Tavaly minden negyedik eladott új autó fehér volt, közölte az egyik legnagyobb festékgyártó, a PPG, toplistájának második helyén pedig holtversenyben a fekete és a szürke szerepelt. Utánuk jön az ezüstmetál, a nem is oly rég még eladhatatlan barna pedig ötödik lett. Hasonlóak az arányok az Egyesült Államokban is, Németországban viszont eltérőek, részben azért, mert a Német Autóipari Szövetség (VDA) egy kalap alá veszi az ezüst és a szürke színt, ami összeadva amúgy első helyet jelentene a PPG-világranglistán. Európa legnagyobb piacán tavaly először még az összevonás is kevés volt a győzelemhez, fél százalék különbséggel egy régi-új top szín, a fekete nyert.
A sötét árnyalat főleg a sport- és luxuskocsik között egyeduralkodó, mára viszont az olcsóbb árkategóriákban is hallatlanul népszerű, hiszen jól passzol a dinamikus autódizájnhoz, ráadásul beillik az üzleti világban oly kedvelt semleges színek közé. Viszont a német népszerűségi lista harmadik helyére befutott fehér diadalmenete különös, hiszen hosszú éveken át egyet jelentett a pizzát vagy bálás ruhát szállító furgonokkal. Újrafelfedezése a tuningolóktól indult, és a gyöngyház technológia miatt válhatott lenézett alapból prémium színné.
De tényleg fekete-fehérben látják a világot az autóvásárlók? Úgy tűnik, igen, hiszen a kilencvenes években oly kedvelt kék reneszánszának vége, a lista ötödik helyére befutott piros pedig inkább a kis kategóriákban, főleg nők körében kedvelt. Hiába jön ki újabb árnyalatokban, alig keresett a sárga, a zöld aránya mindössze egy százalék, lila vagy narancsszínű kocsit pedig szinte senki sem vesz. Még ha tetszik is a vevőknek, félnek, hogy élénk színben később nem tudják eladni autójukat, így óhatatlanul egysíkúvá válik az utcakép. Ráadásul a most kedvelt színeknek hátulütői is vannak: a fekete autó napon állva hamar melegszik, a szürke nehezen vehető észre, a fehéren pedig a legkisebb kosz is meglátszik.
Bár a JATO Dynamics nem vezet statisztikát a magyar piac legkedveltebb színeiről, a fényezőműhelyek szerint nálunk is a németországihoz hasonló a kép. A M7 Autolackfarben Kft. megrendeléseiben újabban a fehér és a barnametál sláger, de régóta keresett az ezüstszürke és a fekete is. Ma alig van különbség árban az árnyalatok között, egy 3-as BMW újrafújása akril festékkel 250 ezer, metálfénnyel pedig 300 ezer forintba kerül, félmilliót csak színváltós "flip-flop" fényezésért kell fizetni. A festékek kis literár-különbségéhez képest azért elgondolkodtató, miért kérnek a gyártók 96 000 (Dacia Logan) és 396 000 forint (Mercedes S-osztály) közötti felárakat a metálfényezésekért.
Amióta a BMW opcióként bevezette, sokan matt fényezést szeretnének, amire rögtön reagáltak a dekorációval foglalkozó cégek is. Egy középkategóriás autó a gyárihoz képest töredékáron, 150-170 ezer forintból lesz matt, ráadásul a folyékonyan felhordott fóliák a gyári lakknál kevésbé kényesek, akár gépi mosóban is tisztíthatók. Sándor Lőrinc, a Safex ügyvezetője szerint nem csak emiatt kedvelt az átlátszó fólia, hanem azért is, mert megvédi a gyári lakkréteget a kőfelverődésektől és karcoktól. Színes fóliában újabban főleg a fehér különféle árnyalatait keresik a megrendelők, akár feliratban gondolkodó cégekről, akár kocsijuk színét megunó magánszemélyekről van szó.
Ám a mostani divat nem fog örökké tartani. A futószalagos gyártás elindításákor Henry Ford mondta ironikusan, hogy többféle színben is kérhető a T-modell, feltéve, hogy az fekete, fekete vagy fekete. Nem sokkal később azonban Ford és hasonlóan gyászos színekben utazó riválisai is beadták a derekukat, igaz, egy világos luxusautó még a ’20-as- ’30-as években is feltűnést keltett. Idővel nagyot színesedett a választék, az ’50-es évektől pedig elterjedtek az elegáns kettős fényezések. Egy évtizeddel később a lakberendezés és a ruhadivat mintájára már az autóiparban is megjelentek a pasztellszínek, a ’70-es években pedig berobbantak a harsány sárgák, zöldek és kékek.
Sosem volt olyan izgalmas egy-egy parkoló képe, mint akkoriban, a ’80-as években azonban hidegebb színek jelentek meg, berobbant az ezüstmetál és milliónyi árnyalata. Az egyhangúságot kissé oldotta a következő évtized, de az ezredforduló után megint odalett a bátorság. Üdítő kivételt csak néhány kisautók jelentett, legendás volt például az első generációs Renault Twingo vagy Toyota Yaris babaházat idéző színpalettája. Néha egy-egy kompakt GTI-t is feltűnőre pingáltak, ilyen volt például a Ford Focus II. RS „electric orange” színe. Új fejezetet nyitottak viszont a retóautók (Mini, Volkswagen Beetle, Fiat 500), különleges árnyalatokkal, fehér tetővel és matricákkal lehet egyedivé tenni őket.
De általában azért éri csak meg a gyártóknak időről időre harsány színeket bevezetnie, hogy a sajtóanyagokban vagy reklámfilmekben nagyobb újdonságértéke legyen autójuknak. Elvileg persze a lila Rollys-Royce Phantomtól az aranyszínű Porsche 911 Turbóig bármit meg lehet rendelni, de néhány rapper és olajsejk kivételével mindenki a három-négy bevált árnyalatnál marad. E téren Magyarország sem különbözik a többi európai piactól, egyedül a szürke színek uralma ért utol késve minket: a szocializmusban egy márkához sem kínáltak metálfényezést, a kilencvenes évek elején pedig csak a pirosban és fehérben tudtuk megfizetni a Suzukikat vagy Astrákat.