Nem túl megnyugtató érzés, amikor a házunk ablaka alatt kamion dübörög el, vagy a visszapillantó tükröt hirtelen kitölti egy óriási MAN embléma. De minden csak viszonyítás kérdése: a közúton engedélyezett, maximum 40 tonnás össztömegű teherautók gyerekjátéknak tűnnek az Ausztráliában járó kamionvonatokhoz képest, nem is beszélve a honvédségek speciális járműveiről vagy az XXL-trélelekről, amelyek hídelemtől a 115 tonnás űrteleszkópig szinte bármit elvonszolnak.
A teherautók királyai azonban nem ezek, hanem a bányákban dolgozó óriásdömperek, amelyek soha, semmilyen körülmények között sem kerülhetnek ki a forgalomba - és jobb is így mindenkinek. Némelyikük akkora, mint egy háromszintes családi ház, széltében pedig lelógnak egy kétsávos útról. Minimum egy, de néha két embermagasságúak a kerekeik, a vezetőfülkéjükbe pedig végtelen hosszúságú, sokszor a hűtő előtt átlósan futó lépcsőkön lehet felkapaszkodni. A gigászok klubjába 290 tonnás súly jelenti a belépőt, de a legnagyobbak ma már 6-800 tonna körül járnak.
Semmilyen számadat nem adja vissza a döbbenetet, amit egy ilyen kolosszus látványa élőben nyújt. Egyszer a spanyolországi Almeriában, a Michelin terepes tesztpályáján láttam ilyet, amely a távoli dombtetőről úgy festett, mintha egy gyerek a matchboxok közé játékdömpert csempészett volna a homokozóba. Ahogy közeledtem hozzá, egyre inkább porszemnek éreztem magamat, mint kiderült, önmagában a Caterpillar 797 hűtőrácsa szobányi, 15 négyzetméteres. Két perc bámészkodás után sajnos ott kellett hagyni, mert folytatódott az óriási tehergumik tesztje. Akárhol is indítanak el óriásdömpereket, alapszabály, hogy ember vagy autó nem lehet a környezetében, nehogy eltiporja.
Bemutatásakor a Big Baby néven emlegetett Caterpillar volt a teherautók Jumbo Jetje, 360 tonnát képes elcipelni a hátán, nyolc fedélzeti számítógép felügyeli, több mint egyméteres féktárcsáiból tengelyenként tucatnyit helyeztek el. Idővel a Cat kénytelen volt átadni a stafétabotot a Liebherr T282-esnek, amely nem csak nagyobb, de műszakilag is sokkal fejlettebb: 90 ezer köbcentis motorja egy óriási generátoron keresztül a hátsó kerékagyakba épített villanymotorokat hajtja, vagyis hibrid. Ennek nem csak fogyasztáscsökkentési okai vannak (170 liter/üzemóra), a váltó elhagyásával egy komoly meghibásodási lehetőség is kiesik, és tovább növelhető a nyomaték.
Most a nehézfiúk 3500-4000 lóerős teljesítmény körül járnak, és a hőskorban alkalmazott hajó- vagy mozdonymotorok helyett saját tervezésű erőforrásokat kapnak, 20-24 hengerrel és hordónyi turbófelöltőkkel. Mivel az idő pénz, az üzemeltetők nem engedhetik meg maguknak, hogy a munkagépek csigatempóban vánszorogjanak, mára 50-ről általában 65 km/h-ra emelkedett a végsebességük. Maga a gépház egy teljes emeletet kitölt a dömperek orrában, a parancsnoki híd egy- vagy kétemeletnyi magasságban kezdődik. Itt helyezik el a hűtőventilátorokat, vezérlőket és kapcsolószekrényeket, maga a vezetőfülke a terasz bal oldalán lévő üvegkalitka, újabban klímával, hifivel és opcióként a körkörös kamerák képét megjelenítő monitorokkal felszerelve.
Hosszú idő óta az amerikai Caterpillar uralja piacot, és hazai konkurenciáját is kizárta azzal, hogy a Terex bányagépgyártó vállalattól felvásárolta Unit Rig óriásdömper márkát. Fő konkurense a svájci érdekeltségű, de szintén az Egyesült Államokban gyártó Liebherr, de két japán óriáscég, a Komatsu és a Hitachi is időben bekapcsolódott versenybe. Néhány éven belül a kínai XEMC is tényező lehet a piacon (most egy 230 tonnás, dízel-elektromos meghajtású gépet gyártanak), és az oroszországi Cseljabinszkban is egy új gyártó bontogatja a szárnyait - igaz, 1000 lóerős motorjával még messze jár attól, hogy beleszóljon a gigászok küzdelmébe.
Míg a haszonjárműipar más területein általános trend a méretcsökkentés, addig az óriásdömperek piacán dúl a méret- és teljesítményháború. Erre jó példa a Liebherr 282 modellfrissítése, amit közel plusz ezer lóerőt és 50 tonna teherbírást hozott a konyhára. Mindig a legek iránt van a legnagyobb érdeklődés, és e téren a fehérorosz BelAZ nemrég magasra helyezte a mércét: a 75710 jelzésű monstrum össztömege 810 tonna, 200 négyzetméteres alapterületű, a motorja pedig 2300 lóerős - és két darab van belőle a világon. Valójában nem megalomániából, hanem puszta számításból választják a cégek ezeket az órásokat: a legnagyobb hatékonyság egyelő a legnagyobb teherbírással.
Majdnem minden óriásdömper bányában dolgozik, főleg Kanadában, Dél-Afrikában, Dél-Amerikában és újabban Indiában. Szurokföldet, sódert, szenet szállítanak, de a legtöbb érclelőhelyen (réz, vas, arany) is megfordulnak. Ilyenek gépek járnak a jakutföldi gyémántbányákban is, és különösen a BelAZ gyár fektet nagy hangsúlyt arra, hogy a szélsőséges időjárás se okozzon problémát: dömpereik -50 és +50 celsius fok között mindig bevethetők. Kemény mínuszokban a kipufogógázzal fűtik a hatalmas billenőplatókat, nehogy belefagyjon a rakomány. A gőzölgő óriásteherautók apokaliptikus látványt nyújtanak, akárcsak maguk a külszíni fejtések is, minden természetvédő bánatára.
Iszonyú méreteikből adódóan az óriásdömpereket nem szokták egyben szállítani, hiszen két, egymás mellett haladó kamiontrélerre férnének csak fel, és óvatlan útonaltervezésnél letépnék a felsővezetékeket, megroppantnák a hidakat. Majdnem mindegyik gyártó kivonul a megrendelő bányába, és a helyszínen szereli össze a gépeket az előre elkészített elemekből, a későbbiekben pedig a szervizelés is itt történik, darukkal, állványokkal. Az óriásdömperek tervezésénél a fő szempont a megbízhatóság, hiszen általában a nap 24 órájában dolgoznak, természetesen váltott sofőrökkel.
Ahogy a méretek, úgy a beszerzési és üzemeltetései költségek is kapitálisak. Egy csúcskategóriás Caterpillar vagy Liebherr bő 3,5 millió dollárba, átszámítva közel nyolcszáz millió forintba kerül, és önmagában egy teletankolásra is rá kell szánni 1,7 millió forintot. Horribilis költség egy-egy motorgenerál is, de cserébe a gépészetet és a kocsiszekrényt is hihetetlenül túlméretezik. Az óriási dömperekhez óriási rakodógépek szolgálják ki, a műfaj királyának számító LeTourneau és O&K kanala például egy mozdulattal 73, illetve 85 tonna anyagot képes felemelni és a platóra szórni.
Míg azonban az óriásmarkolók rendszerint lánctalpasok, a dömperek gumikerekűek, és ezek jelentik igazából a növekedés határait. Nem lehet leugrani a sarki szervizbe egy 59/60 R63-as Bridgestone-ért, ezeket megrendelésre adják a gyártók. Míg egy autóabroncs húsz percig készül, addig a dömperé két napig, annyi fém felhasználásával, ami két VW Golf karosszériára elég lenne. A Michelin csúcsmérete például 4,1 méter átmérőjű és felnivel együtt 7,8 tonnát nyom, és csak tréleren vagy nyitott tetejű hajókonténeren szállítható, ami úgy fest megpakolva, mint egy margarinos doboz. Természetesen a gumik ára sem mindennapi: átszámítva kilencmillió forintba kerül, és hat darab kell belőle.