Szinte hihetetlen, de az előző Golf Plus közel tíz évig volt gyártásban, ami egy modern autó esetében olyan, mint az örökkévalóság, hiszen az átlagosan hat-hét évente szokták a gyártók leváltani a típusokat, vagy manapság még gyakrabban. A Plus az ötödik generációs Golfra épült, amely megkötötte a tervezők kezét a tengelytáv, a hossz, és a nyomtáv szempontjából. Egyedül felfelé lehetett terjeszkedni, ezért több mint 10 centiméterrel volt magasabb a Golfnál. Bár az egész autó nagyjából annyira volt izgalmas, mint a Kívánságkosár a köztévén, és a célcsoport is nagyjából egyezett, szép sikereket ért el: csak Németországban több mint félmillió fogyott belőle. Konzervatív formája és a magas üléspozíciója miatt elsősorban az idősebb generáció körében volt népszerű, az utóddal viszont már a fiatal családokat és a prémiumautókhoz szokott igényesebb vevőkört is meg szeretnék nyerni, amit a hangzatosabb, Sportsvanra változtatott névvel is jeleznek.
A koncepció nem változott: az aktuális Golf magasabb tetejű, egyterűsített változata, amely hosszirányban alig nagyobb az eredetinél, így úgy tud jóval több helyet kínálni lenni a már eleve tágas normál ötajtósnál, hogy közben alig foglal több helyet az aszfalton, ezért nem nehezebb parkolni vele. Egyetlen karosszériaelem sem azonos a Golféval, az összhatás mégis nagyon hasonló, a Sportsvant könnyen össze lehet keverni a normál változattal, ami nagy dicséret a formatervezőknek, mert ez az elődnél lehetetlen volt. Kizárólag ötüléses változatban lehet kapni, a hétszemélyes kialakítást meghagyják a jövőre érkező új Tourannak. A hetes Golffal bevezetett moduláris MQB padlólemez lehetővé tette, hogy a Sportsvannál könnyen növeljék a méreteket, amit ki is használták: a Golfhoz képest a szélességet közel 1, tengelytávot 5, a teljes hosszt pedig több mint 8 centivel növelték meg.
Ennek eredményeként egy olyan tágas utasteret kaptak, amiben a normál magasságú felnőttek szinte elvesznek: amikor a 178 centis magasságommal beültem a magamra beállított vezetőülés mögé, akkor a térdem és a fejem fölött is közel egy arasznyi hely maradt, pedig a nemzetközi menetpróbán adott tesztautókban a fejteret csökkentő panoráma üvegtető is benne volt. Persze a helykínálat még nem elég egy jó egyterűhöz, a variálhatóság terén is fel kell mutatni valamit, amit a Sportsvan a sínen csúsztatható, 60-40 arányban osztott hátsó üléssoral, és a (felárért) asztallá alakítható jobb első üléssel pipál ki. Sok konkurenssel ellentétben itt nincsenek különálló, kivehető hátsó ülések, viszont azt megoldották, hogy mind a három háttámlát külön lehessen lehajtani, így például a sílécek szállításához elég a keskenyebb középsőt dönteni, hogy a két, szélesebb szélső ülésen kényelmesen lehessen ülni.
Teljesen hátratolt hátsó ülésekkel kevéssel 500 liter alatti, teljesen előretoltakkal 590 literes a csomagtér, de még utóbbi állapotban is elmarad 15 literrel a kombi értékétől, és abban ráadásul a hátsó lábtér is nagyobb olyankor. Érzésre nincs fél köbméter a csomagtartó mérete, ami annak köszönhető, hogy a tér jelentős része az álpadló alatt található. Ezt a helyet elég nehéz kihasználni, különösen, ha a feláras Dynaudio hifit is megvásároljuk, mert a mélynyomója kitölti a pótkeréknek szánt helyet.
Szerencsére a borzalmas formájú, kemény műanyagból összerakott, kerek légbeömlőkkel teleaggatott Golf Plus műszerfal már a múlté, az újé már szigorúbb és szögletesebb, de jóval elegánsabb is egyben, bár a zongoralakk használatát még mindig nem tudták megállni. Érezhető, hogy a prémium konkurensekre (BMW 2 Active Tourer, Mercedes B-osztály) is gondoltak a belső tér tervezésénél, hiszen amíg az Audi nem mutatja be a saját kompakt egyterűjét, addig a Sportvannak kell vevőket elcsábítani a másik két német prémiummárkától.
A finoman kattanó, kellemes tapintású kapcsolók és az alul lapított kormány a Golfból származnak, de a középkonzol formája más, és az is nagy különbség, hogy az ülések 6 centivel magasabban vannak, ami miatt olyan érzés beülni, mintha egy SUV-ba szálnánk be. Persze ez szándékos, az idősebbek ugyanis kifejezetten kedvelik a könnyű ki- és beszállást biztosító emelt üléspozíciót, ami ráadásul a lábteret is növeli azáltal, hogy a lábak nem előrefelé, hanem inkább függőlegesen állnak. Az alsó-középkategóriás Volkswagenek közül elsőként a Sportsvanhoz rendelhető az igazoltan gerincbarát, masszírozós vezetőülés, a kategóriában csak a Citroën Picassóhoz rendelhető hasonló extra. Természetesen pohártartókkal és tárolórekeszekkel is gazdagon ellátták a Sportvant, az ajtózsebekbe 1,5 literes palackok is beférnek, és a középső felszereltségtől fölfelé titkos fiókokat tesznek az első ülések alá.
Műszakilag annyi a visszalépés a Golfhoz képest, hogy 150 lóerőben húzták meg a teljesítménymaximumot, és a 125 lóerőnél gyengébb motorokhoz (1,2 TSI 85 és 110 lóerővel, 1,6 TDI 90 és 110 lóerővel) olcsóbb és egyszerűbb csatolt lengőkaros hátsó futóművet adnak az igényesebb többlengőkaros rendszer helyett. Előbbit egyébként a Volkswagen virágnyelven könnyűnek, utóbbit teljesítményre optimalizáltnak hívja. Mi az 1,4-es benzines turbómotorral (TSI) vezettük a Sportsvant 125 és 150 lóerős változatban, Mindkettő elegendő a Golfnál 120 kilogrammal nehezebb karosszéria viszonylag dinamikus mozgatásához, de sportosnak még az erősebbet sem neveznénk. Amíg nem kapcsol be a turbó, nehezen kap erőre a motor, igazán csak 3000 fölött húz, a nagyon nem érdemes húzatni, mert felül kissé kifullad. A legjobban a középső tartományban használható, itt már olyan nyomatékos, hogy a precíz hatfokozatú váltóhoz alig kell nyúlni. Kíméletes vezetéssel 6,8-7 liter környékén lehetett tartani a fogyasztást a francia országúton, ami hihetővé teszi, hogy átlagosan 20 százalékkal lett takarékosabb a Sportsvan a Gold Plushoz képest.
A magasabb súlypont miatt kicsit billegősebb a futómű, mint a Golfé, de abszolút biztonságos, és még így is kellően nagy kanyarsebességet tesz lehetővé. Felárért rendelhető állítható keménységű lengéscsillapítás és változó áttételű kormányzás is, de mindkettő árát érdemesebb inkább egy erősebb motorra vagy valamilyen kényelmi extrára költeni, mert nem sokat adnak hozzá a kissé steril vezetési élményhez, igaz, a rugózási komfort kis tempónál azért érezhetően javul komfort üzemmódban. A Sportvan kicsit hangosabb menet közben a sima Golfnál, a motor-, a szél- és a gördülési zaj is erősebb, de ettől még nem nevezhető rossznak, egyszerűen csak nem éri el a kategória etalonjának számító testvérmodell szintjét.
A vezetéstámogató rendszerek közül a távolságtartó, radaros tempomattól a vészfék asszisztensen át a kormányozni képes sávtartóig minden kapható, ami a normál Golfhoz, sőt, megjelent egy újdonság is, a radaros holttérfigyelő. Ez nem csak a sávváltásoknál jelent segítséget, de a parkolóhelyről történő kitolatásnál is, ugyanis a keresztirányú forgalmat is figyeli egy 40 méter átmérőjű körben az autó mögött. Egyszer a gyakorlatban is hasznát vettük a menetpróbán, amikor közvetlenül a forgalmas országútra kellett kitolatni: tényleg hasznos, mert jóval messzebbre ellát keresztben, mint a hátsó VW-embléma mögül kibukkanó tolatókamera.
Trendline felszereltséggel és a 85 lóerős 1,2-es alapmotorral 4,75 millió forinttól indul a Golf Sportvan ára, ami 380 ezer forinttal több a háromajtós, hasonló paraméterekkel rendelkező Golf, és 80 ezerrel a Golf Variant (kombi) áránál. Az erősebb és jobban felszerelt Sportsvanokra viszont a bevezetéskor 700 ezer forint kedvezményt adnak, így a ferdehátúhoz képest 4-500 ezer, a kombihoz képest pedig 6-700 ezer forinttal olcsóbban lehet hozzájuk jutni, ami remek vétellé teszi az újdonságot. Ha ezt a kedvezményt majd eltörlik, akkor a Sportsvan nagyjából egy árba fog kerülni a kombival, ami döntésre kényszeríti majd a vásárlókat: utóbbi mellett a jobb vezethetőség, a csendesebb futás és a nagyobb raktér szól, az újabb típus viszont egyedi karosszériát, magas üléspozíciót és jóval tágasabb utasteret kínál.
Műszaki adatok - Volkswagen Golf Sportsvan 1.4 TSI Trendline
Motor, erőátvitel, fékek