Mitől jó a Top Gear autós tévéműsor? Három középkorú angol férfi a világ legszebb tájain a világ legdrágább autóival bohóckodik. Egy jó poén érdekében szinte bármilyen járművet vagy épületet hajlandóak porig rombolni, a show gyakran arra a poénra épül, hogy a néző azt gondolja: ezt már biztos nem merik lezúzni, és a végén általában kiderül, hogy persze mégis, mert a világsikernek köszönhetően az angol közmédia, a BBC elképesztő költségvetést biztosít a műsornak. Az új kocsik és a temérdek rombolás mellett a politikailag a legkevésbé sem korrekt, angolos humorral fűszerezett párbeszédek adják a műsor sava borsát, amik miatt általában azok is szívesen nézik meg az 50 perces adásokat, akiket az autók hidegen hagynak.
Kíváncsian vártam, hogy mit lehet a tévéműsorból átültetni az élő show-ba, hogy hogyan működik a bevált séma egy sportcsarnokban, egzotikus tájak és versenypályák nélkül. Kezdésként Jeremy Clarkson, Richard Hammond és James May egy guruló, Corvette-motorral hajtott színpadon gördült be az arénába, a rövid köszöntés után még drifteltek az autónak legkevésbé sem kinéző tárggyal. Rádiócsatornán szinkrontolmácsok fordították az érezhetően betanult, kevés improvizációt tartalmazó párbeszédeket, kicsit zavaró volt, hogy minden tolmács jóval fiatalabb volt a műsorvezetőknél, és az is, hogy az autós szakkifejezésekkel kissé hadilábon álltak.
Sokkal jobban sajnáltam, hogy igazán látványos autós kaszkadőrmutatványokra nem lehetett számítani: az aréna küzdőtere egyszerűen kicsi ahhoz, hogy ilyen bemutatót rendezzenek ott. Ez már az első kaszkadőrös betétnél kiderült, amikor két lángoló Subaru Impreza érkezett a pályára, de a hely olyan kicsi volt, hogy nem volt lehetőségük felgyorsulni, szinte álló helyzetben pörögtek-forogtak. Ugyanez volt a probléma, amikor elsőkerék-meghajtású Ford Focus RS-ekkel akcióztak a profi sofőrök, a kétperces mutatvány után alighanem izomláz volt a bal karjukban, annyit rángatták a kéziféket a pontosan megkoreografált, de látványosnak így sem igazán mondható számban.
Egy fokkal élvezhetőbb volt, amikor Mad Max-stílusban átalakított, már hátsókerék-meghajtású sportautókkal, egy régi Ford Caprival és egy szintén régi Porsche 911-essel rajzoltak köröket füstölő gumival a talajra, miközben két táncosnő lávának kinéző izzó forgáccsal szórta a talajt közöttük. Szerencsére a folyamatos gumi- és kuplungégetés okozta szagokkal jól elbírt az aréna szellőzőrendszere, még az első sorokban is csak ritkán volt büdös a levegő.
A kaszkadőrös betétek között különböző versenyszámokban mérettették meg magukat a műsorvezetők, közben természetesen az ismert, gyerekes poénokkal szívatták egymást: Clarksont a kövérségével, May-t az idióta hajviseletével, Hammondot az apró termetével és a kifehérített fogaival cikizték, és általában mindenki mindenkit a kis pénisze miatt, ami egy idő után kezdett legalább annyira unalmassá mint kellemetlenné válni.
Majd minden Top Gear tévéműsorban van újautó teszt, ezt az élő show-ban annyival intézték el, hogy begurultak egy (régi!) Mercedes-Benz SL 63 AMG-vel, egy Shelby-tuningos Ford Mustanggal és egy vadonatúj Ferrari California T-vel a színpadra. Minden autót itthoni forgalmazóktól kérhették kölcsön, mert magyar rendszám volt rajtuk.
Nagyjából semmit sem tudhattunk meg a látványos kocsikról azon kívül, hogy hány lóerősek és, hogy mindben V8-as motor dolgozik, ami „azért jó dolog, mert hamarosan már nem lesznek V8-as autók”. Nagy hiba volt, hogy a motorhangtól is megfosztották a nézőket, a háttérzene ugyanis teljesen elnyomta a motorok és kipufogók gurgulázását.
A jobban sikerült részek közé tartozott, amikor háromkerekű Reliantokkal borították egymást fül egy rögtönzött autóversenyben, vagy amikor Jeremy Clarkson Luis Suarezt parodizálva megharapta Stiget a Suzuki Swiftekkel megismételt angol-magyar „focimeccs” közben. A többé-kevésbé telt házat kiadó közönség ennél a résznél jött leginkább lázba, hangosan drukkoltak a magyar csapatnak, amelynek a kapitánya Stig volt.
Egy látványos küzdelem végén 4:3 arányban kiharcolták a győzelmet a Hungary feliratos, de valójában angol kivitelű, jobbkormányos Swifteket vezető sofőrök a három angol showman alkotta angol csapat ellen. Az egyetlen baki a meccsen történt: a Top Gear rejtélyes házi versenyzője, Stig alatt lerobbant a Suzuki Swift, ezért egy ideig autóhátrányban játszott a magyar csapat.
Óhatatlanul eszembe jutott, hogy azok a helyszíni nézők, akik jövőre nyögik ki a tíz éves hitelre vett, nagy becsben tartott, 2005-ös Suzuki Swiftjük utolsó részletét a banknak, vajon milyen érzéssel figyelik azt, hogy a három multimilliomos angol össze-vissza töri a játékra befogott ugyanolyan autókat az orruk előtt. Persze a suzukis középosztály valószínűleg csak kis számban jött el, mert a legolcsóbb belépő is 10 ezer forintba került. Nem csoda, hogy az eredetileg tervezett két show helyett végül csak egyre jött össze elegendő számú közönség.
Nagyjából 80 perc után vége is lett a langyosra sikerült műsornak, a mérsékelt tapssal kikövetelt visszajövetel kimerült annyiban, hogy Stig még utoljára beszökött a színpadra egy fehérre festett, robogókból összeállított fogattal, és a három műsorvezető finoman visszatessékelte őt a függöny mögé.
Kissé csalódottan hagytam el a helyszínt, már csak azért is, mert nyilvánvaló, hogy milyen könnyű lett volna egy valóban jó Top Gear élő show-t adni a nézőknek. Először is, a Papp László Sportaréna helyett a Hungaroring célegyenesében kellett volna megrendezni, ahol láthattunk volna gyors autókat gyorsan menni, ami általában fontos egy autós kaszkadőr show esetében. Több új autót kellett volna hozni, és a motorhangokat nem kellett volna elnyomni a fülsüketítő zenével.
Annak is örültem volna, ha van egy olyan beszélgetős blokk, ahol nem előre megírt párbeszédeket mondanak el, hanem az autós világ aktuális híreire reflektálnak, ahogy a tévéműsorban is szokták. Így viszont jobban megérte volna a belépő árát pár Top Gear DVD-ra költeni, még akkor is, ha azokban egyszer sem hangzik el Bartók Béla neve Jeremy Clarkson szájából.
Itt látható a tavalyi mozskvai műsor. Ott például Ladákkal fociztak