Néhány napja nagy port kavart a Vuelta a Espana kerékpárversenyen készült felvétel amelyen a kanadai Ryder Hesjedal elesik egy balkanyarban, a bringája pedig földet érés után látszólag önálló életre kel, pörögni kezd az aszfalton. Hesjedal nevetségesnek, egyúttal bosszantónak tartotta a vádakat, hogy egy rejtett villanymotor tarthatta mozgásban a hátsó kereket. A Garmin-Sharp csapat sportigazgatója, Bingen Fernandez közölte "pironkodva és bocsánatkérések közepette" megvizsgálta a biciklit a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI). Igaz, nem az esés napján (tehát elvileg ki is cserélhették volna a gépet), mindesetre nem találtak semmiféle rejtett motort, Hesjedal pedig a botrány után óriási hajrával megnyerte a szombati hegyi szakaszt - ahol már aligha kockáztatott volna átépített géppel.
A videón látott gyanús pörgés Fernandez szerint azért következett be, mert a lejtő utáni esésnél nagy volt a kerék lendülete, ugyanakkor kicsi volt a síkos aszfalton a leérő alkatrészek súrlódási ellenállása. Nem sokkal később a dán profi kerékpáros Alex Rasmussen kelt riválisa védelmére egy szemléltető videóval, ahol megpörgetett hátsó kerékkel elfektette kerékpárját, és az elkezdett körbeforogni, igaz, levegőben tartott első villával. Hozzátartozik a történethez, hogy a high-tech, kerámia csapágyas szabadonfutókkal akár kétszer annyi idő alatt lassul le a versenybringák kereke, mint az utcaiaké.
A technikai dopping gyanúja egyáltalán nem új keletű. 1979-ben a Greoble-i Hatnaposon versenyzőtársai kis híján meglincselték a belga Willy De Bosschert, amikor egyik riválisa azt híresztelte róla, hogy rejtett motorral küzdi le az emelkedőket, de nem volt rá bizonyíték. Négy éve viszont az olasz tévében az exprofi Davide Cassani kitálalt, és bemutatott egy átépített biciklit nyeregcsőbe épített villanymotorral, amely kúpkerékkel csatlakozott a hajtókarhoz. A rásegítést egy rejtett gombbal lehetett bekapcsolni.
Cassani a műsorban azzal vádolta meg a svájci Fabian Cancellarát, hogy csalással nyerte meg a Tour de Flanders és a Paris-Roubaix versenyeket, és a felvételeken valóban az látszik, ahogy Cancellara a kormányszarvon matat, majd hirtelen megtáltosodik, és faképnél hagyja riválisait. Cassini kijelentette, hogy ilyen technikával 49 évesen is meg tudná nyerni a Giro d’ Italiát, később azonban az UCI felvetésére elismerte, hogy ennyi energia tárolásához méretes (például kulacsnak álcázott) akkut kellett volna használni. Cancellara tagadta a vádakat, és sértett büszkeséggel azt mondta: a testem a motorom.
Ekkor azonban az UCI is elérkezettnek látta az időt, hogy ez eleve doppingbotrányoktól hangos sportágban rendet tegyen. 2010 óra röntgenezéssel ellenőrzik bizonyos versenyeken, például a Tour de France-on a kerékpárokat, ez azonban nem érinti a teljes mezőnyt, csak szakaszonként 5-10 versenyzőt. Egy másik lehetséges ellenőrzési módszerre a Hoogerheide-i cylocross bajokság mutat példát: itt az első három helyezett bringáját szétszedik, és kamerás endoszkóppal nézik át a vázat.
Ezek a berendezések azonban rettentő drágák - árulta el kérdésünkre Törzsök Zsolt, a Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség elnökségi tagja, Magyarországon nem is használnak ilyet. Igaz, nálunk nincs is ekkora üzleti tétje a sportágnak: kevés néző látogat el a versenyekre, és a díjak is alacsonyak – nem csoda, hogy csak tíz profi kap fizetést, hivatásszerűen pedig senki sem tud megélni belőle. Itthoni viszonyok között aránytalanul nagy ráfordítás lenne egy rejtett motoros bicikli megépítése, és ismeri egymást annyira a mezőny, hogy feltűnjön valakinél a hirtelen jött teljesítményplusz.
Nemzetközi színtéren Törzsök Zsolt is a jövő lehetséges kockázatát látja a technikai trükközésben, ugyanakkor biztos benne, hogy a doppingügyekre válaszul bevezetett szigorú laborellenőrzésekhez (biológiai útlevél) hasonlóan a műszaki csalások esélyét is minimalizálni fogják, különösen az után, hogy az ügy ekkora publicitást kap. Már csak azért is fontos a fair play, hogy elismerjék a versenyzők képességeit és azt a hatalmas pluszt, amit a koncentrálás, a fizikum és a lelkierő ad egy-egy hajránál.
A nagy világversenyek díjazása óriási összeg (bár aprópénz a focihoz vagy a Forma-1-hez képest), ezért érdemes mérlegelni, pontosan mit nyerhet a csalással a karrierjét kockáztató versenyző. Döntő tizedmásodperceket a befutón, válaszolja erre a villanybringákkal foglalkozó mérnök-szakértő, Kilián Zsolt, de mérlegelni kell, mikor éri meg a pluszsúly cipelését a villanymotorral nyert 50-100 wattos plusz teljesítmény: nyilvánvalóan hegyi futamokon. Az akkumulátortechnológia dinamikus fejlődése mára lehetővé tette, hogy a vázcsőben elrejtett csomag is értékelhető kapacitású legyen.
Míg az egyszerűbb utcai elektromos bicikliknél az első kerékagyba, a profiknál pedig a hátsóba építik be a villanymotort, az elrejtéshez csak egy hely adódik: a nyeregcső. Innen a hajtókarhoz kapcsolódik, de esésnél könnyen leleplezheti a stiklit a továbbforgó pedál - ami Hesjedeal esetében kétségtelenül állt. Létezhet elvileg kuplung is, vagy további kúpkerekekkel és a vázban elrejtett kardánnal direkt a hátsó kereket hajtják meg, de ez precíziós technika, tömegnövelő, és nagyobb a lebukás kockázata.
Tévedés ugyanakkor azt hinni, hogy a rejtett motoros bicikli halandók számára teljesen elérhetetlen méregdrága űrtechnika. A BikeMag szerkesztője tesztelte a 7500-40 000 eurós költségen beépíthető CF Colango rendszert, amelynek feltalálója, Varjas István korábban versenyző volt, azóta pedig konstruktőrként tevékenykedik. Állítása szerint a legújabb generációs „láthatatlan motorok” már nem a középtengelyt hajtják, sőt, létezik olyan fejlesztés is, amelynek hajtási elvére akkor se jönnének rá, ha az UCI-bírók „szétfűrészelnék” a bringát a verseny után.
Kevésbé rafinált, de felismerhetetlen rendszert a Vivax is kínál, a karbon vázas Veloce CF bringába beépítve például kompletten 6000 euróért. Az osztrák Gruber Assist rendszert egyébként rendelésre Magyarországon is forgalmazza egy cég, a tartósan 100 wattos teljesítményű, nyeregtáskába rejtett akkus csomagért 650 ezer forintot kell fizetni. Természetesen ez sem olyan, mint egy robogó, hanem taktikusan kell beosztani a tekerés intenzitásával növekvő teljesítményt, de könnyedén le lehet nyomni vele a legedzettebb bringásokat is - látszólagos erőnléttel, alig két kiló plusztömeget cipelve.
A demonstrálás kedvéért a forgalmazó Annyira Más Bringabolt csapata is benevezett egy rásegítős bringát a Kékesi Csúcstámadásra. Nem titkolták a technikát, a vázra felszerelt óriási akkucsomaggal nehéz is lett volna, hiszen ez eleve egy 1,5-2 millió forintos csúcsmodell volt, 500 wattos motorral. A nyeregbe ültetett amatőr megalázóan, néhol a bóják között hagyta állva vele az egész mezőnyt, ami érthető okokból nem tetszett az izomból tekerőknek, ám nem tiltotta a kiírás a motoros rásegítést. Hangsúlyozta a bolt, hogy nem trófeáért nevezett, hanem megmutatni, milyen gyors a power e-bike.
Amíg hobbi célra használ valaki villanybiciklit, még a rejtett technikában sem lehet igazán kivetnivalót találni, hiszen kevésbé edzettek előtt is megnyitja például a hegyi túrák lehetőségét. Versenyen, tiltás dacára rásegítéssel élni viszont olyan csalás, mintha a Forma 1-ben egy pilóta titokban vetne be turbót vagy KERS-rendszert. Semmi bizonyíték nincs rá, hogy a bringások közül bárki motoros segítséget használ, de a technika rég adott hozzá, ráadásul a korábbi doppingügyek (köztük Hesjedalé) miatt is sokakban élni fog a gyanú.