A legnagyobb újdonság, hogy az ST egy kombi, márpedig a Leonból korábban soha nem készült ilyen kivitel. Legyünk őszinték, kizárólag a Seat kedvéért nem is költött volna pénzt a fejlesztésre a Volkswagen-konszern, de úgy, hogy korábban a Golf és Octavia kombi is piacra került, a világon semmilyen problémát nem jelentett ugyanazt Seat-logóval is elkészíteni.
A Leon egyébként is vagány karosszériájával nem vacakoltak sokat, hátul megtoldották 27 centivel, és ezzel be is fejeződött az érdemi munka. A tengelytávolság nem változott, de nem is volt rá szükség, így is 587 literes csomagtartót lehetett kialakítani, ami több mint elég egy átlagos családnak. És a bónusz: az ST nem is tűnik igazán kombinak, nagyon jól álcázza, hogy mekkora puttonnyal kínálták meg.
A tengelytávolság már csak azért sem változott, mert az alapokat a Volkswagen MQB legókészlete adja, ugyanerre épül a VW- és Skoda-logós testvérmodell is. A Leon tulajdonképpen ugyanazt kínálja, mint házon belüli ellenfelei, de fene tudja, mintha több lenne benne az érzelem.
Azt a vak is látja, hogy az azonos alapok ellenére a Volkswagen ügyel az Octavia kombi és a Golf Variant pozicionálására, így nem véletlen, hogy a három autó közül - papíron - a Seaté a legkisebb csomagtartó, és talán a hátsó helykínálat is ebben érződik a legkevésbé bőségesnek. Nem arról van szó, hogy nem lehet kényelmesen elférni, de közvetlenül egy Octaviából átülve érezni a különbséget, na.
Függetlenül attól, hogy a mérőszalaggal való bohóckodás milyen eredményt hoz ki az Octavia-Golf-Leon vonalon, utazni a Seatban is ugyanolyan jó, mint a többiben. Már csak azért is, mert a Leon ST az első Seat a történelemben, amely üvegtetővel is rendelhető, a fentről érkező fény pedig ellensúlyozni tudja a kabin letagadhatatlan szürkeségét. A tesztautóban amúgy nem volt átlátszó a tető, de egy kis képzelőerő mindent meg tud szépíteni.
A kezelőszervek annyira egyszerűek, amennyire csak lehetséges, az ergonómia viszont tökéletes, mindennek elsőre megvan a helye. Már csak azt kéne elintézni, hogy a központi kijelző grafikája szebb legyen, másrészt a rendszer működését is fel lehetne gyorsítani kissé. Eléggé megviselte, amikor egyik reggel nem találta meg a vele összepárosított telefonomat, értsd: két percre lefagyott. De ennyi belefér.
A Leon ST maga a nagybetűs kiszámíthatóság. Eddig kétségbeesetten próbáltam kerülni a szürke eminenciás lózungot, de nem bírom tovább, ki kellett jönnie, mert mindent olyan észrevétlenül és jól csinál. A Seat azt mondja, hogy a Leon ST adja a legsportosabb vezetési élmény a hármasikrek közül, ami lehet, hogy tényleg így van, de maximum versenypályán derülhet ki az ilyesmi, nem a reggeli és délutáni otthon-óvoda ingajáratokon.
Tény, hogy a kormánynak van egy kis férfias ellenállása, nincs agyonszervózva, ami önmagában élvezetesebbé teszi a vezetést. A gyorsabb kanyarok sem tudnak kifogni a Leonon, egymás után nyírja ki őket, de ilyenkor sem az élményautózós jelleg dominál, csak a magától értetődő természetességet érezni minden mozdulatból. Mondjuk, egy családi autótól ennyi pont elég a forgalomban, aki meg élményeket akar, menjen a Nürburgringre.
A motor azért csak felteszi a pontot az i-re, az 1,6-os dízel nagyon is szerethető. Csak 105 lóerő (van amúgy 90-es is, szóval ez az erősebb), de hát pont ennyi volt a régi 1.9 PD TDI is, mégis imádta a világ, szóval nem feltétlenül kell ennél több. Elsőre ijesztő lehet, hogy az 1,9-eshez hasonlóan a Leonban is csak ötfokozatú váltó van, de semmi pánik, mert a fokozatok ugyan valóban hosszúak, az áttételezés mégis nagyon illik a motor karakterisztikájához. A váltót meg egyenesen öröm tologatni, annyira precíz.
Menet közben nincsenek érezhető üresjáratok, alul persze gyenge, de azért húz a motor, aztán még jól hátba is vág. A fogyasztása álom, ha ennél kevesebbet kérne, akkor már olajkút lenne: kerek 5 liternél állt meg az átlag, de úgy, hogy sok volt a - dízeleknek amúgy kicsit sem kedvező - néhány kilométeres rövid etap. A hosszabb túrákon kivétel nélkül bőven öt liter alatti fogyasztást jelzett a fedélzeti rendszer, ami egyrészt teljesen hihető, másrészt nagyszerű. És start-stop nélkül tudja.
Az 1,6-os dízel ellen kizárólag az ára szól, mondjuk az erős ellenérv: a Style felszereltséggel 430 ezer forinttal kerül többe a 125 lóerős 1,4-es TSI-nél, amely szintén remekül sikerült darab. Jó sokat kell autózni ahhoz, hogy a különbség eltűnjön, és egyébként a 6,7 millió forintos listaár sem éppen alacsony. A Style akciós csomaggal (parkolóradar, színes képernyős rendszer, 17-es felni, LED-fények elöl és hátul) már 7,5 millió forintra ugrik az ár, ami fényévekre van az 1,2-es turbós alapmodell 4,2 millió forintos árától.
A Seat nagy szerencsétlensége, hogy cégen belül középen van, az Octaviánál drágább, de a Golf Variantnál is csak néhány százezer forinttal olcsóbb. Na igen: elismertségben méltatlanul alul-, árazásban meg kissé túlértékelt. De legalább a kombin ne spóroljon senki, az ST karosszéria felára mindössze 220 ezer forint az ötajtóshoz képest, annyiért ajándék.
Műszaki adatok - Seat Leon ST 1.6 TDI
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1598 cm3. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 77 kW (105 LE)/3000-4000. Nyomaték: 250 Nm/1750-2750. Sebességváltó: ötfokozatú manuális, elsőkerék-hajtás. Fékrendszer elöl/hátul:hűtött tárcsa/tárcsa.