Három liter százon

Vidám mosoly az utazás. Nem ácsorgok türelmetlenül a megállóban, nem taposnak a lábamra a zsúfolt villamoson, nem araszolok a dugóban káromkodva. Percre pontosan érkezem mindenhová és még spórolok is. Boldog vagyok, pedig csak egy szükségrobogón utazom. 

Tíz éve robogózom, többnyire Budapesten, régebben, amikor nagyobb gépem volt, kisebb kirándulásokat is bevállaltam az agglomerációban. Aztán városon belül olyan helyre költöztünk, ahol néhány lépcsőn kell feltolni a gépet, ami egy 130 kilós Gilera Runner FXR (ó, de bitang volt!) esetében megoldhatatlan feladatnak tűnt. Nem csak a tömeg, hanem a tetemes méretek miatt is, ha erővel bírtam volna is (nem bírtam), a szűk lépcsőn nem fért volna el egymás mellett ember és robogó.

A belvárosban dolgozom, autóm van ugyan, de messzire elkerülöm a Blaha Lujza tér környékét, ahol gyakran még vasárnap is dugó van. A költözés után így nem maradt más, mint a kényszerű tömegközlekedés, de ebből egy hónap után annyira elegem lett, hogy elhatároztam: kell egy szükségrobogó, hogy legalább tavasztól őszig megoldódjon a probléma. Bicikli a kemény hegymenetek miatt kilőve.

Kis test, nagy élvezet

Pici, de vagány Forrás: Origo

A lépcsőn való feltolás miatt csakis kisméretű robogók jöhettek számításba, annak ellenére, hogy ezek általában 10-es kerekeken gurulnak, ami nem optimális Budapestre, ahol több a kátyú, mint a csillag az égen. Viszont könnyűek, vígan tolhatók a lépcsőkre helyezett pallón. Több olasz robogóm is volt korábban, elketyegtek azok is, de mindig volt velük valami. Tapasztalatom szerint az olyan gép, mint például az Aprilia Scarabeo, amolyan neccatlétás, krétával jelölős, fejszével vágós szerkezet: ha nehezen is, de indul, kattan, aminek kattannia kell. Ennek ellenére érezni, hogy nem egy precíz valami, hiányzik a minőségérzet.

Csajos kivitel

Így szűkült a kör a kis, kétütemű (tehát olcsón szerelhető) japánokra. Honda Dio? Jó kis robogók, de ilyen már volt a kezdet kezdetén, pipa. Suzuki Sepia? Azokról sok rosszat írnak a neten. Marad hát a Yamaha Jog, ez nem véletlenül a futárok kedvence. A nyolcvanas évek elejétől egészen a közelmúltig gyártották, kismillió formában. Volt belőle például csajos kivitel, a Jog Poche, csinos kis bevásárlókosárral az elején, meg a ronda orrú Jog Aprio – ezek is jók, hiszen közel azonos műszaki alapokon nyugszanak, de férfiember ilyenekre nem ül föl. Ja, igen, és az is szempont volt, hogy automataváltós legyen, mert a városi forgalomban nem jó állandóan kapcsolgatni.

Tárcsafék. De milyen! Forrás: Origo

Még egy apróság: az elől-hátul dobfékes pöcsköszörűk szóba sem jöhettek, ezek hamar elfáradnak, erről is volt bőven tapasztalat a régi időkből. Pláne, mivel hegyen lakom, sokat fékezek lefelé, így a cél egy legalább elöl tárcsafékes modell volt. Tovább szűkült a kör, közben kiderült, hogy a Jogok között volt egy gyári sport (na jó: sportos) változat: a Super ZR. Ez hét lóerős (volt lánykorában), 50 köbcentis, kétütemű, Brembo tárcsafékkel elől, gázos teleszkóppal hátul. Szuperlatívusz.

Túl az érettségin

Az internetes hirdetési oldalakon szinte állandóan úgy 50-60 Jog pörgött, ezek közül a nagyon leharcolt és a nagyon drága példányok eleve kiestek, meg persze azok is, amelyek messze voltak: nincs értelme ezreket elbenzinezni a bizonytalanra.

A szóba jöhető robogók jellemzően túl jártak már az érettségizős koron, ennyi idő alatt viszont tuti, hogy több dolgot is cseréltek rajtuk. Ha éppen nem úgy legózták őket össze valamilyen sufniban. Ehhez mérten akár most is találni a hirdetések között olyan Jogot, amire valaki felszerelt egy bontóból vett első féket, tett rá matricát, majd meghirdette Superjog ZR-nek. Nagy baj nincsen, hiszen ugye a műszaki alapok közel azonosak, de a hátsó, plusz féklámpával felszerelt szárny helyén hülyén néz ki egy gyári sportparipán a fémrudakból hajtogatott csomagtartó.

Leharcolt, de jó

Ronda, leharcolt, de fektében is harap Forrás: Origo

Nem akartam csilli-villi robogót drágán, ezekben a hirdetések szerint minden fontos alkatrészt cseréltek már, de mi van, ha mégsem? Érdemesebbnek tűnt leharcolt, de motorikusan jó állapotú példányt keresni, ez elmegy egy darabig, aztán apránként ki lehet majd csinosítani, ha kell. Egyébként nem kell, mert ez is a megfontolt terv része volt: a gép legyen egy ronda patkány, egy külsőre leharcolt, de belül szépen muzsikáló álruhás herceg, mert ezeket kevésbé lopják.

30 ezer forintért kosárban hazavivős, vagy rommá tört Jogokat lehet venni, a felső határ bőven 200 ezer forint fölött van, ezek már zömmel négyüteműek. A biztosnak tűnő belépőszint úgy 50-60 ezer forintnál kezdődik, itt jó esetben működik a különolajozás is, nem kell a benzinkúton otthonról hozott olajjal keveréket lögybölni. Én is ebben a kategóriában kerestem és néhány hét után találtam is egy ígéretes példányt Budakeszin.

Patkányos effekt Forrás: Origo

A telefonos egyeztetés egyik sarokköve az volt, hogy a kiszemelt példány motorja legyen hideg a megtekintés időpontjában, mert a bemelegített járgányokat általában könnyebb elindítani, ha egyszer már sikerült. Márpedig nem jó fél délelőtt robogót rugdosni, ahelyett, hogy az ember motorozna, vagy ne adj’ isten munkába sietne.

Kapott szépen

A kiválasztott példány 1998-asnak volt hirdetve. Valószínű, hogy korábban színésznő lehetett, mert – legalábbis a szerelő szerint - elég sok évet igyekszik letagadni a korából. A pontos születési dátumát csak tippelni lehet, ennyiben mindenképpen hasonlít Muráti Lilire. Abban viszont nem, hogy az első randevún igazán randa volt, bár ezt a formáját azóta is stabilan hozza. Hosszú élete során valószínűleg mindkét oldala kapott szépen, mert az oldalsó műanyag elemek gyorskötözővel voltak a helyükre rögzítve (ami azóta sem változott). Ezen kívül csúnyán rozsdás volt a kipufogója, a hátsó szárnyról nagy foltokban vedlett a festék és a tükrök is rozsdásak voltak itt-ott.

A Super ZR egy autószerelő fickóé volt, a gépet a barártnőjének vette, akinek végül nem kellett a motor. Legalábbis a mese szerint, a Jog valószínűleg azért került eladó sorba, mert az autószerelő azzal egészíti ki a havi fixet, hogy lefingott robogókat vesz és pofoz használhatóvá. Mondjuk ezt nem volt nehéz kitalálni, mert az udvaron állt vagy még öt robogó.

Patkány, Motkány, Robkány

Ez is egy Motkány. Az enyém nem ilyen szerencsétlen. És szebb is, ugye? Forrás: AFP/Francois Guillot

Ilyen előzmények után nem véletlen, hogy a kis Jog a Patkány nevet kapta a keresztségben, ami családi nyomásra („Mégsem hívhatsz egy ilyen aranyos robogót Patkánynak!”) Motkányra módosult, bár ugye a helyes elnevezés Robkány lenne. Mindegy, a borzasztó optikai megjelenést a biztonság kedvéért még megfejeltem azzal, hogy a szakadt ülést szürke színű vízálló ragasztószalaggal foltoztam be, hogy jó feltűnő legyen.

Nem nagy tétel

A próbán a Jog pöccre (rúgásra) indult, szépen húzott, bár úgy 30 km/h-nál kicsit megtorpant, jelezve, hogy a görgőket cserélni kell. Ez nem nagy tétel, ráadásul a meghajtó szíjat amúgy is meg kell nézetni, egy füst alatt ezt is meg lehet csinálni. A kelleténél kicsit gyengébb volt a hátsó fék, az önindító csak hosszas köszörülésre indított, de sebaj, ez az árkategória ennyit tud. Legalábbis Budapesten és a környékén, 220 kilométerre pöpec Superjogot is lehet találni – feltéve, hogy hinni lehet a hirdetőnek, meg a fényképeknek.

Jog? Szuper! Forrás: Origo

Miután az eladó – mint oly sokan – biztosítás nélkül használta a robogót, csak úgy voltam hajlandó megvenni, ha a fickó le is szállítja. Ez egyben jó próba is volt, a kísérő kocsi órája szerint a Jog szépen vitte a hatvanat a hazaúton. Pontosabban nem hazafelé, hanem egy lezárt magánúton, hiszen a segédmotorkerékpárokkal, mint amilyen a Motkány is, legfeljebb 45 kilométeres sebességgel szabad cikázni. (Szemben a bringásokkal, ők bizonyos helyeken ötvennel is mehetnek.) Otthon gyors biztosításkötés, bejelentkezés a szerelőhöz, hogy átnézze a gépsárkányt. Várni kellett, az első hetek az elhozott állapotban teltek.

Muzsikáló hokedli

A kis hokedli így is szépen muzsikált, kiderült, hogy melegen úgy szeret elindulni, ha kap egy kis gázt is, és hogy egyre inkább amerikai autós: a lágy rugózás néhány hét után a bukkanókat elhagyva vad hullámzásba csapott át, ami mondjuk egy sétahajón még belefér, de ott is csak hányózacskóval a kézben. Motkány tudta, hogy hamarosan szerelőhöz kerül, igyekezett minden hibát megmutatni, hogy egyszerre mindent meg lehessen javítani rajta, így aznap reggel, amikor elindult a műhelybe, a kilométeróra is megadta magát, elszakadt a spirál.

Ez utólagos meglepetést okozott: hiába írtam akkurátusan a tankolási adatokat, a kilométeróra a végnapokon már össze-vissza mért. Így viszont elképesztően jó fogyasztási adat jött ki, kár, hogy nem igaz: száz kilométeren egy liter! Ha óra szerint mérnének a versenyen, akkor érdemes lenne elindulni az Eco-Marathonon, de inkább ezt is megcsináltattam. A fogyasztás egyébként úgy három liter százon, legalábbis digitális üzemmódban, ami a motoros folklór szerint nyélgázt, satuféket jelent. Érdemes összevetni ezt az értéket a BKV-bérlet 9500-10500 forintos árával.

Menő, gázos

A régi gázos az arany színű. Aranyárban mérik. Forrás: Origo

Józsinál, a szerelőnél kiderült, hogy az amerikai autós lágy rugózás a halott hátsó rugóstagnak köszönhető. A Superjog ZR-eket nagyon menő gázos lengéscsillapítóval szerelték fel gyárilag, ami túl a bakfiskoron már hátrány: egy ilyen alkatrész alsó hangon harmincezer forint, nem éri meg a csere. Motkány kapott helyette egy tajvani állítható olajosat 6600-ért, az jó lesz néhány évig. Cserélték a szíjat (3500 forint), a görgőket (2000), a kilométer spirált (2200), és az izzókat is (2000), mert kezdtek beégni a csatlakozásnál, vagy mi. (Az önindítót a kérésemre egyelőre hagyta Józsi, az akksi jó, valószínűleg szénkefét kell cserélni, de ez ráér, hiszen egy rúgásra indul a masina.) Ez összesen 16300 forint, plusz hatezer munkadíj.

Kimegy a világból

Józsi, felhívta a figyelmet, hogy ezek kopó alkatrészek, meg hogy egy Jog, legyen bármelyik változat, kimegy a világból, a fekvőhengeres léghűtéses Minarelli blokk ugyanis elképesztően jó konstrukció, nem véletlen, hogy több más motorba is szerelték. Nyomatékra van hangolva, már alulról is jól húz, mintha villanymotor hajtaná, bitang jó az áttétele.

Kimegyünk a világból Forrás: Origo

Csak egy dologra kell figyelni, arra, hogy megfelelő minőségű, szintetikus olajat kapjon és örök élet, meg egy nap. De az is lehet, hogy kettő. Egyébként a Jogok gyenge pontjai Józsi szerint az első teleszkópharangok, a fékek (abban az esetben, ha elől-hátul dobfékesek), meg a vákuumos benzincsap, azt is sokban kell cserélni. Ja és a kilométerspirál, idővel az is mindegyikben megadja magát. Motkány esetében ez a csere nem sikerült jól, a műtét óta ötven kilométeres végsebességet mutat, de ennél biztosan jobban megy. Igen, egyszer be kéne mérni GPS-szel, tervbe is van véve.

Picike gőzmozdony

A kis Jog az új görgőkkel úgy húz, mint egy gőzmozdony. Jó-jó, mint egy egészen picike gőzmozdony, de húz. Megy, mint a romboló, hegynek felfelé is. Remekül startol a lámpáknál, szépen el tud húzni a ragadozó kocsisor elől. Ugyan nem tudni, mennyivel megy, de jól tartja a forgalom sebességét. Legalábbis a belvárosban, a Soroksári úton már szinte biztos, hogy megölnék a kocsik. De nem is oda való, ez igazi belvárosi robogó, legyen az Budapest, Pécs, vagy Szombathely. Használhatja a buszsávokat, előrecsoroghat a piros lámpánál, percre pontosan oda lehet vele érni a találkozókra. Kell ennél több?