"Every day I see my dream" - hirdeti egy matrica az öreg Opel motorháztetején, bár mostanában más autóról álmodozhat a tulajdonosa, különben aligha hagyta volna sorsára az Ötvenhatosok terén leszerelt rendszámmal, vastag koszréteg alatt, az ablaktörlő alá begyógyult szórólapokkal. Mivel dísztárcsa sincs, könnyen a felni lyukaiba lehet akasztani a hevederek kampóit, és máris a levegőben himbálózik a szebb napokat látott Kadett. A lopóskocsi vezetője ügyesen zsonglőrködik a hidraulikus daru karjaival, kiemeli a szűk parkolóhelyről, majd 90 fokban elforgatva platóra teszi a zsákmányt, miközben a közterület-felügyelő szorgalmasan fényképez és töltögeti a szállítási jegyzőkönyvet.
Hermann Gábor, a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság (FÖRI) igazgatóhelyettese is eljött az akció helyszínére, aminél jobbat aligha lehetett volna találni a roncsautóhelyzet illusztrálásához, hiszen az egykori Felvonulási téren, vagy a Közlekedési Múzeum előtt különösen gyakran felejtik ott autóikat a pestiek. Korábban a közútkezelőhöz tartozott a roncsok elszállítása, de most megváltozott néhány törvény, és a FÖRI koordinál, szeptemberben pedig teljes gőzzel megindult a romeltakarítás.
A főváros kezelésében bizonyos közterületi parkolók mellett olyan főutak vannak, ahol BKV-járatok közlekednek, minden más, vagyis a mellékúthálózat, kerületi kezelésű. Saját terepén a FÖRI több mint száz elhagyott autót derített fel, a kerületekén pedig további háromszázat, ezekről értesítették is a helyi közterület-felügyeleteket. Mivel a szeptemberben elindított akcióról a sajtóban is sokan hallottak, szép számban jönnek a lakossági bejelentések is, de Hermann Gábor szerint akár ezernél is több roncs lehet Budapesten - ami rontja az utcaképet, és foglalja az értékes parkolóhelyeket.
Nemcsak azok az autók számítanak üzemképtelennek, amelyekről hiányzik a rendszám, hanem azok is, amelyeknek lejárt a vizsgájuk (általában a rozzant vagy sokáig egy helyben álló kocsik szúrnak szemet), illetve olyan súlyos sérülésük van, hogy nem tudnak részt venni a forgalomban. Ezeket bárki aszalhatja a kertjében, de nem utcán, hacsak nem kér közterület-foglalási hozzájárulást, ami kerülettől függően 10-90 napig érvényes. Ha ennek másolata nincs kitéve a szélvédő mögé, az elhagyott kocsira matricát ragasztanak a közteresek egy felszólítással, hogy 30 napon belül vigye el tulajdonosa, vagy elszállítják egy telephelyre, amit amúgy szerződött cégek szoktak üzemeltetni.
Egy hónap elteltével aztán megjelenik a lopóskocsi, mint ahogy a piros Opel Kadett esetében is történt, felnyalábolja és viszi az elfekvőbe, ezzel párhuzamosan pedig az illetékes rendőrkapitányság és a tulajdonos is kap egy értesítést. Ha senki sem jelentkezik a telepen, 15 nap után kipostázza a közterület-felügyelet az újabb felszólítást, majd vár addig, amíg el nem telik a beszállítástól számított fél év. Ezután eladhatja az autót (rendszerint bontásra), vagy ha az nem sikerül, irány a hulladéktelep. Innentől fél évig jelentkezhet a tulaj az autó áráért, aztán, ha pechje van, gyakorlatilag mindent elbukik.
Persze a tulajdonos (vagy üzembentartó) egy éven belül is csak annyit kap eladott vagy bezúzatott autó árából, amennyi a szállítási és tárolási költségek levonása után megmarad belőle, és ezt akkor is ki kell fizetnie, ha még időben jelentkezik, és ki tudja váltani a telephelyen. A FÖRI-nél az elszállítás 20 ezer forintba kerül, plusz napi 1200 forint a tárolás, tehát három hónap után mintegy 130 ezer forinttal kell számolni. Van olyan kerületi közterület-felügyelet, amely a telepen álló autóért csak 300 forintos napidíjat kér, de másutt 1500-ra is van példa, és ehhez jönnek más költségek is.
Például el is kell szállítani valahogy az autót, amire vizsga híján általában csak tréler, vagy ha járóképes, a rizikós próbarendszám a megoldás, ráadásul bizonyos kerületek (például a XI.) a korábban felhalmozott parkolási bírságok rendezését is előríják a kiváltáshoz, amennyiben fizetőzónában állt a kocsi, bár ez nem általános eset. Összességében kevesen élnek a kiváltással, a FÖRI-nél a szeptember óta behozott 45 roncs közül kettőért mentek el, két kerület tapasztalatából pedig a teljes idei évre képet kaphatunk: Pesterzsébeten az elszállított 39-ból 6 autót, Újbudán pedig 38-ból mindössze 3-at hozott el tulajuk.
Kevesen vannak tisztában a következményekkel, pedig megelőzhető, hogy közterületen tárolt autónk lopóskocsi daruján végezze. Érdemes a vizsga lejárta előtt elvinni szerelőhöz egy átvizsgálásra, és ha aránytalan ráfordítás árán lehet leműszakiztatni, el kell gondolkodni az eladáson, vagy menthetetlen esetben bontóba adáson. Bontási igazolással vagy adásvételivel nem kell többé biztosítást és adót sem fizetni, ha viszont a közterületesek szállítják be a telepre, ezek időzített bombaként ketyegnek.
Ennek ellenére jó néhányan egyszerűen leveszik a rendszámot, és sorsára hagyják az autót, abban bízva, hogy úgysem találják meg. Az Opel Kadett tulaja is így gondolhatta, csak megfeledkezett arról, hogy az újabb típusú, EU-s táblák mellé a szélvédőre ragasztott regisztrációs matrica is jár, amelyből rögtön be lehet azonosítani. Amennyiben nincs ilyen az autón, egy idő után (nem mindig kíméletesen) feltörik a telephelyeken, és alvázszám alapján keresik ki a nyilvántartásból az üzembentartót.
Az egyik főbb roncsbegyűjtő hely a Budaörsi repülőtér szomszédságában van, ahol a sors fintoraként együtt pusztulnak az autók az omladozó műemlék épületegyüttessel. Nem csak a FÖRI, de néhány kerület, sőt, a rendőrség is ide hordatja a zűrös járműveket, összesen 200-250 roncs sorakozik a füves kifutópálya mellett, de bontást nem végeznek. Ide került a nemrég az M1-es autópályán kiégett turistabusz is, mellette egy szintén a lángok martalékává vált baromfiszállító kamion ácsorog. Aligha grillcsirkére szólt a megrendelés - viccelődünk kísérőnkkel, de nehéz oldani a nyomasztó hangulatot.
Néhány autóról messziről ordít, hogy rég lemondtak róla, lapos kerekeken, rozsdásan, pókhálósan állnak vastag koszréteg alatt. Akad olyan is, amelybe hajléktalanok költöztek be, és sok holmijukat bennhagyták, más kocsik pedig töröttek, vagy már az utcán elkezdték szétcincálni őket. Nemegyszer facsavarral rögzített lökhárítók és más gányolások látszanak, máskor pedig tükörsimára kopott gumik árulkodnak arról, hogy zéró ráfordítással addig hajtották őket, amíg volt még jártányi erejük.
Akad itt Jaguar XJ-től kezdve a Mercedes S-osztályig sokféle levitézlett luxuskocsi is, de a többséget népautók, Fiat Puntók, Renault Megane-ok és Opel Astrák teszik ki. Némelyikük viszonylag fiatal vagy egész jó állapotban van, elfeledett műszakitól kezdve a válási vagyonmegosztási vitán át a hosszabb külföldi útig vagy betegségig sokféle okból kerültek ide. Vannak persze nyerészkedők is, akik úgy vélték, a repülőnél jobban megéri egy kint vett autóval hazajönni Angliából, ha az utcáról elkezdik kiárulni alkatrésznek. Volt olyan szerelő és nepper, aki egyszerre nyolc autóra kapott itt felszólítást.
Néhány sztoriból kiderül, hogy leleményesség határtalan: van, aki havonta odébb tolja roncsát az utcán, hogy ne lehessen elszállítani, mások pedig kijönnek a telepre megnézni, de sajnálják a pénzt kiváltani - inkább meghirdetik és ide, a telepre akarják hozni a vevőjelölteket. A legnyomasztóbb történet mégis azoké tolvajoké, akik figyelik a közterületesek elszállítási matricáit, és a 30. nap környékén elviszik a roncsot, tudván, hogy úgysem tesz feljelentést a tulaj, és a szomszédok sem fognak gyanút. Ezek a kocsik már szétvágva, fémfajtánként osztályozva érkeznek a MÉH-telepekre.
Nem teljesen alaptalan tehát azoknak a félelme, akik rögtön a legrosszabbra gondolnak, amikor régóta egyhelyben álló autójuknak egyszer csak hűlt helyét látják az utcán. Van olyan kerületi közterület-felügyelet, amely értesítő matricát rak ki a helyére, de biztosan általában csak a helyi városüzemeltetés vagy a FÖRI honlapján lehet megtudni, lopásról vagy elszállításról van-e szó. Ha utóbbiról, akkor nem árt sietni a telepre, mielőtt a tárolás díja gazdaságtalanná tenné a kiváltást.