A Renegade a Jeep új modellje, amivel Európa egyik legdinamikusabban növekvő kategóriájában, a kompakt szabadidő-autókéban szeretnének vevőket elhódítani a Skoda Yetitől, a Nissan Juke-tól, a Renault Capture-től, és az Opel Mokkától. Olasz-amerikai koprodukció eredménye: a Fiat kisautó platformját felhasználva Amerikában tervezték meg, de a Fiat 500X-szel közös üzemben, az olaszországi Melfiben gyártják. Bár ebben a kategóriában a vevők általában nem igénylik és nem is keresik a terepjáró képességet – ha fel tud állni az autó egy magas padkára, és télen is felmegy meredek garázsbeállón, az általában elég – a Jeepet azonban a neve kötelezi arra, hogy minden modelljébe belecsempésszen egy kicsit a legendás Willys Jeep tudásából. Ezt a lehető legokosabban oldották meg: az alapmodellek elsőkerék-meghajtásúak és inkább városi használatra valók, a drágább, 4x4-esek viszont komoly terepjárásra is alkalmasak, főleg a kifejezetten erre a célra kifejlesztett Trailhawk változat.
Idén egyetlen új autó formáján sem döbbentem meg annyira, mint a Renegede-én. Amikor a Genfi Autószalon előtt kijöttek az első hivatalos fotók percekig csak némán bámultam a monitorra, mert egyszerűen nem akartam elhinni, hogy a játékautónak kinéző újdonságot tényleg ebben a formában fogják gyártani. Élőben egy szemernyit sem csökken a Renagade által keltett hatás, jópofa, vidám formája láttán szinte mindenkinek önkéntelenül mosolyra húzódik a szája, a Nissan Juke-kal ellentétben itt úgy sikerült egyedi dizájnt alkotni, hogy hagyományos elemekből építkeztek, és még a márka hagyományait is ápolták. A trapéz kerékjárati ívek, a kerek fényszórók a köztük lévő, jellegzetes hétlyukú hűtőmaszkkal és a benzinkanna X-motívumának felhasználása mind-mind az eredeti, 1941-es Willys Jeepre utalnak, mégsem érezzük azt, hogy egy retró autót látnánk.
A 4,2 méteres hossz, az 1,8 méteres szélesség és a 2,57 méteres tengelytávolság a kis- és a kompakt autók közé helyezi a Renegade-et. Ez az a méret, ami már családi használatra is megfelelő, de még nem jelent gondot vele a manőverezés, parkolás. Kétféle nyitható tető közül lehet választani: az eltolható üvegtető mellett elérhető a különleges „My Sky” tető is, amelynek két műanyag panelje kivehető, és a csomagtartóban, az erre kialakított helyen tárolható.
A Renegade-nek nincs oka szégyenkezni a technikát illetően. Négy különböző felszereltségi szinttel (Sport, Longitude, Limited és Trailhawk), korszerű benzines és turbódízel motorokkal, hatfokozatú kézi, vagy kilencfokozatú automataváltóval, első- vagy összkerékhajtással lehet megrendelni. 4x4-es rendszerből kettőt is kínálnak hozzá: mindkettő automatikusan kapcsolja be a hátsó kereket a hajtásba, ha az elsők megcsúsznak, de a komolyabbat felezővel is ellátták, ami igazi ritkaság manapság, még a terepjárók között is. A Trailhawk technikai arzenálja azonban nem merül ki ennyiben: 205 mm-es a rugóútja és 210 mm-es hasmagassága, a lökhárítóit úgy alakították ki, hogy jobb terepszögeket (30 fokos első, 24 fokos középső, 34 fokos hátsó) biztosítsanak, fémlemezek védik az alját, az összkerékhajtása a normál változatok hó, homok és sár üzemmódja mellett még egy negyediket is kínál, amely sziklás terepre való. Aktív védelmi rendszerekkel is jól áll a Renegade: a menetstabilizálót borulásgátló funkcióval is ellátták, felárért a radaros, adaptív tempomattól a kormányrezgető sávtartó automatikán keresztül a ráfutásra figyelmeztető, fékezésre is képes asszisztens rendszerig minden kapható.
Kis alapterületéhez képest meglepően tágas az utastér, ami főleg a nagy belmagasságnak és a szögletes, jó helykihasználású alapformának köszönhető. Akkora a fejtér, hogy akár kalapban is lehet vezetni, a magasra tett üléseken kényelmes pozícióban lehet ülni, és elölről a forgalmat is jól át lehet tekinteni, csak a vaskos A-oszlopok rontják le a kilátást. Egy hatalmas hibát elkövettek a tervezők: a klíma három tekerőgombja olyan nagyra sikerült, hogy a jobb oldali teljesen benyúlik az első utas lábterébe, emiatt ott kényelmetlen ülni, mert nyomja a térdet. A dupla padlós csomagtartó 351 literes befogadóképessége átlagos, pótkereket csak felárért tesznek alá, de aki terepezni akar, annak megéri áldozni rá.
Nagyon feldobják a belteret a szinte minden zugban elrejtett gegek: a szélvédő sarkában egy Willys Jeep mászik az emelkedőn, a középső légbeömlő egy síszemüveget mintáz, a fényszórók sziluettje az ülések mellett a belső tükörben is megjelenik, a fordulatszámmérőn egy mesterséges sárfolt éktelenkedik. Menet közben az elöl-hátul független, MacPherson rendszerű futómű könnyen lép át a durvább úthibákon is, a rugózás kifejezetten kényelmes. A hátrányok között meg kell említeni, hogy a kétliteres Fiat dízelnél ma már vannak finomabban járó, csendesebb darabok is, és a szögletes forma a nagy külső tükrökkel nagy tempónál azért tud némi szélzajt generálni.
Vezetés közben látjuk a motorháztetőt magunk előtt, ami nemcsak a terepjárós érzést erősíti, de a manőverezést is megkönnyíti. Sajnos a menetpróbán csak a kétliteres, 140 lóerős dízelhez volt szerencsém, de aki vezette az elsőkerék-meghajtású, 120 lóerős 1,6-os dízelt, meg volt elégedve az erejével és a fogyasztásával is. A nagyobb Multijet kissé nyersen dolgozik, de a 350 Nm-es, alul jelentkező nyomatéka kellően dinamikussá teszi a másfél tonnás autót, a fogyasztása hét liter körül tarható. Magas építésmódja ellenére nem okoz kellemetlen meglepetést a Jeep a kanyarokban sem: enyhe dőléssel, de biztonságosan és jól uralhatóan veszi a fordulókat, a kormányzás nincs túlszervósítva, bár sok visszajelzéssel így sem szolgál.
Terepre is kivittük a Renegade-eket: a mély sárral borított úton olyan könnyedséggel ment végig a nem Trailhawk változat is, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, a dombos tereppályán a siratófal és a köves terepen történő ereszkedés sem kottyant meg neki. Terepezni az automataváltós alkalmasabb lehet, mert egyrészt nem égeti le az ember a kuplungot, másrészt meglepő módon csak ahhoz jár lejtmenet-vezérlő. Közúton azonban bevált a hatfokozatú kézi váltó is, mert pontosabb és jobb váltási érzetet ad, mint amit a Fiat váltóktól az utóbbi években megszoktunk.
A Renegade belépő ára 5,25 millió forint a vérszegénynek tűnő, 110 lóerős, 1,6-os szívó benzinmotorral, míg a 170 lőerős dízellel szerelt Trailhawk csúcskivitel 9,45 millió forinttól érhető el. A legnépszerűbbnek ígérkező, közepes felszereltségű 1,6-os dízelért 6,65 milliót kérnek, a legolcsóbb 4x4-es változat a kétliteres dízellel ennél egymillióval drágább. Renault Capture-t 3,85 milliótól, Nissan Juke-ot már 4,15 milliótól, Opel Mokkát és Skoda Yetit ötmilliótól lehet venni, csak a Mini Countryman drágább, ami 6,5 milliótól indul. A Jeep Renegade vonzereje a formájában és a terepjáró képességeiben rejlik, ilyen kombinációt rajta kívül jelenleg senki sem kínál a kategóriában, amíg az esztergomi gyártású új Suzuki Vitara jövő tavasszal meg nem érkezik a kereskedésekbe.
Műszaki adatok – Jeep Renegade 2.0 Multijet II 4x4
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1956 cm3. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 103 kW (140 LE)/3750. Nyomaték: 350 Nm/1750. Erőátvitel: automatikus összkerékhajtás, hatfokozatú kézi váltó. Fékrendszer elöl/hátul: 305 mm átm. belső hűtésű tárcsa/278 mm átm. tárcsa.