25 éve búcsúzott el a legbájosabb Citroen

Hihetetlenül hosszú modellciklusa volt a minimalista 2CV-nek: még a második világháború előtt kezdték a fejlesztését, az utolsó példányai pedig akkor gördültek le a szerelőszalagról, amikor már leomlott a vasfüggöny. 

Volkswagen Bogár, Mini, Citroen 2CV, Fiat 500: évtizedeken át ezek határozták meg Nyugat-Európa utcaképét, ékes bizonyítékát adva annak, hogy

az olcsó népautók is lehetnek karakteresek.

Négyük közül egyértelműen a Kacsa a legkreténebb jelenség, sík oldallemezeivel, csigaszemként kiálló lámpáival, burkolt hátsó sárvédőivel és hátrafelé feltekerhető vászontetejével, ami miatt hamar ráragadt a gördülő szardíniásdoboz becenév.

Forrás: Citroen

Rendkívül egyszerű elvárásokkal indult 1934-ben a tervezése: Pierre-Jules Boulanger Citroen-elnök olyan kisautót akart, ami legalább 60 km/h-val tud menni tartósan, elbír több zsák krumplit vagy egy hordó bort, három litert fogyaszt száz kilométerenként, könnyen vezethető és olyan lágyan rugózik, hogy

földúton se törjenek össze benne a tojások.

Ebből is látszik, hogy főleg a gazdálkodóknak szánták, de végül a városlakókat is tömegével meghódította a 2CV.

Forrás: Citroen

A második világháború miatt a tervezettnél tíz évvel később, 1949-ben indult a gyártása, jellegzetesen búgó hangú, kéthengeres, léghűtéses motorral. Kezdetben mindössze 375 köbcentis volt a bokszer, írd és mondd, 9 lóerős teljesítménnyel, amivel a Kacsa már akkor is mozgó útakadály volt. A gyártás vége felé már 20 lóerővel több tombolt a motorháztető alatt, így

a végsebesség elérte a 115 km/h-t, de ekkor is a leglassabb autók közé tartozott a Kacsa.

Amikor 1990. július végén leállt a gyártása, a kis Citroen jó ideje újonnan kapható oldtimer volt, de imádták a fiatalok, művészek, veteránosok, és mindenki más, aki fogékony bohókás egyéniségére, már-már kabriós szabadságérzetére, és hintázó rugózására.

Rég kultikussá ért tehát a Kacsa,

szebb példányaiért itthon is elkérnek másfél millió forintot, külföldön pedig kétszer ennyit is.

Forrás: Citroen

Rekordhosszú, 41 éves gyártási ciklusa alatt a négyajtós alapmodellből 3.868.631, a jellegzetes, hullámos oldalfalú furgonból pedig 1.246.335 darab készült, de számtalan érdekes változat volt a kacsacsaládban, ilyen például a kétmotoros Sahara.

Leszármazottaink sora is tekintélyes,

közéjük tartozik a haragos tekintetű Ami, az utódnak szánt Dyane, és Lütyő felügyelő elfogó autója, a Méhari. Összesen kilenc országban gyártották, többek közt Jugoszláviában és Portugáliában - ott készült az utolsó példány is, a furgonokkal együtt bőven az ötmilliós példányszám felett.