Akkorát szól a csúcs-Mini, mint Bud Spencer pofonja

Mini JCW

A Mini Cooper már 54 éve velünk van, de még sosem készült belőle ennyire erős verzió. Kicsit mégis olyan, mit Bud Spencer ütése: látványos és hangos, de elszánt agressszió helyett inkább atyai jóság van benne. 

2014-ben mutatkozott be az „új” Mini harmadik generációja - bizony, immár 14 éve hívjuk ezt az alakot újnak. Frank Stephenson vezető tervező úgy látszik remek munkát végzett anno, legalábbis ami a forma maradandóságát illeti, úgyhogy mondhat bárki bármit, szerintem a modern Mini saját jogán is klasszikus design lett.

Rohan az idő: ez már az új Mini harmadik generációja, lényegében változatlan stílusjegyekkel. Galériához kattintson a képre! Forrás: Bolla György

Nagyot nőtt, de passzentos

Persze ehhez merítettek bőven az eredetiből, és nem csak elcsépelt részleteket, mint a kerek lámpák és műszerek: volt alkalmam egy régiből egyenesen ebbe a legújabba átülni, és meglepve tapasztaltam, hogy a sofőr pozíciója a kocsin belül, a szélvédő meredeksége és a látószögek nagyon hasonlóak a kettőben. Pedig évből 54 van köztük, ami gombócból is sok…

Vezettünk már aktuális Minit, sőt e John Cooper Works verzió bemutatóján is ott voltunk, szóval nem ért meglepetésként a tesztautót nézegetve, hogy nőtt minden irányban. Egy hét alatt azonban az is kiderült, hogy ezt odabent nem igazán érezni: tény, hogy

a hátsó ülésen most már legalább a gyerekek elférnek,

de még az ő lábuknak is szűk a hely, legalábbis az én 8 és 10 éves tesztalanyaim panaszkodtak egy kicsit.

Kigömbölyödött, nőtt a hátsó lámpája, de így is menő a Mini. Nagyot szól a középen kivezetett dupla kipufogó Forrás: Bolla György

Az 51 literrel bővített csomagtér még mindig picinek számít 211 literes kapacitásával, ám azt el kell ismernem, hogy a hétköznapi szaladgáláshoz ennyi már elég. Szóval, ha kintről nagyobbnak is tűnik, bent továbbra passzentos kocsi ez, ami valahol része is a vezetési élménynek. Akinek a praktikum kevés, választhat kicsit nyújtott ötajtós kivitelt vagy vicces kombit (Clubmant is), de furcsamód az egész Minin-palettán csak ezekből nincs JCW-kivitel.

Ingerek sokasága a beltérben

Egy valami azonban a háromajtósokban is sok egy kicsit: a belső hangulat. Tény, hogy egy

minden földi jóval felszerelt, 11,5 milliós csúcsváltozatban ültem,

de egyszerűen nem tud hol megnyugodni a szem. Ahol nincs műszer, vagy kapcsoló, ott pohártartót, vagy valami ilyen-olyan hajlatokkal játszó díszítő felületet rejtettek el – trópusi erdőket idéz az ingerek sűrűsége.

Sokat variál a német-angol csapat a műszerek és az ablakemelő kapcsolók elhelyezésével, de a funkcionalitás nem az igazi Forrás: Bolla György

E bő felszereltségbe belefért a head-up display is (HUD), és bár néhány extrát kispóroltam volna belőle szívem szerint, továbbra is kedvelem. Hétköznapi használatban jó, hogy kiteszi a sebességhatárt és a navigáció jeleit, amikor meg hajtanánk a kicsikét, fordulatszámmérővel és váltásjelzővel játszik rá a színházra.

Ez utóbbi páros azért is fontos, mert az új generációs Miniben

elvesztette a főhelyét a fordulatszámmérő műszer,

sőt annyira háttérbe szorult, hogy a mély hangú motort első néhány alkalommal simán leszabályozásba hajszoltam, mert egyszerűen nem tudtam követni, merre járok az apró skálán.

Szépek a felnik, és azért értékelhető rugózás is maradt. Nem mindig volt ez így a JCW-modelleknél Forrás: Bolla György

Mit keres itt az automataváltó?

Bár kicsiségnek tűnik, ez számomra komoly célcsoport-váltást jelent: ezzel azt üzeni a gyár, hogy immár elsősorban automataváltós vevőkre pályázik, akiknek

mindegy, mit csinál az autó, csak menjen.

És mit ád az ég, a legkeményebb, JCW változat is kapható immár automatával, sőt egyenesen azzal mutatkozott be. Ilyet kaptunk kipróbálásra, és egy hét alatt, kikapcsolt elektronikával kergetve is azt bizonyította: nagyon megváltozott.

Rég elmúltak az idők, amikor a Cooper S kompresszoros volt - az 1,6-os turbómotor nagyon combos lett Forrás: Bolla György

Az előző JCW verzió nekem örök emlék marad, ugyanis rendes hegyi utakon volt szerencsém alaposan meghajtani, és azt tapasztaltam:

klasszikus forró ferdehátú hagyományok szerint épült foxterrier.

Harap, morog, durrog, csóválja a farát fékezéskor, rángatja a kormányt gázadásra… mondjuk úgy, hogy felnőtt játékszer, a Mini vásárlóközönség egy részének bizonyára már inkább ijesztő volt. És ugye csak kézi váltóval adták.

Ezzel szemben ez a mostani, legalábbis így, automatával, sokkal nyugodtabb karakter. Mindent megpróbáltam, rúgtam, haraptam, rángattam kikapcsolt elektronikával, estem be a kanyarokba túl nagy tempóval, utolsó pillanatban korrigálva, de semmi: ez jószerivel arra megy, amerre a kormány mutat, a keményebb hibákat is megtorlás nélkül hagyta. És mivel 231 lóerős a motor, mindezt olyan tempóval, hogy ihaj.

Nem száguldó koporsó

Az autó azt érezteti, hogy nem tudok hibázni, ráadásul a kormányon lévő fülekkel lehet váltani, így adja magát a játékkonzol-hasonlat. Ami talán stimmelne is, ha nem egy valódi sportülés szorítana, ha nem rángatná esetlen porhüvelyünk jobbra-balra a fizika felháborodott istene, és ha nem szólna, durrogna, harákolna olyan könnyfakasztóan a kipufogó.

Fontosabb volt a látvány és a jó oldaltartás, mint a kényelem Forrás: Bolla György

A kép tehát kettős: a design és a hangorkán fiatalos, játékos akar lenni, a kocsi viselkedése viszont nyugodt, biztonságos, már amennyire a 231 lóerővel elérhető sebességeknél lehet. Ez olyan karakter, amivel egy fiatal autóvásárló, és a csemetét féltő szülő is elégedett lehet, bár tudom, itthon nagyon kevesek engedhetik meg, hogy ilyen árkategóriában keressenek kezdő autót gyermeküknek.

És ha már szóba kerültek a piaci viszonyok, érdemes megemlíteni, hogy automatával, vagy anélkül, de elég egyedi csomag a Mini JCW. Logikus lenne más csini forró ferdehátúakhoz hasonlítani, de a prémium márkanév és

az egészen apró részletekig személyre szabható autó luxusszolgáltatás,

amit nem kapunk meg sem a DS3 Racingtől, sem a Peugeot 208 GTI-től, a VW Golf GTI pedig jelentősen nagyobb ennél. Talán csak a Fiat 500 Abarth verziói jöhetnek szóba, ebből azonban a legerősebb is 41 lóerővel marad alul, ami bizony számít.

Már nem farzsebnyi, de azért kisautósan pici a csomagtér Forrás: Bolla György

Más, mint a többiek

Különleges autó tehát a Mini John Cooper Works, ahogyan a névhez dukál. Az olyan maradi figuráknak, mint én, talán nem a legkedvesebb az irány, melybe elindult, de vitathatatlan, hogy a Mini tökéletesen szolgálja ki a közönségét. Ezzel, hogy immár egy ilyen bivaly turbómotor teljesítményét is bárki számára elérhetővé, kihasználhatóvá tették, azt is bebizonyították: nincsenek mérnöki lelemény híján.

Igazi méregzsák: 6,1 másodperc alatt gyorsul százra, a vége 246 km/h, és a katalógus szerint átlagosan 5,7 litert fogyaszt. A valóságban akár tízet is le lehet gurítani a torkán Forrás: Bolla György

Nem csupán maskara a Mini, hanem valódi ikon, mely nem követi, hanem teremti a forró ferdehátú trendeket. Az előző generációval ők nyergeltek először az 1.6-os turbómotorra, melyet azóta minden hasonló méretű gépben megtalálni, most pedig, ha nem is elsőként (lásd: Renault Clio RS), de mindenképp

az eddigi legtökéletesebb csomagként szolgálják ki a konzolon felnőtt korosztályt,

akiknek kell a színház, kell a menés, de nem feltétlenül szeretnének belehalni, mint elődeik a 205 GTI-k meg Escort Cosworthok nyergében.