Dunaújvárosban mindenki tudja, kicsoda Bader Al Roudhan. A kuvaiti származású üzletember már 34 éve él Magyarországon, a 80-as években beutazta egész Európát, és ekkor döntötte el, hogy hazánkban akar letelepedni. Akkor még javában tartott a Kádár-koszak, Zsigulik és Trabantok járták az utcákat, de a Sztálinváros név már rég a múlté volt.
Igazi autóbolond, első négykerekűjét, egy használt Ladát még Kuvaitban vette, de azóta
már legalább 100 másik volt a nevén,
köztük Ferrarik, Lamborghinik, Koenigseggek, Paganik, Rolls-Royce-ok, Spykerek és még ki tudja, milyen egzotikus autócsodák, olyan polgárpukkasztó rendszámokkal, mint például DUBAI-1 vagy OBAMA-1.
A 2000-es évek első felében a vagyonokat érő sportkocsigyűjteményével hívta fel magára Dunaújváros és az ország figyelmét, később viszont már luxusautó-kiállításokat szervezett Szegeden, Budapesten és Bécsben, ahová a vásárlásainál megismert neves autóépítőket is elhívta, például Christian von Koenigsegget és Horatio Paganit.
Bader nem elégedett meg azzal, hogy a világ legjobb autóit hajtja, és a kisszériás gyártókat is személyesen ismeri,
ő is közéjük akart kerülni.
Három éve ezért megalapította a Nimrod Performance tuningcéget, amelynek központját egy, a válság előtt még Skodákat értékesítő, aztán csődbe ment autószalonban rendezte be Dunaújváros szélén.
Ide invitált minket, hogy bemutassa cége három autóból álló új portfólióját, amelyet a Genfi Autószalon után a márciusi 18-án induló budapesti Autó-, Motor- és Tuningshow-n is ki fog állítani.
Nyilván a Nimrod nem említhető egy lapon a Koenigseggel és a Paganival, mivel nem végez fejlesztőmunkát, nincs önálló konstrukciója,
egyszerűen csak Ferrarikat és Lamborghiniket tuningol.
Két éve csak a szerencsének köszönhette a cég, hogy standot bérelhetett a Genfi Autószalonon (későn jelentkeztek, de valaki visszamondta a részvételt), de idén már idejében leszervezték a részvételt. Könnyebb dolga is volt Badernek, mert a szervezők már ismerték, ezért jobb helyet adtak neki, csupán 30 méterre a hivatalos Ferrari-standtól.
A magyar tuningcég műszakilag visszafogott, látványvilágban viszont harsány átalakításait a dunaújvárosi műhelyben végzik. A Nimrod honlapja szerint a neves német autótervező, a Porschékat nemesítő Vittorio Strosek is dolgozik a cégnek, már amennyiben az öles betűkkel kiírt „We are BeTuning DESIGNER Vittorio Strosek” felirat ezt jelenti.
Ottjártunkkor Bader viszont azt állította, az újabb autók már az ő saját tervei alapján készülnek, miután mindig jól megnézi az autós magazinokat és a tuningműhelyek újdonságait.
Próbálok lesni tőlük, ami tetszik, azt átveszem,
és egy autóban egyesítek minden jó ötletet a saját elképzeléseim alapján” - mesélte, miközben ránézett a mellette ülő számítógépes tervezőjére, aki digitális formába önti elképzeléseit.
Persze az is fura, hogy a honlap szerint a Nimrod már 675 elégedett ügyféllel rendelkezik, Bader viszont azt állította, eddig csak két autót tudott eladni a legolcsóbb modelljéből, ami a Ferrari 458-asra épül. Nehéz elhinni, hogy 673-an vették volna meg a cég másik modelljét, a dupla annyiba kerülő Lamborghinit…
A Nimrod receptje nem túl komplikált: Bader vesz egy új vagy használt Ferrarit (csakis középmotoros V8-ast), illetve Lamborghini Aventadort, leszerelteti a külső karosszériaelemeket és a lökhárítókat, és a saját tervezésű darabokkal helyettesíti őket. Ezek az egyedi alkatrészek Ausztriában, a műanyag-specialista Hintsteinernél készülnek, pillekönnyű karbonból.
Egy komplett body kitet 150-200 ezer euróból gyártanak le az osztrákok, és a szénszálas elemek 80 kilót faragnak le az Aventador tömegéből. A gyári elemeket is megtartják, mert egyes ügyfelek azzal együtt kérik a tuningautókat, hogy baleset után vagy eladás előtt vissza tudják alakítani őket.
Bader igazi büszkesége a Lamborghini Aventador, amely az átalakítás után már Nimrod Avanti Toro névre hallgat. Korábbi neve Avanti Rosso volt, de amikor a cégtulajdonos legutóbb Maranellóban járt a Ferrarinál, az ottani olasz szakemberek azt tanácsolták neki, hogy változtasson a néven, mert a Rosso (vörös) szóról mindenki a Ferrarira asszociál.
Nimród
A Bibliában Noé leszármazottja, Bábel tornyának építője, az egykori mezopotámiai király. A magyar mondákban népünk ősatyja, Hunor és Magor apja. Jelentése: vadász, lázadó.Az Avanti Toro 250 millió forintba kerül,
ebből körülbelül 125 millió az alap Aventador ára, erre jön rá a tuning ára és a haszonkulcs. „Szeretik a csajok” - meséli kaján vigyorral az arcán, amit a V12-es szívómotor mennydörgésszerű hangja és a feltűnő, matt piros-ezüst-fekete külső hatása alatt készséggel el is hiszek neki.
A kiállított autón minden külső elem egyedi tervezésű, és szénszálból készül, kivéve a hátul lévő motorháztetőt (a kocsi középmotoros), ezt ugyanis időhiány miatt még nem tudták karbonból legyártatni, csak üvegszálból.
Az Aventador egyébként hálás tuningalapanyag, mert viszonylag könnyen teljesen meztelenre lehet vetkőztetni, ilyenkor csak a karbonváz marad a hajtással együtt.
A tesztelés folyamata a Nimrod cég egész hozzáállását jól jellemzi. „Kipróbáltam, mentem vele 270-et, de féltem, és nem gyorsítottam tovább. Aztán egy tesztelő srác 300 fölé ment vele, ekkor hallotta, hogy a fölső légcsatorna már nem túl stabil, ezért utána még nyolc csavart beletekertünk. így már jó lett” - meséli Bader az Avanti Toro mellett állva.
Kétségeink ne legyenek: itt a csiricsáré, színes lökhárítók, légterelők, küszöbök, légbeömlők, karbonmintás felnik csakis a látványt szolgálják, ezért a leszorítóerő és a fékhűtés nem biztos, hogy eléri azt a szintet, amit a gyári autó eredetileg tudott.
Bader büszke a Lambó saját tervezésű, hatszög alakú kipufogójára,
amelyet a hátsó lámpák között vezet ki. „Acéllal kellett körbevennünk a négy csövet, hogy a 800 fokos kipufogótól ne gyulladjanak fel a műanyag alkatrészek” - meséli.
A futóműhöz és a fékhez nem nyúlnak a Nimrodnál, de a karbon-kerámia fékek nyergébe azért belemarják a cég nevét. Csak finoman piszkálják meg a motorokat is, egy kis kipufogó- és chiptuningnál messzebb nem mennek, nehogy ugorjon a gyári garancia. Azonban a csekély módosításokkal is sikerült 700-ról 780 lóerőre emelni a Lamborghini teljesítményét.
Turbóval lehet csinálni 1200-1500 lóerős motort is, de az olyan, mint a nászéjszaka.
Rövid ideig nagy mulatság, de aztán előjönnek a gondok. Még ritka használattal is pár év alatt garantáltan tönkremenne a hajtás, és a motor is, ráadásul garancia sincs semmire. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen motortuning közel annyiba kerülne, mint az alapautó” – elmélkedett Bader.
A kuvaiti cégvezér az a típusú ember, aki komolyan
abban a hitben él, hogy mindenki tőle akar ötleteket lopni.
„Genfben a Hamann Motorsport mellett állítottunk ki, és Richard Hamann majdnem szétpukkadt, amikor meglátta az autóimat” - meséli Nimrod az első genfi részvételéről.
Két éve a szalon előtt kikerültek a netre a képek az autóiról, Bader szerint a hasonló stílusú Mansory tuningcég ezért másolhatta le pár ötletét. Idén viszont szigorú embargót hirdetett a kuvaiti üzletember, a genfi kiállítás sajtónapjai előtt nem is engedte a Dunaújvárosban készített képek közzétételét.
Bennfentesként az iparág nagyjairól is személyes tapasztalatai vannak. „Christian (von Koeingsegg) mindig Horatio (Pagani) után megy, aki viszont folyton a Ferrarikat utánozza. Pagani kissé öntelt figura, magát a legnagyobb autóipari géniusznak képzeli, pedig a Huayrával szerintem nagyon mellélőtt.
A Zondát szerettem, a kedvenc autóm volt,
a Huayra viszont nem tetszik, nem tekintem igazi szupersportautónak. Ezt meg is mondtam Horatiónak" - meséli.
„Aztán akkor is összevesztünk, amikor a Zonda R eladása után rendeltem tőle egy Zonda Evolutiont. Azt mondta nekem, hogy ebből csak három készül majd, és utcán is használhatom. Ehhez képest egy versenyautót kaptam, aminek a váltójában nem is volt hátramenet” - folytatta.
„Ráadásul egy 10 darabos széria egyik autóját szánta nekem. Azóta is perben állunk, mert még nem adta vissza a 100 ezer eurós előleget” – folytatta Bader. „Talán ezért sértődött meg rám Horatio annyira, hogy 2014-ben be sem jött hozzám a Genfi Autószalonon, csak a fiait küldte be” - tette hozzá az üzletember.
Egy biztos: Bader nem a legkifinomultabb monacói autóínyencek igényeit akarja kiszolgálni, inkább azokét az arab olajsejkekét, akiknek elegük van abból, hogy a dubaji plázák parkolójában nem tudják, hogy melyik Ferrari vagy Lamborghini az övék, mert egyszerűen annyi van belőlük. Azt sem tartanánk kizártnak, ha Oroszországból is lenne érdeklődés az autóira.
Itthon aligha lesz része az utcaképnek, annál is inkább, hogy a cégtulajdonos által „olcsónak” titulált Nimrod Concorde alapmodell is 350 ezer euróba kerül, ami 109 millió forintnak felel meg. Persze Dunaújvárosban azért meg lehet csodálni egy-egy példányt - tudják, az egykori Skoda-szalonban.