Amikor megláttam először élőben, nem is tűnt nagynak - ha valaki azt mondja, hogy a Kugát akarják erre cserélni, simán elhiszem. A valós adatok viszont azt mutatják, hogy majdnem minden dimenzióban
jócskán ráver az Edge a népszerű kompakt SUV-ra.
Majdnem 30 centivel hosszabb, bő 5-tel szélesebb, és egy hajszállal magasabb is a kistesónál. A tengelytávolság is nagyobb persze, jó 15 centivel, és közel 2,9 méteres tengelytáv bent is érezhető, elképesztően bőséges a helykínálat.
Hátul a mai szokások szerint autóberendezési szokások szerint a középső utas nem kap teljes szélességű ülést, de nem drámai a helyzet, átlagos testmérettel elviselhető. A jó használhatósághoz hozzátartozik még persze a csomagtér is, amiben szintén elég erős az Edge: 602 liter alapból, de a hátsó ülések ledöntésével ezt 1847 literre növelhetjük.
A forma könnyen emészthető, nem tűnik behemótnak a kocsi, sőt, a Sport felszereltségű változat kifejezetten vagány volt első látásra az Electric Spice fényezéssel és a 20 collos kerekekkel. Talán még kecsesebb is, mint például az ellenfelének kikiáltott VW Touareg, és persze olcsóbb is.
Különösen jó alternatíva azoknak, akik nagyobb SUV-t szeretnének, de nem akarnak milliókat fizetni pluszban a presztízsmárkákért.
Persze ez sem olcsó, alapból 13,12 millióba kerül,
de mivel itt az alap nem éppen fapados, elég sok mindent kapunk a pénzünkért. Aki ugyanígy telepakolna extrákkal egy BMW X5-öt, eléggé meglepődne, de egy szempontból azért kísért Henry Ford szelleme: kicsit szűk a választék.
No, nem azért, mert a T-modellhez hasonlóan csak feketében lehet rendelni, hanem azért, mert csak egyetlen motorral kínálják Európában - igaz, kétféle teljesítménylépcsőben. Az alumínium hengerfejes, kétliteres, Euro 6-os dízel ismerős több Ford modellből, és 180 lóerőt tud változó geometriájú turbóval, míg erősebb, 210 lovas változatot két feltöltő lélegezteti.
Bár a gyengébb változat is 400 Nm-es csúcsnyomatékkal bír, a biturbó pedig erősebb 450-et küld az útra az elektronikusan vezérelt, alapvetően az első tengelyt preferáló összkerékhajtással.
Az Edge csak 4x4-esként rendelhető,
még a motorok és a váltók kombinálása sincs ránk bízva: a 180 lovas kizárólag hatsebességes kézi, az erősebb pedig szintén hatfokozatú PowerShift automataváltóval kapható.
Kicsit az Apple stratégiájára emlékeztet engem az, amikor megmondják, hogy mit akarhatok, de ugye sokan esküsznek az Apple-re, mert szerintük ezek a „kötelező” konfigurációk adják az utánozhatatlan felhasználói élményt. Én mondjuk pont nem hiszek ebben, és egy kicsit ezért is fanyalogtam a meglehetősen kicsi variálhatóságon. De lássuk, hogy amikor beültem, megváltozott-e a véleményem?
Rögtön le kell szögezni, hogy az Edge nagyon kényelmes. Nekem, átlagos férfiembernek tökéletesen kézre áll minden, nem kell keresni semmit, egyértelmű mindennek a kezelése. Ergonómiailag remek tehát, de azért manapság - egy-két apró kivételtől eltekintve - ezt a lécet minden autó átviszi, pláne ebben a kategóriában. Hatalmas rekeszeket találunk egyébként az utastérben, bármit elnyelnek ezek, akinek ez kevés, az tényleg járjon inkább lakóautóval.
Szorosan a kényelemhez tartozik még, hogy az Edge igazán csendes. Ezt hasonló megoldásokkal érik el, mint amiket más gyártók is bevetnek: zajcsillapító, hangelnyelő rétegek alkalmazása, a karosszéria áramvonalas kialakítása a szélzaj mérséklésére, akusztikai üvegek.
De itt van más is, az aktív zajkioltás funkció.
Ez a kabinban elhelyezett mikrofonokkal méri fel a beszűrődő zajokat, és az audiorendszeren keresztül ellenfázisú hangokat sugároz, kioltva ezzel a zavaró hanghatásokat.
Az Edge dinamikája olyan volt, mint amire számítottam. Először a 180 lóerős változattal hasítottam, de a német autópálya korlátozás nélküli szakaszán mellettem 250-nel elhúzó autók nagyjából belőtték a helyemet a középső sávba. Nem mondom, sikerült elérni a 195 km/h körüli tempót óra szerint, de érződött, hogy az autó iszonyatosan nehéz. Üresen is 1,9 tonna fölött van a súlya, mi ketten ültünk benne, így bőven két tonna fölött voltunk - és igazából ez a legnagyobb baj vele.
Vannak hasonlóan túlsúlyos versenytársak is, de nem érződnek ennyire behemótnak. Egyszerűen nem volt elég a nyomaték ehhez a tömeghez, és mikor a kollégákat kérdeztem, hogy a 210 lóerős változat vajon mit tud, ők is hasonló dolgokról számoltak be. Nem voltam rest persze kipróbálni azt sem, de a tűzijáték ott is elmaradt.
Ennek kézenfekvő oka, hogy a 450 Nm is kevés, de azért árnyaljuk egy kicsit a dolgot. A Sport felszereltségű Edge
automataváltóval még nehezebb, mint a gyengébbik, Titanium alapkivitel.
Kézi váltóval amúgy valószínűleg sokkal jobban ment lett volna az erősebbik Edge, de ezt soha nem fogjuk megtudni, hiszen ugye nem rendelhető vele.
Nem kérünk benzintemetőt
A világ többi részén csakis benzinmotorokkal kapható (lassan két éve) az Edge: van kétliteres négyhengeres Ecoboost-turbóval, és 3,5-ös szívó-, illetve 2,7-es turbós V6-ossal is. Nem csak a nyilvánvaló piacelemzések, hanem a saját régi tapasztalatok is afelé terelték a gyárat, hogy ezek helyett Európát dízelekkel szolgálja ki.Enyhe terepre is ellátogattunk az Edge-dzsel, és itt sem történt semmi meglepő. A hasmagasság és a terepszögek lehetővé teszik a könnyed buckák legyűrését, de azt is jól tudjuk, hogy az SUV-tulajok leginkább csak akkor mennek terepre, amikor út közben rájuk jön a szükség, és egy kukoricatábla mellett keresnek helyszínt a megváltásra. Na meg a télies időjárásnál, ami mifelénk egyre ritkább.
Ettől függetlenül kellemes perceket töltöttünk az erdőben, ahol a tesztútvonal vezetett, és hegymenetben, avaron is kellően stabilnak tűnt a hajtáslánc.
Van pár olyan dolog az Edge-ben, ami igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a Ford ugyan nem diktál divatot, de igyekszik szorosan követni. Ugyan nem egy Tesla, de azért néha itt is el lehet engedni a kormányt, ugyanis
képes az autó sávtartásra 80 km/h fölött,
de ezt kizárólag autópályán próbálják ki, mert kanyargós országúton nekem volt egy-két meleg helyzetem vele.
Az Edge képes önállóan fékezni is, valamint észreveszi a gyalogosokat, ami ugye nem újdonság, de semmiképp sem alapértelmezett dolog még. És itt említeném meg az övlégzsákot is, ami a hátsó sorban védi az utasokat egy esetleges ütközés során, ez a biztonsági extra tényleg csak a kék oválos márkánál terjedt el.
A tulajoknak persze maga a biztonságérzet lesz a legfontosabb, ami tekintélyes méreteivel és magas üléshelyzetével maradéktalanul meg is ad az Edge. Nem véletlenül világszerte a legdinamikusabban növő szegmens a SUV-ké. Míg 2005-ben az eladott autók mindössze 5%-a került ki ebből a kategóriából, addig 2015-ben már majdnem minden negyedik eladott autó terepjáró volt.
A Ford egy kutatást is készített a témában, eszerint a felmérésben részt vevő 5.000 európai ember közül minden harmadik, gyermekét otthon nevelő anya egy SUV vásárlásán gondolkozik, akárcsak a 17-34 éves korosztály minden negyedik tagja, valamint az aktív ötvenesek egyötöde. A Ford immáron háromtagú SUV családjával (EcoSport, Kuga, Edge) pedig nem kevesebbet tervez, mint 200 százalékos eladásnövekedést a 2013-as számokhoz képest. Kíváncsian várjuk, sikerül-e.