A Mercedes-Benz 2015-ben rekordévet zárt: közel kétmillió autót adtak el világszerte, ezzel a német prémium háziversenyben átvették a második helyet az Auditól, és bár a BMW még mindig vezet, középtávon az elsőséget szeretnék visszaszerezni.
Gőzerővel bővítik a modellpalettát,
hogy ha egyszer egy autóért betér hozzájuk egy vevő, annak már sose kelljen más márkához mennie, keressen bármilyen kocsit is a későbbiekben.
A fejlesztési verseny egyik eredménye, hogy ma már hatféle C-osztály alapú típusból lehet válogatni: szedán, kombi, kupé (melyről rövidesen teszttel is jelentkezünk), terepjáró (GLC), és roadster (SLC) volt eddig, ehhez érkezett most a Cabrio. És még nincs vége, a GLC ugyanis rövidesen saját terep-kupét is kap.
Szaporodnak stuttgarti márkánál a négyüléses ponyvatetősök is, hiszen míg az elmúlt évtizedekben csak a CLK, majd E-osztály Cabrio tartotta a frontot, addig néhány hónapja már elérhető az S Cabrio is. Az új C Cabrio formaterve a két testvérmodell helyett természetesen a C Coupé-ból lett továbbgondolva, így a bennfoglaló méretei ennek is szinte teljesen azonosak a szedánnal, csak persze ültetve van (15mm), és ponyvatetős.
E vászondarab alapból fekete, de sötétbarna, kék és bordó színben is lehet rendelni, és az is kiderült róla, hogy 50km/h sebességig lehet nyitni-csukni, 20 másodperc alatt. Hogy igazi, négy évszakos autó legyen belőle, a színes tetők komolyabb szigetelést kapnak, a nyitott autózást pedig számos extra igyekszik még komfortosabbá tenni. Hideg esetére
légbefúvós nyakfűtés és persze ülésfűtés kapható,
a perzselő nap mellékhatásait pedig különleges, kevésbé felmelegedő kárpitozással, átprogramozott klímával, meg persze ülés-szellőztetéssel csökkenthetjük.
Sőt a frizuránkat is védi a kocsi: nem csak örvény-csökkentő hátsó hálóval, de a szélvédő felső peremből gombnyomásra kiemelkedő légterelővel is, melyeknek köszönhetően még autópályatempónál sem fújja le a kalapot a fejünkről a huzat. Ezek persze mind extra pénzbe kerülnek, de Trieszt környékén jól felszerelt C-ket próbáltunk, és az a helyzet: mind működik, a tűző júniusi nap ellenére kellemes élmény volt a kocsikázás.
A Cabrio négyféle benzin- és egy dízelmotorral elérhető, összesen tíz teljesítménylépcsőben. A dízel 2,1 literes, és 170 lóerőt tud a C220d-ben, vagy 204-et a C250d-ben, előbbihez 4Matic hajtást is választhatunk. Benzin fronton az 1,6-os C180 nyit (156 LE), majd jön a kétliteres turbós, melyből háromféle van: C200 (184 LE), C250 (211 LE) és C300 (245 LE). Ezek közül a C200 kapható 4Matic-kal, széria viszont ez a hajtás a 3.0 V6 mindkét verziójához – a C400 333 lóerős, míg a C43 AMG 367 pacival riogat.
És innen még van feljebb, ugyanis a kabrióból is elkészítették a C63 AMG-t! Kézzel összeszerelt, négyliteres biturbó AMG V8 tombol benne 476 lóerővel, ám
az S változat ezt is megfejeli, ugyanis 510 lovas.
A 63-as modellhez az AMG saját, hétfokozatú sportautomatája jár, míg a többi Cabrio a 9G-Tronicot kapja, illetve a C220d és a C180 elérhető manuális váltóval is. Választék tehát van bőven, bár az is igaz, hogy újdonság nincs a felsoroltak között – e motorok már ismertek más Mercikből.
Az ilyen bemutatókra általában a kínálat tetejét szokták elhozni, arra azonban nem voltunk felkészülve, hogy egyből a csúcsmodellel, a C63 AMG S-sel kezdődik a túra. Papíron ez a motor is ismerős más kocsikból, ahogyan a mögé kapcsolt váltó, illetve az elektromos vezérlésű sperrdiffi is, melyen át a hátsó kerekeit hajtja. Csakhogy én még nem vezettem ilyet, úgyhogy amikor kiderült, van még egy szabad autó, nem volt kérdés: ez a kulcs kell.
A C63 esetében persze nem csak a hajtás egyedi, mégis rendes AMG modellről beszélünk: a sárvédőit szélesítették, hogy az elől 73, hátul 46 mm-rel szélesebb nyomtáv és az alapban 18-as tappancsok beférjenek, illetve méretes extra hűtőket figyelhetünk meg a más C-ken vak légbeömlők mögött. A sportfutómű adaptív lengéscsillapítókat kapott és
extraként kerámia fékrendszer is rendelhető,
a próbált kocsikon persze ezeket találtuk. A C63 Cabrio igazi sportkocsinak ígéri magát, és bár versenypályán nem próbálhattuk, közúton annak is tűnt, amolyan európai muscle car-nak.
Már a beindítása élmény, az AMG V8 ugyanis kifejezetten erőteljes, marcona röffenéssel köszön. A gombnyomásra hangosítható kipufogó rendszer még a halkabb állásban, alapjáraton is erőteljes dorombolással figyelmeztet a motortérben szunnyadó sárkányra, kis gázzal indulva pedig olyan hangja van… milyen is? Nagyjából mintha egy kőmorzsoló óriás egy hatalmas darázsfészket kapott volna be és most a dühös lakókon rágódna. Aztán ha engedünk a csábításnak és hangosba állítva letapossuk a gázt, elszabadul a pokol.
A Mercit elegáns márkaként ismerjük, de az AMG modell hangzásában ennek nyoma sincs, ahogy nem elegáns a vérben forgó szemekkel dühöngő bika sem – viszont elemi erejű.
Mélyről jövően, rekedten üvölt gyorsításkor,
durrog és harákol hirtelen gázelvételkor: a színházfaktor 10-es skálán 11-es. Te jó ég, tényleg írtam egy bekezdést, csak a hangjáról? Akkor inkább jöjjön egy videó, mert bár a gyári sofőr finoman bánik a gázzal, azért átjön, miről van szó.
És persze a menet is üt, ó, de még mekkorát. Az AMG modellekhez okosabb ESP jár, ennek ON és OFF között van még egy Sport állása is, mely gyakorlatilag bárkiből driftművészt farag: csak pont annyira engedi el a fenekét kanyarból kigyorsítva, hogy istennek képzeljük magunkat. Aztán behajtottunk egy esőfelhő alá, és a radikálisan csökkenő tapadás egyből ijesztőbb csúszásokat eredményezett. Még mindig őrködött úgy-ahogy az ESP, de aki nem tudja, mire számít, könnyen nadrágcserére szorulhat.
Felfoghatatlan egyébként, hogy 510 lóerőt a sok mechanikus és elektronikus okosság milyen kontrolálhatóvá teszi, bár a gumi annyira tapadt, hogy lefogadom: legalább szezononként új kell belőle,
versenypályán pedig biztos, hogy egyetlen nyílt nap alatt elhasználódna.
A nagy teljesítmény és a remek tapadás őrületes gyorsulást és előzési potenciált ad a kocsinak, de valahogy kevésbé érződik izgágának, mint a BMW M3 (pedig az „csak” 431 LE), és persze érezhetően lassabb a Porsche 911 Turbo S-nél (580 LE). Ennek tömege az oka, ami menetkészen majdnem két tonna, úgyhogy a gyorsulása 100km/h-ra ugyanúgy 4,1 másodperc, mint a 300 kilóval könnyebb BMW-nek.
Hogy a kijelző 27,5 literes fogyasztást írt ki a néhány órás kör végén, azon nincs mit csodálkozni, normál használat alatt ez biztos legalább feleződik. Persze arra teljesen felesleges a C63 AMG Cabrio, hiszen rendesen felextrázva 40 millió forint. Akinek nem kell ekkora show, nyugodtan választhat a polgári motorok közül is, melyekből ezúttal a C400 4Matic verziót próbáltuk ki.
A V6-os természetesen sokkal civilizáltabb hangon szól, ez már inkább az elegáns Merci, amit megszoktunk, de ettől még nagyon gyors. Érdekes, hogy a meleg aszfalton annyira tapadt a nehéz és négykerék-meghajtású kocsi, hogy még kikapcsolt ESP-vel sem sikerült kipörgetni a kerekeit, se egyenesben, se kanyarban – hiába a 333 lóerő, ez a kocsi elsősorban biztonságos, nem sportos.
Így viszont jutott figyelmünkből másra is, kiderült például, hogy a futómű még komfort állásban is érezteti az úthibákat, hiába ringat a légrugó. Viszont a kasztni olyan merev, hogy a szélvédőkereten is alig érződik remegés. No meg azt is megtudtuk, hogy a kocsi szépsége bizony elrabolja az ilyenre még ma is fogékony olasz szíveket - bellissima machina, mondta a pirosnál egy robogós úr, és nem ő volt az egyetlen, aki tetszését fejezte ki nekünk a két nap alatt.
Hát igen, a C Cabrio nagyon szép lett, megfelelően felszerelve pedig a csillaghoz illő luxust is tudja, tehát kijelenthetjük: tökéletes Mercedes. Hogy az AMG-s fiúk még egy tulkot is belepasszíroztak ebbe a Savile Row-n szabott öltönybe, már csak a ráadás. De tényleg csak azoknak, aki telhetetlenek.