Emlékeznek még az Audi A2-re? Az 1999 és 2005 között gyártott, 3,8 méteres kisautót az A8-ashoz hasonlóan méregdrága technológiával, szinte teljesen alumíniumból gyártották, hogy minél könnyebb legyen és kevesebbet fogyasszon. Az ötajtós kocsi azonban nem lett sikeres: a Bauhaus dizájnt a TT után ebben a kategóriában már nem nyelték le a vevők, és az ár is jóval magasabb volt annál, mint amennyit egy ekkora kocsiért még jó szívvel kiadtak.
Akkoriban hat eladott Mercedes A-osztályra jutott egy A2-es, pedig a szupermodern négykarikás kiskocsi nemcsak jobb és autószerűbb is volt, de egyes változatai akár 3 literes fogyasztásra is képesek voltak, és felborulás-veszély sem fenyegetett bennük
Több mint tíz év elteltével az Audi feltámasztotta a 2-es sorozatot, de nem normál típussal, hanem egy magas építésű szabadidő-autóval, amely a márka hagyományai szerint a „Q" előtagot kapta. A Q2 legfőbb ellenfele a Mini Countryman, de a nem prémium termékek közül a rendkívül népszerű Renault Captur, Mazda CX-3, Nissan Juke, Suzuki Vitara és Opel Mokka is ebbe az osztályba tartozik. Azért van már lassan minden gyártónak ilyen autója, mert
Európában évek óta ez a szegmens produkálja a legnagyobb növekedést.
Eddig minden Audi SUV páratlan számú volt (3,5,7), a mostaninál azért mondtak le az 1-es jelölésről, mert jelezni akarták, hogy ez a kocsi jóval nagyobb az A1-esnél (ami abszurd módon egyébként jóval nagyobb a régi A2-esnél). A Q2 nevet egyébként pár éve az Alfa Romeo levédette egy mechanikus sperrdiffi számára, de persze jó pénzért hajlandóak voltak megválni tőle.
Közel 4,2 méteres hosszával az új Q2 az A1-esre 17 centit ver, de az A3-asnál 13 centivel rövidebb, viszont szélesebb és magasabb nála. Már az arányai sem hétköznapiak, mert viszonylag
rövid és magas, de ezt a szélességével ügyesen kompenzálja,
így nem tűnik hájasnak. Ugyanarra a LEGO-szerűen variálható MQB padlólemezre épül, mint az A3-as (és vagy egy tucat másik VW-konszern autó), de a motorok, váltók is ismerősek lehetnek más modellekből.
Audi-mércével egészen merésznek mondható a dizájn, mert nem egy mosásban összement Q7-est alkottak, hanem önálló egyéniséggel ruházták föl a kis városi szabadidő-autót. Bevallom, amikor először láttam a márciusi Genfi Autószalonon a Q2-t, akkor még nem igazán tetszett a formája, de a két napos svájci menetpróba alatt addig nézegettem, amíg valahogy bekúszott a bőröm alá.
Ilyen nyolcszögletű singleframe hűtőmaszkot például még egy Audin sem lehetett látni, de az oldalt végigfutó - természetesen geometriailag tökéletesen szabályos - konvex és konkáv felületek is izgalmasak, és akkor a sokféle színben kérhető, a vaskos hátsó tetőoszlopot burkoló műanyag díszbetétről még nem is szóltam.
Jópofa a futófényes irányjelző a hátsó lámpában:
a fény belülről kifelé haladva egyre nagyobb részét világítja meg a LED csíknak.
Ahogy az ilyen életmód-kisautóknál lenni szokott, nagy hangsúlyt fektettek a személyre szabhatóságra, mert a 12 féle külső színhez eltérő tetőszíneket, műanyag védőbetéteket és sokféle felnit is lehet kérni 16-19 colos méretig; a beltéri színvariációkkal együtt
az összes kombináció száma meghaladja az ötmilliót.
Igaz, amikor beül az ember, és elvonatkoztat a mindenhol előforduló hangulatjavító színes betétektől és a valószerűtlenül kis ablakoktól, rájön, hogy pont az a műszerfal néz vissza rá, mint az A3-asban. Persze ez nem rossz dolog, mert a kompakt Audi ízlésesen minimalista, mégis a német technót dicsőítő belső terét tanítani kéne a dizájniskolákban, és a felhasznált anyagokat sem érheti kritika, bár az ajtókon még egy kis textilt el tudtam volna viselni.
A vizuális élmény fokozni is lehet a többi Audiból ismert, feláras, 12,3 colos, teljesen digitális műszerfal megvásárlásával, amely akkor a leglátványosabb, ha a Google Maps térkép teljes képernyős módban fut rajta.
Tőlünk nyugatabbra a műholdképes útbaigazításért ráadásul fizetni sem kell, mert
a beépített SIM kártya adatforgalmi költségeit az Audi állja.
Ez az internetkapcsolat a navigáción és a Street View-n kívül egyébként emailezésre, Twitterre, forgalmi információk lekérésére és online rádióhallgatásra is használható, sajnos Magyarországon még nem érhető el a szolgáltatás.
Hiába rövidebb a Q2 az A3-anál, a magasabbra tett ülések miatt érzésre ugyanakkora a lábtér benne, széltében és magasságban pedig szellősebbnek is tűnik, ráadásul a csomagtartója is 25 literrel nagyobb, 405 literes.
Négy 180 centis felnőtt kényelmesen elfér poggyászokkal,
hátul középen viszont egy gyerek sem fogja jól érezni magát, mert betüremkedik a kardánalagút és úgy formázták az ülést, hogy ide lehetőleg ne üljön senki.
Az első ülés magasabban van az A3-asénál, de valamivel alacsonyabban, mint a többi hasonló SUV-ban, amivel az Audi a gokartos vezetési élménnyel indokolt a bemutatón. Nos, ez a hasonlat talán egy kissé erős, de tény, hogy
a változó áttételű kormányzással élénken vált irányt a Q2,
és még a hajtűkanyarokban sem kell túl sokat tekerni a volánon.
Egy pofonegyszerű, passzív rendszerrel érték ezt el: a fogaslécen egyre nagyobb távolságra helyezték egymástól a fogakat a két végállás felé, ezért autópályán sem lett ideges a kocsi mozgása, de parkoláskor sem kötünk csomót a kezünkre.
Audi mércével közvetlen és élénk a kormányzás, de
az igazi gokart érzést azért még mindig a Mini Countrymanben kell keresni,
és ott mintha visszajelzésből is több jutna el a vezető kezéig. Viszont az Audiban kényelmesebb az ülés, és a kormányt is tágabb tartományban lehet állítani.
Nem lehet panasz a Q2 futóművére, pedig az általam próbált egyliteres alapmodellben hátul csak egyszerű csatolt lengőkarok dolgoztak, a fejlettebb, független rendszer csak 150 lóerőtől jár. Magasságához és rövid tengelytávjához képest
nagyautósan, bukdácsolás nélkül mozgott a Q2,
kanyarban nem dőlt nagyon, ami valószínűleg a roppant széles nyomtáv és a viszonylag feszes hangolás érdeme. Terepezni nem való, de a 15 centis hasmagasságával és a nagy kerekeivel a városi padkák nem jelentenek akadályt neki.
Aki kényelmes rugózást szeretne, annak érdemes a gyári, ültetett sportfutóműtől és a 17-esnél nagyobb felniktől tartózkodni, de kompromisszumnak még mindig ott van az állítható lengéscsillapítás, amit a Q2-n kívül senki sem kínál ebben a kategóriában.
Más, nagyobb Audikból ismert extrák is elérhetőek, a 65 km/h-ig teljes önvezetésre képes dugóasszisztenstől a távolságtartó tempomaton át a gyalogosfelismerésre képes fékasszisztensig szinte minden, csak infrás éjjellátót és légrugózást nem lehet kérni. A táblafelismerő annyira intelligens, hogy működő ablaktörlő esetén az esőben érvényes sebességhatárt írja ki, ha pedig napszakhoz kötött a korlátozás, akkor is csak azt az értéket mutatja, ami épp érvényben van.
Persze gondolhatnák, hogy egy egyliteres motorral hajtott SUV-ban úgysem fenyeget a gyorshajtás veszélye, de ez azért túlzás, mert
a 116 lóerős kis turbómotor tisztességesen mozgatja
az 1,2 tonnás Q2-est. Ennek csak egy feltétele van, hogy a fordulatszámmérőt ne engedjük a 2000 alá, mert ott még nem dolgozik hatékonyan a feltöltés, és nagyon nyomatékszegény a háromhengeres.
2000-nél viszont már leadja a 200 Nm-t, innentől elfogadható vehemenciával gyorsítja az 1,2 tonnás testet, amit a 11 másodperces gyorsulás és a közel 200 km/h-s végsebesség is bizonyít. Bár nem lassú, és
háromhengeressége ellenére nagyon csendes és vibrációmentes,
az egyliteres TFSI-nél mégis jobban illik a Q2-be a 150 lóerős 1,4-es TFSI. Ez a négyhengeres részterhelésnél (kis gáznál, kb. 1500 és 3000 fordulat között) észrevétlenül lekapcsolja hengerei felét, hogy csökkentse a fogyasztást. Ha viszont odalépünk neki, dinamikus autózáshoz is elég az ereje.
A benzines kínálat teteje a 192 lóerős 2,0 TFSI, ami összkerékhajtással is kombinálható. Dízelből három motor, a 115 lóerős 1,6-os, valamint a 150 és 190 lóerős kétliteres kapható a Q2-höz, a quattro-hajtás itt is csak a kétliteresekhez opció.
Sajnos a Q2 magyar árait még nem kalkulálta ki az importőr, de ha abból indulunk ki, hogy Németországban az A3-énál 1600 euróval több, 24 900 euró (7,8 millió forint) az 1.0 TFSI alapára, akkor sok jóra nem érdemes számítani. Ugyanezzel a motorral az egy kategóriával nagyobb, műszakilag mégis közeli rokonnak tekinthető Seat Ateca már ötmillió forintért elhozható, igaz, a belseje nem olyan minőségi, és az emblémájának sincs akkora presztízse.
A közvetlen konkurenciának tekinthető, de már kifutó Mini Countryman 6,6 millió forintba kerül a 122 lóerős 1,6-os szívómotorral, az importőr ígérete szerint a Q2 magyar árát megpróbálják majd ehhez igazítani.