Hiába kapnak hangzatos neveket (Sport Tourer, Touring, Sportwagon stb.), előbb-utóbb leszoknak az emberek a kombikról, mert olyan 20. századiak - gondolta nem is oly rég sok elemző. Amerikában valóban így is történt, először a Chrysler Voyagerbe és a többi egyterűbe ültek át a családosok, aztán jött az SUV-őrület. Klasszikus puttonyos batárt szinte senki sem akar már venni, alig importálnak ilyet az Újvilágba - de Európa, mint oly sok minden másban, autóválasztásban is a maga útját járja.
Bár népszerűek a buszlimuzinok és terepjárók, itt sokan továbbra is a növelt rakterű hagyományos kocsikra esküsznek, sokféle okból:
szeretik a klasszikus autóformát,
csak ilyet kínált kedvenc prémium márkájuk, sportosan mélyen akarnak ülni, kisebb felárat akarnak fizetni, vagy utálják, ha nélkülözhető dolgokat (harmadik üléssor, 4x4-hajtás) tukmálnak rájuk. Még világ legnagyobb gyártója, a Toyota is belátta tévedését, és mostani Auris-generációnál visszahozta a korábbinál elkaszált kombit. (Itt olvashat bővebben arról, hogy lett évtizedek alatt a zöldségesek kedvencéből életmód-autó).
Ám összesen két olyan márkát lehet találni, ahol három kategóriában is kínálnak növelt csomagterű személyautót. Az egyik a Skoda (Fabia, Octavia és Superb), a másik pedig a Renault, ahol ráadásul egészen friss a kínálat: a Talisman Grandtour nyár óta kapható itthon, a hosszú Mégane októberben érkezik, a Clio kombi pedig régi ismerős ugyan, de az ötajtóssal együtt most ráncfelvarrást kapott.
Rég elmúltak az idők, amikor esetlen puttonyokat akasztottak a lépcsőshátú autókra, elég csak egy pillantást vetni a Talismanra: döntött hátsó szélvédőjével és összehúzott szemöldökként fenyegető hátsó lámpáival minden, csak nem unalmas. Azoknak, akinek kicsit is fontos a praktikum, ez a változat lesz a nyerő, a Lagunák után ugyanis eltűntek az ötajtós ferdehátúak a Renault (és amúgy szinte az összes többi gyártó) középkategóriás kínálatából.
Jókora, felárért elektromosan (láblendítéssel) is mozgatható csomagtérajtón keresztül lehet megközelíteni a rakteret, ami a maga 572-1681 literes térfogatával nem rekordméretű ugyan, de
bőven elég ahhoz, hogy még nyaralásnál is elnyelje egy család minden cókmókját,
vagy egy fél irodát elköltöztessen. Lehajtott hátsó üléseknél egy kétméteres létrát is be lehet tenni, és millió rekesz nyeli el az apró holmikat, egy szépséghibája van: nem teljesen sík a rakfelület.
Menettulajdonságaiban lényegében ugyanazt nyújtja a francia Passat- és Mondeo-vetélytárs, mint amit a korábban tesztelt lépcsőshátú változatok, mindenekelőtt fejedelmi kényelmet. Ennek csak az egyik összetevője a finom rugózás, ugyanígy beletartozik a komfortos - masszázsfunkciós - ülés és a jó zajszigetelés is, amihez még kettős üvegezést sem átallnak bevetni. Kár, hogy picit rövidek a fotelek ülőlapjai.
Továbbra sincsenek 1,6 literesnél nagyobb motorok a kínálatban, de a kipróbált 160 lóerős, biturbós csúcsdízel vehemenciája bőven elég az átlagos használathoz - sportos vezetők viszont egyelőre ne is reménykedjenek erősebb gázolajosban. Zseniális viszont a jól felszerelt modellek adaptív gátlókkal kombinált négykerék-kormányzása, ezzel szűk utcákban és szerpentinen is jól palástolja méreteit a nagy kombi.
A Talismannak nem csak a német és japán konkurenciával kell azonban megküzdenie, hanem házon belül a kisöccsével is: megszólalásig ugyanígy fest az új Mégane kombi változata is. Csak a méretek és a feliratok segíthetenek megkülönböztetni őket, na meg a D-oszlop eltérő borítása, és a hasonlóságból nyilván a kisebbik, olcsóbbik modell fog profitálni. E modellcsaládban igen nagy lesz a kombik aránya, a flottakedvenc a 70-80 százalékot is elérheti az ötajtós és az új szedán mellett.
Ami a raktér méreteit illeti, a Grandtournak nincs szégyenkeznivalója: alaphelyzetben 521 literes a csomagtér,
ledöntött hátsó üléssel pedig 1600 literes gardrób tárul fel,
amit hosszabb tárgyak szállításához tovább lehet bővíteni a jobb első ülés előrehajtásával - lehetőleg akkor, amikor nem ül benne a kedves anyós. Aki nem sajnálja a pénzt az extrákra vagy magasabb felszereltségi szintre, a raktér felől egyetlen gombnyomással elintézheti a hátsó támla és ülőlap összehajtogatását.
Az új Renault-Nissan platformra épülő Megane kombi változata is az ismert 1,2-es TCe (130 lóerő), illetve 1,5-ös vagy 1,6-os dCi (90-130 lóerő) motorokat kapja, de aki fél a bonyolult technikától, veheti 1,6-os benzines szívómotorral (115 lóerő) is. Van egy érdekes kakukktojás is a kínálatban, mégpedig a GT változat, az alapmodelleknél morcosabb külsővel és 205 lóerővel.
Naná, hogy ennek az indítókártyáját kértük el a menetpróbán, annál is inkább, mert egyedüli kompakt autóként (és Mégane-ként) ebben van benne az összkerék-kormányzás. És igen,
ez is bámulatosan ügyesen fordul szűk helyeken,
nagyobb tempónál pedig úgy tapad be a kanyarokba, mintha sínen húznák. Hiába lehet azonban a Multi sense menetdinamikai kapcsolóval egy csomó beállítások változtatni, sajnos hiányzik belőle az állítható karakterisztikájú lengéscsillapító.
Függőcsapszeges, a hajtástól függetlenített kormányzás sem került bele (kanyarból kigyorsítva tehát nem árt vasmarokkal fogni a volánt), ezt az adaptív gátlóhoz hasonlóan csak az RS csúcsmodell fogja megkapni, amiből viszont aligha készül majd kombi. Ezektől eltekintve egyáltalán nem rossz móka az 1,6-os, 205 lóerős, alapáron duplakuplungos váltós GT Grandtour, bár a futómű feszességét páran biztos sokallni fogják. Pedig amúgy olyan, mint a TGV: csendes és gyors, ahogy egy túraautóhoz illik.
Még az alapmodellekről is elmondható, hogy nyoma sincs az előd puritanizmusának, a látványos LED-lámpás Megane meggyőző kényelmet is tud kínálni (itt olvashatja az ötajtós, 1,2-es modell és az új Astra összehasonlító tesztjét). Lehet, hogy érzéketlen kormányával nem nyújtja a vezetési élmény maximumát, de rengeteg vezetéssegítő rendszerrel és kiviteltől függően akár 8,7 colos, álló tabletes műszerfallal tudja elkápráztatni azokat, akik vevők a modern kor vívmányaira.
Természetesen sokkal puritánabb kivitelű a kombikínálat harmadik tagja, a Clio Grandtour, ami az ötajtós ferdehátúval együtt apró ráncfelvarráson esett át a 2017-es modellévre. Leginkább az orrán látszanak a változások, a hatalmas rombuszembléma két oldalán új, krómhatású díszlécek jelentek meg, és a lökhárítóban is átdolgozták a ködlámpák környékét. Az igazi újdonságot a feláras LED-fényszóró jelenti, ezzel újabb kisautóban jelent meg a nemrég még luxuskocsikban használt technika.
Más okosságok is megjelentek a fedélzeten, például a telefontükröző R&Go navigációs rádió, a Bose audiorendszer, a tolatókamera (bár a Clio azért nem kamionméretű...), a parkolóasszisztens és a holttérfigyelő. Pár apró műszaki változás is történt,
a legerősebb dízel immár 110 lóerős,
a fickós 1,2-es benzines turbómotorhoz pedig a duplakuplungos robotizált mellett már kézi váltót is lehet kérni.
Persze ebben a kategóriában sokan inkább a külsőségekre figyelnek, ezért négy új szín és pár friss alufelni (illetve dísztárcsa) mellett a bűvös személyre szabhatóság is megjelent a kínálatban, sok csecsebecse mellett már tetőmatricákat is lehet kérni rá. Talán emlékeznek még páran a „Mindent tud, amit a nagyok" szlogennel reklámozott Clio I. luxusváltozatára, a Baccarára. Nos, az újból is van már nappabőr-alcantara beleterű Initiale Paris csúcsmodell, a sportosabb irány kedvelőinek pedig a GT Line csomagot ajánlják.
Persze a magyar piacon az alacsonyabb felszereltségi szinteket keresik, vevőcsalogatónak pedig ott van a klímátlan, 1,2-es szívómotoros Life alapmodell 2,7 millió forintos akciós áron. Korrekt, hogy a 443 literes csomagterű Grandtour
azonos kivitelben csak 200 ezer forinttal drágább,
nem véletlenül kérik sokan inkább a kuriózumnak számító minikombit. Persze akit nem zavar a kissé bárdolatlan forma és az egyszerű kivitel, még többet spórolhat a négyhengeres benzinmotorjától most búcsúzó Dacia Logan MCV-vel - de az már egy másik történet.