Az apró városi terepjárók (SUV-B) kategóriája furcsa állatfaj, hiszen városi kiskocsik padlólemezére álmodnak divatos, mokány gépeket a gyártók, azzal az ígérettel, hogy négy felnőtt is beülhet akár. Manapság
szokatlan módon nem egyformák a megoldások sem,
hisz míg a francia versenyzők (Renault Captur, Citroën Cactus, Peugeot 2008) csak elsőkerék-meghajtással kaphatók, és a motorkínálatuk is szuperminikbe illő maradt, addig a többiek (Nissan Juke, Fiat 500x, Mercedes GLA, Suzuki Vitara stb.) adnak felárért 4x4-et, és országúton tempós haladást biztosító motorokat is.
A kategória egészéről mindenesetre elmondható, hogy óriási siker: 2012-15 között megháromszorozták az európai eladásokat ebben a szegmensben, így
most már évente 1,2 millió vásárlóért folyik a harc,
ezt senki sem veheti félvállról. Különösen nem az Opel, amely a Mokkával sikeresen szerepel, több mint 600 000 eladott példánynál tartanak alig 4 év alatt, amivel övék a piac majdnem 15%-a.
A Mokka ráadásul e divat-érzékeny kategória konzervatívabb végén tanyázott eddig, szóval óvatos ráncfelvarrásra számítottunk csak, ám a németek egy kicsit megleptek: a kívülről szinte észrevehetetlen megújulás odabent teljesen új műszerfalat takar, és új nevet is kapott: mostantól Mokka X jelzéssel fut majd.
A műszaki tartalom lényegében változatlan maradt, a motorkínálatban csak annyi az új, hogy érkezik egy 1.4 literes ECOTEC Direct Injection Turbo benzinmotor, mely 4x4 hajtással és automataváltóval együtt kapható. Ez a konfiguráció eddig nem létezett, és például Svájcban igencsak hiányolták, de ráadásul erősebb is ez a motor, mint az eddigiek (152 lóerő, 245 Nm), tehát új csúcsmodellt kap a Mokka X. Emellett továbbra is kapható a már ismert 1.4 Turbo (140 lóerő, 200 Nm), hatfokozatú kézi-, vagy automata váltóval, közülük a manuálishoz 4x4-et is lehet kérni.
A belépőmodell maradt az 1.6 i szerény öt sebességfokozattal, és dízel fronton sincs semmi új: az 1.6 CDTI, 110 és 136 lóerős teljesítménnyel érhető el - az erősebbik változatként automatával, vagy 4x4-el is. A négykerék-meghajtás egyébként az idő túlnyomó többségében csak az első tengelyt dolgoztatja, hogy jó legyen a fogyasztás, és csak végszükség esetén küld hátra is nyomatékot, de semmiképp sem többet, mint 50%.
Bár a sajtóanyag dinamikus vezetési élményről áradozik, ez az adat is mutatja, hogy itt a biztos kapaszkodás a cél, nem a sportolás, amit az is alátámaszt, hogy
még a 152 lóerős csúcsmodell is viszonylag lassú,
200 km/h alatt van a végsebesség, és 9,7 másodperc a 100-as sprint. Egy viszonylag kicsi, de közben ilyen erős autótól ez kevésnek tűnhet, de nem véletlen: a Mokka X bizony 1,4 - 1,5 tonna körül nyom a mérlegen. És ebből a 4x4 hajtás mindössze 65 kiló...
A kocsi tehát műszakilag nem rengeti meg a világot, azonban a vásárlókat ez láthatóan nem nagyon érdekli, hiszen eddig is így volt. Az annál lényegesebb, hogy milyen a „user interface", azaz milyen funkciókat kap, és azokat mennyre könnyen éri el a sofőr. Ezen a területen, ha nem is forradalmi, de jelentős előre lépést mutat be a Mokka X. A konzervatív külsőbe ugyanis egy modern, sokat tudó műszerfal került, szép rajzolatú, és pont elég nagy érintőképernyővel, melybe jó sok funkciót beágyaztak. Kivéve - szerencsére - a klímát, aminek meghagyták a klasszikus, jól kezelhető konzolt.
Van viszont kamera előre és hátra, wi-fi internet, mellyel akár webrádiót is streamelhet a telefonunk a Bluetooth-kapcsolaton keresztül, sőt, Apple CarPlay és Android Auto integráció is elérhető, például arra az esetre, ha a telefon navigációját használnák a kocsié helyett. Na és ott van még az On-Star rendszer is.
Ez nagyjából úgy működik, mint a Macskafogóban a Rat Racer 2000 - megnyomjuk a gombot, és bejelentkezik a központ három magyarul beszélő diszpécsere közül az egyik. Ő a szokásos assistance és navigációs segítségen túl az esetleg ellopott autó megkeresésével, sőt akár távdiagnosztikával is próbálkozhat, mert
egy bizonyos szintig belelát a kocsinkba.
Az pedig egyenesen életmentő lehet, hogy van egy baleseti automatika is: ha ütközést érzékel a rendszer, a diszpécser magától bejelentkezik, hogy az esetleges sérülésekről érdeklődjön, és riassza a szükséges segítséget.
Rövid próbautunkon jól vizsgázott a sofőr környezete: bár balkormányos autót vezettünk az út bal oldalán Skóciában, mégsem okozott gondot a funkciók kezelése. Wifire kapcsolt telefonról szólt a Spotify, miközben a navigáció pontosan és érthetően vezetett előre programozott útvonalunkon. És itt lett annak is értelme, hogy a fedélzeti komputer ki tudja írni a sebességet: a német piacos kocsik természetesen km/h-ban mérnek, de a digitális kijelzőt mérföldre is be lehet állítani, így számolgatás nélkül tudtuk a sebességhatárokat tartani.
A Mokka X-be rendelhető gerincbarát ülések is tetszettek, ezek tényleg kényelmesek, és olyan jól testre lehet szabni őket, ahogy korábban csak 20 millió felé közeledő prémium kocsikban volt szokás.
Új még az aktív LED világítás is,
bár ebből nem sokat tapasztaltunk e rövid próbán, és persze a jól ismert, kiforrott rendszerek is elérhetőek, mint a kulcsnélküli nyitás és indítás, az automata elektromos ablakok mind a négy ajtóhoz, vagy a radaros tempomat.
A helykínálat nem változott, ami jó hír, mert ez azt jelenti, hogy két felnőttnek a hátsó ülés is egész vállalható - ebben a kategóriában ez egyáltalán nem evidens, egy újabb jó pont az Opelnál. A csomagtér 356 literes, amit persze ülésdöntéssel lehet bővíteni, illetve, ha nem kérünk pótkereket, lefelé is terjeszkedhetünk. Az utastér minősége a próbált, jól felszerelt modellekben egész kellemes volt, bár az ajtók szinte teli műanyag kárpitozása azért jelzi, hogy melyik méret- és árkategóriában járunk.
De élőben még ez sem zavaró, mert pont annyi bőr került a könyöklőre, hogy csak ahhoz ér a karunk. Persze a magasan felszerelt bemutató kocsikból nehéz az 5 090 000-ért kínált 1.6 i alapmodellre következtetni, de a tény, hogy rögtön a második lépcső már 6 060 000 forint, arra utal, hogy inkább csak a vonzó hirdetések kedvéért szerepel a listán az alap, nem azért, hogy valaki meg is vegye.
Skóciában autózni egyébként szenzációs élmény, Edinburgh városa és a környékbeli hegyek-völgyek-felföldek útjai pont olyan gyönyörűek és hangulatosak, ahogy azt elképzelnénk. És ezeken a 136 lóerős dízellel, manuális váltóval és 4x4-gyel szerelt Mokka X azt hozta, amit várni lehet tőle: nagyon magabiztos, nagyon biztonságos haladást, szükség esetén akár tempósan is, de minden különösebb sportosság, vagy vagánykodás nélkül.
Még a szűk mellékutakon sem ijesztő a kasztni mérete, és a magas össztömeg vitathatatlan előnye, hogy jó gumikkal párosítva elsőrangú tapadást biztosít, esőben is. Egy rövid szakaszon még erdészeti murvás útra is elvetődtünk, és a kissé felázott talaj semmiféle gondot nem jelentett, pedig kanyarból, emelkedőből és lejtőből is akadt bőven.
Ralizni viszont nem lehet vele, hiszen csak a kipörgésgátlót lehet kikapcsolni,
az ESP mindig aktív, bár csak nekünk hiányzott, a célcsoportnak aligha fog. Az is említésre méltó, hogy bár elég sík volt a murvás szakasz útfelülete, az egy-egy elkapott gödörnél, ha nem lassítottunk a tempón, akkor bizony felütött a futómű – a rövid rugóút jelzi, a Mokka X alapvetően aszfaltra termett.
Az Opel tehát úgy tűnik ügyesen nyúlt ehhez a sikertermékhez: ami jó volt, azon nem változtattak, az elavult betér helyett viszont egy sokkal élhetőbb megoldást kapott az újdonság, az előrelépés vitathatatlan. Minden bizonnyal továbbra is szeretik majd a vásárlók, pláne, hogy most már nem kapni mifelénk Chevrolet Trax nevű ikertestvérét, így házon belül senki sem rabol vevőket tőle.
Arról a furcsa X-ről a neve végén meg csak annyit: rövidesen további SUV és crossover modellek érkeznek Rüsselsheimből, melyek mindegyike megkapja majd ezt a jelzést, így néhány éven belül egész kis család lesz majd az X-modelleké. Hiszen ez a divat, az pedig, hogy a mássalhangzó előtt és mögött lesz-e egy-egy 4-es szám, a vevők többségének valószínűleg úgyis részletkérdés.