Azért a valóság sokszor árnyaltabb, mint az álom, most sem volt ez másképp. A 3-5 kilométeres, leginkább közúti szakaszokon mélyrehatóan nem sikerült megismerkedni az autókkal, de nem is ez volt a cél. Élménymorzsákból szemezgetek, amiket a Porsche Hungária 4x4-es felhozatalából sikerült összecsipegetnem. Az óriási felhozatalból sikerült kipróbálni egy-egy szabadidőautót, pickupot, menedzser limuzint és kisbuszt is, olyanokat, amiknek meg sem kottyan pár centi hó.
A mai napig sokan terepjárózzák, jobb esetben álterepjárózzák a SUV-kat, sőt, néha a megemelt hasmagasságú kombikat is. Pedig
attól, hogy valami hajtja mind a négy kerekét, cseppet sem biztos, hogy terepre is lehet vele menni.
A közúton túlra kellenek a terepszögek, és ha nem akarunk rögtön elásni magunkat, a megfelelő gumi is alapvető kellék. De akkor mire jók ezek mégis?
Például havas-síkos útviszonyok között is felmegy az aszfaltozott úton a hegyre, és nem mellékesen biztosabban tarja a kanyaríven magát, ami az oviból hazafelé tartó anyukának megnyugtató érzés lehet. Olyan is akad, ami a bődületes erőt nem képes egy tengelyen keresztül az aszfaltra vinni, amire kevés jobb alanyt találtam volna, mint az Audi aktuális csúcsbatárját, a tavaly már tesztelt SQ7 4.0 V8 TDI-t.
Nincs annál nagyobb kettősség, mint egy két tonna feletti krumplit sportosnak titulálni, itt most mégis ezzel szembesülünk. Ne legyenek kétségeink, polgári körülmények között egy 3.0TDI is bőven kiszolgál minden igényt, de ez nem is a racionalitásról szól.
Az SQ7 435 lóereje és a valamivel alapjárat felett 900 newtonméterrel lesújtó nyomatéka partner abban is, ha úri kedvünk úgy tartja, egy hegyet akarjunk elhúzni a hűtött-fűtött foteljében ülve. A 4,8-as százas sprintje csalóka, mert
sportautó soha nem lesz, de a dízelmozdonyhoz már elég közel áll.
Értem, hogy ez a technikai menyország, ahol az Audinak reprezentálnia kell, hol is tart éppen, de az én öregautós szemem csak egy pofátlanul gyorsan avuló, naponta sok tizenezer forintot értékvesztő tárgyat lát benne, semmi többet. De hát nem vagyok gazdag, hogy megértsem a fájdalmát a tulajoknak, ha kijön két év múlva a faceliftje, még 10-20 lóerővel többet tud majd a mostaninál.
Az SQ7-nél csak egy nagyobbat találtam, gyorsan bele is ugrottam a Multivan Highline-ba. Piszok kényelmes hátul minden hely, van kihajtható kisasztal, digitális többzónás klíma, finom szövet, alcantara és bőr váltja egymást minden centiméteren, ahol ülünk. Az állítható futóműve hírből sem ismeri a furgonos pattogást, jól is megy, luxusbusz ez a javából, de azért az árcédula itt is elég súlyos lett: 26 millióban ülök éppen.
Tudtam, hogy drága, de mikor szállt el az ára ennyire? Otthon gyorsan nekiestem a konfigurátornak, na majd én megmutatom, mennyi az annyi. Persze, meg ahogy elképzeltem. Az, hogy a Multivan 11 millió forintos alapárában még fényezetlen lökhárítónk és csupán két hangszórós rádióelőkészítésünk van, elég erős utalás a Volkswagen részéről, hogy
a 17 milliós induló árú Highline alatt nem sok lapot osztottak.
Ha luxust akarunk, annak ára lesz, amit azért jó néhány tehetős család, üzletember, szállítócég, minisztérium és hotel meg tud fizetni.
SQ7 és Multivan után estem be az Amarok Adventure jól felszerelt példányába, de nem éreztem, hogy fele- vagy harmadolyan drága lenne csak, mint az előbbiek. Jó, nyilván ott van a regadómentesség és az áfavisszatérítés, de az ára akkor is egy kövér piros pont a bizonyítványába.
Bevallottan nem az igazi melósoknak készült, nem is létezik (nálunk) szimpla kabinos ütni-vágni való kivitel, csak úri fényezéssel, krómmal, müanyagokkal megtömött verzió. A célközönség igényeit figyelmebe véve
egy igazi SUV beltere fogad annak minden kényelmével
és kényeztető extrájával, az orrában egy piszok erős háromliteres, V6-os TDI (163-224 lóerővel).
A tesztautó 204 lóerejét és 550 Nm-ét csodásan osztotta el a nyolcfokozatú automataváltó, fürgesége bőven túlmutat a kishaszonjárművek világán. Bár hátul laprugós maradt, mint egyetlen nyoma cipekedésre tervezett múltjának, még ügyesen kezeli a tipikus pattogást rosszabb utakon, még üres platóval is. Ha SQ7-re nem telik, nagy duzzogva ezzel is le lehet rángatni a tutajt az Adriára.
Emlékeznek még a zseniális reklámra, amiben tolatva előz meg mindenkit egy utánfutós Passat? Nem csak hasznos extra a zöldfülű vontatóknak, de a marketing is betalált, ám
enélkül is emlékezetes a VW, főleg Alltrack terepruhában.
Itt négyhengeres ugyan a dízel (2.0 TDI), viszont impozáns számok szerepelnek az adatlapján: 240 lóerő, 500Nm ráadásul dupla turbó, hogy semmilyen fordulatszámon ne hagyjon cserben az erő.
Nem is hagy. Nagyon finom utazóautó, elhiszem, hogy minden porcikájának a működésébe számolatlanul öntötték a munkaórát a mérnökök. Beszállás után viszont valami kicsit savanyúvá tette az egyébként tökéletes összhatást a terepkombiban. Képzeljék el, hogy a sofőrülésben van elektromos háttámla, elektromos gerinctámasz minden irányba, és most kapaszkodjanak meg, manuális az előre-hátra állítás. Az plusz harmincezer lett volna, bocs, kimaradt.
Van egy másik, fontosabb oka is annak, hogy nem lopta be magát a szívembe a Passat, úgy hívják, Skoda Superb Style. Ez egy őszinte autó, ami az első generáció óta hozza az egyik legnagyobb ütőkártyáját, az óriási láb- és csomagteret. Közvetlenül a Passat után érezni, hogy valamivel másképp klattyannak a gombok, nem olyan vastag a bőr az ülésen, de ez nem hiba, és ettől nem lesz rosszabb.
Főleg ha mellérakjuk az árcédulát, vagy a lépcsőshátúak esetében is ötajtósként kínált karosszériát, amit rajta kívül manapság szinte csak a Ford Mondeo kínál -
a liftback műfaj kihalt, maradtak a puccos szedánok
és a még kevésbé praktikus négyajtós kupék. Mindig megállapítom, hogy okos döntés a Superb, ha nagyra nőtt a család, most sincs ez másképp.
S a már az elején volt nagy Audi, legyen kicsi is alapon következett az Audi Q2. Kakukktojás volt, és nem csak a sok dízel után fura 1.4TSI miatt, hanem azért is, mert elsőkerekes is volt. Meglepetés, vagy sem, de normál, higgadt vezetéssel fel sem tűnt igazán a jeges-havas úton, hogy itt nem mind négy kerék dolgozik a szent tapadás ügyén. Az okos elektronika mindenben segített.
Nemrég teszteltük az új Audit, és a cikkből részletesebben kiderült, milyen trükköket rejt. Annyit megsúgok, hiába kicsi a Q-modellek közt, nem szenved hátrányt csúcstechnikában. Többek között
részterhelésnél lekapcsol a négyből két hengert,
gázelvételkor meg vitorlázik is, azaz lekapcsolja a váltót a hajtásból, így 7-8 liter között eljárkál vele az ember vegyes üzemben, ami szép érték.
Bár az eseménynek pont nem ez lett volna a célja, azt hiszem, a legnagyobb tanulságot éppen a Q2 szimpatikus trollkodása hozta el számomra: ha nem akar minden körülmények között sietni az ember a hegy tetején lévő házába, talán az elsőkerekessel is elboldogul az évnek azon a két napján, mikor reggelre tényleg lesz valami csúszós az úton.