Ha a mindössze 499 példányban készült, ma már nem gyártott LaFerrarit nem vesszük figyelembe, akkor a most bemutatott 812 Superfast a valaha volt leggyorsabb szériagyártású utcai Ferrari, és valószínűleg az utolsó olyan, amelynek még turbófeltöltő nélküli, atmoszférikus nyomáson üzemelő motorja van, hibrid rásegítés nélkül.
Az F12 Berlinetta modellfrissítéséből létrehozott orrmotoros kupé V12-es motorja 6,3 helyett már 6,5 literes, a teljesítménye 740-ről kerek
800 lóerőre
emelkedett. Ezt a teljesítményt jó magasan, 8500-as fordulatszámnál tudja a pörgős szívómotor, a 718 Nm-es nyomatékcsúcs is csak 7000-nél jelentkezik.
A hátsókerék-meghajtású 812 Superfast
2,9 másodperc alatt gyorsul fel 100 km/h-ra,
a végsebessége 340 km/h, vagyis ugyanolyan gyors, mint az F12 könnyített és erősített extrém változata, az F12tdf volt. Abban is hasonlít az újdonság az F12tdf-re, hogy ebben is mindkét tengely kormányzott. A Ferrari az összkerék-kormányzási rendszerét Virtuális Rövid Tengelytávnak hívja, mert rövidebbnek, agilisabbnak érzi tőle az autót a sofőr.
Fontos mérföldkő a 812 Superfast azért is, mert ez az első Ferrari, amit hidraulikus helyett elektromos szervokormánnyal láttak el. Természetesen ezt összehangolták a oldalcsúszást szabályozó Slide Slip Control rendszerrel, amely bárkiből driftkirályt varázsol komoly kockázatok nélkül.