Új korában nagy vitát kavart az amerikai sajtóban a Chevrolet Volt hajtáslánca. 2011-re a hibrid fogalma mindenki fejében összekapcsolódott a Toyota Prius modellekkel (különösen az USA-ban), márpedig az újdonságnak többet kellett felmutatnia, mint egy szimpla másolatot, ha be akart törni a piacra. Ezért a GM azt állította, hogy a Toyota rendszerével szemben a Volt már teljesen elektromos autó, és a benzinmotor kizárólag hatótávnövelési célzattal került bene.
Ez így, ebben a formában azonban nem igaz: bár ideális körülmények között, azaz rövid, városi utakon valóban áll, vagy körülbelül 20 százalékos akkutöltöttségi szint alatt
egy generátoron keresztül áramot termel az Otto-motor,
ha autópályára téved a Volt, akkor bizony közvetlenül a kerekek hajtásába is be kell szállnia a 86 lóerős belső égésű négyhengeresnek. Ilyenkor tehát az alapvetően soros hibrid hajtáslánc a párhuzamosok tulajdonságait mutatja.
Arra azonban jó volt ez a kis csúsztatás, hogy hónapokig folyamatosan a kocsiról beszéljen a szaksajtó, a zajos érkezés tehát összejött a General Motors hibridjének – a siker azonban ennek ellenére sem lett teljes. A Chevy és Holden Volt, illetve Opel és Vauxhall Ampera néven árult kocsiból azért 134 500 darabot csak eladtak öt év alatt, szóval bukásnak sem nevezhetjük.
Ebből a mennyiségből a dízelbolond Európa mindössze tízezret vett fel,
ilyen összlétszámmal még Magyarországon se lenne gyakori modell, nemhogy az egész kontinensen elosztva. Ám van itt egy érdekesség: e szám több mint felét, 5000 Amperát és hozzá még 1000 Voltot Hollandiában sikerült eladni. Itt jön a képbe kollégánk, Várkonyi Gábor, aki amellett, hogy időnként ír kocsikról, főállásban tanácsot ad, adja-veszi őket – és újabban egy Hollandiából behozott Amperával jár.
Gábornak feltűnt néhány hónapja, hogy míg máshol alig-alig árulnak néhány darabot az Opel hibridből, a hollandoknál tele van vele a használtpiac. Egy helyi kereskedő aztán elmondta a tutit: náluk súlyos euroszázasokban mérhető adó sújtja a magánhasználatra kapott cégautókat, ami alól az Ampera kivétel, így nagyon megérte ezt választani, mondjuk 3-as BMW vagy A4-es Audi helyett.
Ezek a lízingek járnak le mostanság,
így Hollandiában komoly kínálat van első tulajos, karbantartott Amperákból.
Az új korában jó 13 millióra taksált kocsit már akár harmadáron meg lehet venni arrafelé, 12-14 000 euróért pedig patika gépeket adnak, melyek hajtásláncára még sokévi garancia van (8 évet vállalt a gyár a nagyfeszültségű rendszerre). A viszonylag kedvező vételár azonban csak a kezdet, a mágia abban rejlik, hogy a sima Priusszal szemben az Ampera jogosult zöld rendszámra Magyarországon. Így nincs regisztrációs díj, se átírási illeték a behozatalkor, a napi használatot pedig ingyenes parkolás könnyíti.
Igazán nagyot azonban nem is magánvásárlók spórolhatnak vele, hanem az áfabefizető vállalkozások, ugyanis cégautóadó sem terheli a zöldrendszámos kocsikat. Más kérdés, hogy használt autót áfásan venni kicsit drágább, mint magánemberként, tehát a beszálló költség magasabb. Viszont, ha egy összevethető automata váltós dízelautóhoz hasonlítjuk, aminek nincs zöld rendszáma, ráadásul a valamivel magasabb fogyasztás mellett a karbantartása is többe kerül, akkor három-négy éves futamidő alatt sokkal olcsóbb a hibrid Opel összköltsége.
Gábor tapasztalatai az állapotot és az ezzel összefüggő szervizigényt illetően is pozitívak. 122 ezer kilométerrel vett, most már 133 ezret futott Amperájával az égadta világon semmiféle műszaki kérdés nem merült fel, behozta, beleült, és azóta is használja, meghibásodás vagy egyéb gond nélkül.
Tapasztalata nem egyedülálló, más tulajdonosok is remek állapotú kocsikról számolnak be,
azonban olyan előfordulhat, hogy az Amperát működtető több mint 20 komputer valamelyike megmakacsolja magát, és fals riasztást ad.
Ilyenkor legtöbbször segít az akkusaru lehúzása (a csomagtérben van a sima, 12 voltos akksi), a valódi javítást igénylő hibák ritkák. A rendszer ráadásul nagyon vigyáz a fő, 16 kWh-s lítium-ion akkura is, ezért a három-négy évesen az országba érkező Amperák esetén nem ritka, hogy a bevizsgálás 100%-os teljesítményt mér.
A kopó alkatrészek, elsősorban a futómű, persze igényelnek törődést, de mint a Toyota Prius esetében, itt is igaz, hogy az elektromosságot visszatermelő lassítás nagyon jó hatással van a fékrendszer, illetve a gumik élettartamára.
A hajtásláncban pedig kevés a mozgó alkatrész, ott a karbantartási igény is alacsony,
bár aki fenn akarja tartani a 8 év garanciát, jól teszi, ha évente egyszer megmutatja legalább az elektromos rendszert egy gyári szerviznek.
De nem csak a tulajdonosok elmondása, a Gábor kocsijával tett rövid próbakör is meggyőző volt: a már jelentős futásteljesítmény ellenére az egész autó teljesen újszerű hatást keltett. Beülve elsőre nem sok emlékeztet más Opelekre, annyira futurisztikus a látvány (2011-ben pláne az volt), bár a kormány és a bajuszkapcsolók, no meg a kilincs azért mégiscsak azonosak a korabeli márkatársakéval.
Ennél is feltűnőbb azonban, hogy nem csak a külső fényezés, a kocsi utastere is szinte makulátlanul vészelte át eddigi éveit, pedig árulkodó nyomok szerint még dohányoztak is benne – két helyen ki van égetve a tetőkárpit. Közelebbről szemlélve azért található kopás, egy üléstámla hátsó borítása lóg, itt-ott leütődések vannak a festett műanyag elemeken, de az az érzésünk Gáborral, hogy ezeknek több köze van a nem tökéletes minőségű amerikai gyártáshoz (minden Volt-leszármazott Detroitban készült), mint a használathoz.
Új korában az volt az általános vélekedés az Amperáról, hogy jó autó, normálisan lehet vezetni, kényelmes, és
tényleg remekül fogyaszt is, de a vételárát sosem hozza vissza.
Most, néhány év és sok kilométer után még mindig jó vezetni, mert ügyes a futóműve, és a hajtáslánc ereje tökéletesen elegendő a tempós városi autózáshoz. Ne feledjük, a villanymotor 111 kW-os és 370 Nm-es nyomatékot mozgósít, utóbbit gyakorlatilag „alapjárattól”.
Ráadásul a sofőr munkahelye komfortos és informatív, a vezetése nem igényel tanulást. Így, hogy a fő negatívumot, a drágaságot lehúztuk, már csak egyetlen hátránya maradt: szigorúan négyszemélyes, de még annak is egy kicsit szűk az utastere, és közepes a csomagtere, vagyis egyetlen kocsiként kizárólag egyedülállók vagy párok számára kényelmes.
Második autónak azonban szenzációs, pláne, hogy az igazán parádés fogyasztási adatokat akkor hozza a gép, ha minden este töltjük, és csak városban használjuk. Gábornak van mellé másik kocsija is, tehát kizárólag így vezeti, és ezt az Ampera egészen döbbenetes, 1,1 literes benzinfogyasztással honorálja 100 kilométeren.
Nem, ez nem elírás, és egy picit még a gyár által ígért 1,2 liternél is kedvezőbb,
ami úgy lehetséges, hogy ebben bizonyára sok olyan száz kilométer is van, ami közben újratöltötte Gábor az akksit.
A gyári adat úgy jön ki, hogy az Ampera legfeljebb 80 km megtételére képes árammal, és a maradékon fogyasztaná el azt az 1,2 litert. Persze fizetni az áramért is kell (kivéve a nyilvános töltőket, ahol vagy van hely, vagy nincs), 8 óra töltés alatt akár több mint 12 kWh-t is felvesz az Ampera rendszere, ami a mai legmagasabb díjjal számolva 510 Ft. Azaz, ha rövid utakra használjuk, és otthon töltjük, akkor nagyjából 2,5 liter benzin árából jön ki 100 kilométer.
Az Ampera tehát nagyon kellemes használtként, egy normál autóköltségszinthez képest szinte fillérekért fenntartható, ráadásul most már a vételár is kedvező. Hol itt a csapda? Tulajdonképpen sehol, de még így is csak viszonylag szűk rétegnek ajánlható jó szívvel. Családosok, külön ovijárat helyett egyetlen autónak ennyi pénzért kaphatnak sokkal tágasabb kocsit, ami országúton és autópályán ráadásul nem is fogyaszt majd rosszabbul.
A városon kívüli fogyasztása miatt olyan céges feladatra sem az igazi, ahol sok vidéki címet kell látogatni. Akik azonban elsősorban arra használják a munkahelytől kapott vagy saját cégen keresztül finanszírozott verdát, hogy kertvárosi otthonukból az irodába bejárjanak, nos,
ők nem nagyon tudnak ennél alacsonyabb költséggel autózni, és utána ingyen parkolni.
Azért zseniális az Ampera, mert a volánja mögött ülve egyáltalán nem érződik a spórolás. És nem kíséri minden útját számolgatás, hatótávstressz, mint az igazi villanyautóknál.