A Skoda Karoq maga a négy keréken gördülő optikai csalódás, ugyanis – a márka „egyszerűen okos” szlogenjéhez híven – ügyes trükköket vonultat fel. Kalandokra éhes SUV-ként hirdeti a gyártója, ami a profi, aprólékosan kidolgozott dizájnnak köszönhetően nemcsak a reklámfotókon, hanem élőben is hihető. A jó kiállású családi mindenes félelmetesen hatékonyan szuggerálja a terepjáró-érzést.
Ám az MQB, azaz a VW Golf VII és társai keresztmotoros építőkészletébôl összeállított konstrukció meredek szögekkel határolt téglasziluettje, a nagy üvegfelülete, valamint a komoly hasmagasságot sugalló, fekete oldalborítása vegytiszta hatásvadászat.
Talán a crossover elnevezés illik rá igazán,
személyautó és terepjáró keresztezése, egy extracsomag megrendelése után némi buszlimuzin-praktikummal.
Nyilván az éveken át vákuummarketingelt nagytestvér, a Skoda tavaly nyári nagy dobása, a fél számmal nagyobb és akár hétüléses Kodiak körvonalait sem véletlenül kapta meg. A masszív összképre sikerült rálicitálni azzal a tervezési fogással, hogy a volán mögül látszik az eleje, így a vezető kis idő múlva parancsnoki hangulatba kerül.
Egészen az első lámpáig, ahol aztán le kell szállnia a magas lóról; legalábbis nyomasztó felismerni, hogy a szomszéd sávban várakozó Hyundai Tucson sofőrje
hozzá képest majdnem egy emelettel feljebb ül.
Na de kit érdekel, hogy a Karoqban napóleoni perspektívából szövögetheti világuralmi terveit az ember, amikor a francia császárt sem az alacsony termete, hanem az embertelen orosz tél állította meg. A 2.0 TDi 150 4x4 Style Karoqot talán még az sem tudná.
Rendben, elismerjük, az Uralon túli végtelen sztyeppék csontig hatoló, jeges orkánjai helyett a budapesti agglomerációban megmaradt kétarasznyi hó, a -15 Celsius fokos minimum hőmérséklet és a helyenként tankcsapdákkal, vízmosásokkal tarkított aszfalt/földút kombináció volt a legmostohább tesztkörülmény, amellyel meg kellett küzdenie, egy-egy rövid szakaszon ráadásul 12%-osnál is meredekebb emelkedőn.
Mindenesetre bebizonyosodott, hogy a sok elektronikus segédlet (blokkolás-, kipörgés-, kitörés-, és visszagurulásgátló, lejtmenet-vezérlő), meg persze az ötödik generációs, elektronikusan vezérelt Haldex 4x4 hajtás és a - magától értetődően - jó téligumi az esetek 99 %-ában
elegendő vértezet egy divatjármű mobilitásához,
amelynek 99%-ban civilizált környezetben kell komfortot, biztonságot és dinamikát nyújtania.
Sajnos a gördülési komfort terén azonban a 100%-tól elég messze áll a Karoq. A futómű jó hangszigetelése révén a durva úthibák a fülnek tompa puffanással, ám a testnek kellemetlen döccenéssel jelzik, hogy arra az útszakaszra ráférne némi felújítás. A tesztautó peres téli abroncsainak ballonosabbra cserélésével bizonyára kevésbé tűnt volna úgy, mintha a VW-konszern nagytudású mérnökei elfelejtették volna, hogyan lehet elkerülni döcögős futást.
Cserébe nagy piros pont jár a vezetési élmény miatt, az elöl McPherson, hátul többlengőkaros futómű kiszámíthatósága és biztonsági tartaléka lenyűgöző, a precíz, jó fogású és forgatási erejű kormánnyal nagy sebességnél is kifejezetten magabiztosan kezelhető a másfél tonna körüli jármű.
Dinamikában is átlagon felüli a tudása. A 150 lóerőt, illetve 340 Nm nyomatékot mozgósító, jól bevált 2.0 TDI remekel, mégpedig minden körülmény között. A jól áttételezett, határozottan kapcsolható hatos váltó legmagasabb fokozatában az M1 Tatabánya feletti szakaszának Budapest felé vezető kaptatóján
öt emberrel is flottul gyorsítja a Karoqot,
ami igazán elismerésre méltó tény.
A közös nyomócsöves, négyhengeres TDI zaja azonban árnyalja a képet: már alapjáraton is érezteti jelenlétét, a fordulat emelkedésével pedig egyre erőteljesebb morajjal hívja fel magára a figyelmet. Idővel persze hozzá lehet szokni, főleg az elemi ereje és a 4x4-hajtás ellenére is 6 l/100 km körüli átlagfogyasztása, na meg a kellemes karaktere miatt.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!