Bár a világon eladott autók összességéhez képest az elektromos kocsik még csak egy kerekítési hibával érnek fel, jelentőségük évről évre nő. E változás egyik éllovasa a Nissan, akik a Leaf 2010-es bemutatójával viszonylag elérhető árszintre hozták a technológiát, így egyértelműen piacvezető szerepre törhettek - végül több mint 283 ezer ment el az első generációból.
Persze egy amerikai benzinzabáló pick-upból évente kelhet el ennyi vagy több, szóval ez még csak csepp a tengerben, de azért már több mint egyszerű laborkísérlet. Azt mondják, a sikeres csapaton nem szabad változtatni, ezt megfogadva a Nissan maradt az előd platformjánál (csak módosították), és
meghagyta a Leafet családi kompaktnak,
ami eddig is volt. A részleteiben azonban teljesen megújult a kocsi, és a bemutatón elhangzottak alapján úgy tűnik, az elektromos autózás koncepcióját is továbbgondolták.
A japán cég saját maga készíti az elektromos hajtáslánc elemeit, melyek sok szállal kötődnek az elődben található megoldásokhoz, de a Leaf erősebb lett a második generációra. 40 kWh-s akksit kapott, a motor pedig 150 lóerős teljesítményre képes, a pedál lenyomásával azonnal rendelkezésre álló 320 Nm nyomaték mellett. A kifutó modell utolsó változata 24 kWh-s akksit adott 110 lóerő és 280 Nm mellé, tehát az izomnövekedés jelentős.
Bár a végsebessége továbbra sem teszi a német autópályák királyává (144 km/h), a gyorsulása azonban javult,
a 7,9 másodperces sprint százra ebben a méretosztályban teljesen rendben van,
sőt. Az igazán lényeges kérdés azonban a hatótáv: az eddig használt NEDC ciklus szerint 378 km megtételére képes az új Leaf.
Persze erről mindenki tudja, hogy elavult, a valóságot nem tükröző mérésen alapul, épp ezért a Nissan közzétette az új, bevezetés alatt álló WLTP ciklusban mért adatokat is, melyek szerint 270 km vegyes hatótáv mellett városban akár 415 kilométert is mehetünk egy töltéssel. Már ha nincs túl hideg, vagy túl meleg.
A kocsi hatalmasat lépett előre felszereltség terén is, és most már tudja azokat a vezetőt segítő praktikákat, amelyek szinte minden belső égésű motorral szerelt versenytársban elkezdték levenni a hétköznapi forgalom terhét a sofőr válláról. A ProPilot névre keresztelt rendszer képes automatán követési távolságot és sávot tartani (de a kormányt elengedni nem szabad, ez nem önvezető autó), sőt párhuzamos és merőleges parkolóhelyekre beállni is tud.
Ha mégis magunk kísérelnénk meg ezt a lehetetlennel határos feladatot, akkor radar, hátsó keresztirányú forgalomfigyelés és
360 fokos kamera segít a jobban felszerelt változatokban.
Az index nélküli sávelhagyásokra, a ráfutás veszélyére akkor is figyelmeztet az autó, ha nincs bekapcsolva a ProPilot. A bőrkárpittal is kérhető ülések elől és hátul is kaphatnak fűtést, mint ahogyan a kormánykarima is, a hőszivattyús (tehát igen áramgazdaságos) klíma pedig széria.
E fejlesztésekkel elérték, hogy a nemzetközi sajtóbemutatón próbált, a kínálat tetejéről érkezett Leafek jól felszerelt, komfortos autóknak tűntek. A kocsi külleme ugyan továbbra sem fog mindenkinek tetszeni, de modernséget sugároz az új Leaf, és nem mellesleg az alaktényezője is jóval kedvezőbb, mint eddig (0,28). Ez a modern hangulat bent is elkísér, bár persze nem kapunk olyan minőségű designt, mint az i3-ban, de ettől még teljesen élhetőnek tűnnek az anyagok és az összeszerelési minőség.
A fő digitális kijelző napfényben is jól olvasható, a 7 colos navigációs kijelző azonban ugyanúgy viszonylag gyengébb minőségű, mint a többi Nissanban - ez a 360 fokos kamera képét direkt napsütésben használhatatlanná teszi.
A vezetői helyzet e rövid próbán jónak tűnt,
bár nekem személy szerint nagyon nem tetszik a fejtámasz kialakítása, és mivel csak magassága állítható, tarkóközelsége nem, ezért lesz, akitől megszokást igényel majd.
Ami viszont nagyon meggyőző volt ezen az első próbán, az az új Leaf ereje: még hegynek felfelé is olyan robbanékonynak tűnt, hogy simán bevállaltunk előzéseket a kanyargós szerpentin rövid egyenesein. Kanyartulajdonságai sem rosszak, a tömege ugyan tetemes (menetkészen, 68 kilós sofőrrel: 1580 kg), de az alacsonyra épített akksinak köszönhetően ez jól kontrolált, dinamikusan kanyarodik, a kategóriában teljesen jó a menetteljesítménye.
Persze hegynek fel, teligázzal hasítani, az bizony egy hagyományos autónál enné rendesen a benzint, úgyhogy eszi itt az áramot is, ám végül úgy tettük le a próbált Leafet, hogy 158 igencsak vegyes kilométer után még volt 10% az akksiban. Nem rossz, egyáltalán nem rossz. Alig várjuk, hogy alaposan kipróbálhassuk Magyarországon, egy hosszabb teszten is.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!