Bár a régi vágású sofőrök, mint például én, csak nyavalyognak miattuk, a vásárlók döntése egyértelmű. Manapság a terepjárós SUV és a kicsit személyautósabb, de ugyanúgy magas építésű crossover (CUV) modellek a legnépszerűbbek szinte minden méretosztályban. Nem csoda, hogy még a Range Roverrel közösen fejlesztő Jaguar is belép erre a piacra, hiszen érezhetően növelni a darabszámot a klasszikus szedánok és sportkocsik között szinte lehetetlen.
Márpedig a Jaguarnak muszáj növekedni, mert közvetlen ellenfeleik, mint a Volvo vagy a Lexus, többszörösét adják el annak a százegynéhány ezernek, amivel a nagynevű angol márka csak az Alfa Romeót előzte meg még néhány éve.
Tehát az emelt hasú Jaguart nem lehetett tovább halasztani,
2015-ben porondra lépett az F-Pace. Láss csodát, a hatás nem maradt el, tavalyra már 178 600-ra ugrottak az eladások, tehát a sort folytatni kellett. És íme, itt a kompakt E-Pace, hasonló formatervvel, csak 19 centivel rövidebb tengelytávon.
A hasonló forma és a közeli rokonság ellenére az F- és E-Pace modellekben meglepően kevés a közös: a nagyobbik crossover a Jaguar-Land Rover alumínium platformjára készül, amire az XE, az XF és a Range Rover Velar, míg a kisebbik, a Range Rover Evoque testvére, tisztán acélból. Így lehetséges, hogy a jelentősen kisebb E-Pace gyakorlatilag ugyanannyit nyom, mint a nagytesó.
A tömeg azonban fikarcnyit sem érdekli a vásárlókat, ha menet közben nem érződik nehézkesnek tőle a kocsi, márpedig az E-Pace, legalábbis a próbált 250 lóerős benzinmotorral, éppen elég fürge így is.
Klasszikus értelemben ugyan nem sportos,
hiszen a sofőrtől nem igényel extra tudást vagy erőfeszítést, de kifejezetten gyors az új Jaguar, nagyon meggyőző autópályán és országúton is.
És ez csak részben a kétliteres motor, meg a 9 fokozatú automataváltó érdeme, az igazi csodát a futóművel tették az angliai mérnökök. A tapadás további növelésére használták ki a kocsi súlyát, és még a próbált passzív felfüggesztés is remekül kordában tartja a testet, így bátran és gyorsan lehet kanyarodni a kocsival. Sokkal bátrabban és gyorsabban, mint amit gondolnánk magas építésére vagy a mérlegre pillantva.
Alapvetően keresztmotoros, fronthajtású ez a platform, így az E-Pace alapmodell az első tengelyt hajtja 150 lóerős dízellel és manuális váltóval. Persze ez csak arra jó, hogy legyen egy olyan verzió, ami paraszthajszállal tízmillió forint alatt hirdethető,
az összes többi változat mind a négy kereket tekeri.
A kipróbált First Edition egyébként 20,29 millió plusz regisztrációs adó, tehát semmilyen koordináta-rendszerben nem nevezhetjük olcsónak.
Manapság már nem kötelező, hogy sokat is egyen egy gyors és drága kocsi, hiszen ugyanezen motorral az XE esetében teljesen vállalható fogyasztást mértem. Itt azonban nagyobb tömeg, nagyobb légellenállás és AWD hajtás is van, így komoly önmegtartóztatás kellett, hogy 12 liter alá szorítsam a szomját.
Van, aki szerint a húszmilliós kocsiknál az étvágy mindegy, de ha igaza lenne, akkor nem árulnának dízel és hibrid verziókat ezekből. A benzintank egyébként 69 literes, így csak
visszafogott tempóval lehet 500 kilométer fölé növelni a hatótávot.
Nem tűnik kevésnek, amíg bele nem gondolunk, hogy egy elővárosból Budapestre bejárva, csúcsforgalommal súlyosbítva ez heti tankolást jelent, jelenlegi árakon alkalmanként 22 ezer forintért.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!