1971. júniusban új fejezet nyílt az NDK-s kétüteműek, Moszkvicsok, Skodák uralta magyar motorizáció történetében: dr. Zsadányi Ottóné átvette az első merkúros Zsigulit, s pár éven belül már e típus határozta meg az utcaképet. Ez volt a magánvásárlók elérhető álma, ilyennel jártak a taxisok és rendőrök, a HungaroLada 1996-os csődjéig körülbelül egymillió került belőlük az országba.
Egy sor magyar beszállítót (Bakony Művek, MOM, Elzett, Egyedült Izzó, Videoton) is bevont a gyár az üzletbe, a különféle bartertek keretében
előfordult, hogy Ikarus buszokkal fizettünk értük.
A keleti blokkban jóformán egyedüliként Magyarország tengődött önálló személyautó-ipar nélkül, nem csoda hát, hogy mi voltunk a Ladák egyik fő exportpiaca, de mellette az olcsó Trabantoké is.
A rendszerváltáskor már a Merkúr szippantotta fel a teljes négyütemű Trabi-termelés zömét, de mindig jól fogytak a Daciák, Polskik és társaik is - nálunk volt a KGST-ben a legszínesebb választék. Mármint szocialista modellekből, 1990-ben ezek adták a teljes autóállomány 94 százalékát. De mennyi maradt belőlük mára? A Jóautók.hu és a Datahouse adataiból bemutatjuk a keleti autók aktuális, 2017 év végi állományát (zárójelben látszik az évi csökkenés üteme).
Sokáig ez volt a magánszemélyek által megvásárolható legnagyobb autó a Merkúrnál, de drágán adták és elég sokat fogyasztott, úgyhogy mindig is
állami vállalatok, téeszek és tanácsok rendelték.
Használtan nemegyszer az egykori sofőrök vették meg őket, majd utolsó éveikben sokukkal, főleg a kombikkal maszekoltak vagy piacoztak. Mára jóformán kihaltak, a szögletes 24-esek is drágák.
A Volga kapcsán megfigyelhetünk egy érdekes jelenséget, a szociautók exportját és importját. Ebből sokan csak annyit látnak, mennyi autó kerül ki az országból (erről lesz még szó később), de Volgából jó párat be is hoznak használtan, elsősorban Ukrajnából. Szinte mindig a gömbölyű M21-esekről van szó, restaurálva és OT-rendszámmal itthon is belátható költséggel forgalomba helyezhetők.
Míg a Volgákat rég felfedezték maguknak a gyűjtők, Moszkvicsból átlagos ütemben fogy az alig pár száz darabos állomány. A gömbölyűek (403/407) már megbecsült veteránok, a fecskefarkúakat (408, majd az erősebb 412) is egyre gyakrabban ássák elő vidéki garázsok mélyéről, de a felhozatal zömét kitevő 2140-esek sokszor kertek végében pusztulnak el,
olykor jó állapotban kerülnek bontóba.
Növekedő árain és a veterános találkozók felhozatalán viszont már látszik, nem fog azért teljesen kihalni.
Nem csak a farmernadrágokkal és a menő hanglemezekkel, hanem a Fiat 128-alapú Zastavákkal is egy darabka Nyugatot adott Jugoszlávia. Nálunk sosem volt ugyan tömegcikk az ötajtós, fronthajtású 1100-as (későbbi, ismert nevén GTL55), de azért mára megdöbbentően kevés maradt belőle, a legtöbbet felfalta a rozsda. Az ezer darabnál kisebb állományba pár farmotoros 750-es Zastava is beletartozik, s még épp időben kezdi felkapni az GTL55-öt a retródivat: nosztalgikus, mégsem tucat-veterán lehet.
Két dolog szinte mindenkinek beugrik a Renault 12 licenszváltozatáról: egyrészt a kilencvenes évek elején
tömegével hordták haza Romániába,
így a magyar állomány nagyon megtizedelődött. Másrészt pedig rossz híre volt, összeszerelési- és anyagminőségét elrettentő példaként lehetne oktatni a mérnökképzéseken. Ezekből - és persze a korrózióból - logikusan következik, hogy kevés maradt a főleg 1310-ekből álló magyar flottából, és lassan ismerik el veteránnak. De kezd megtörni a jég.
Az UAZ-hoz tartozik a legszerényebb csökkenési ütem, alig selejtezik őket, de itt csalókák a számok: valójában sokkal több üzemel belőlük. Egy részük piros (lassú jármű), zöld (erdészeti kiközelítő) rendszámmal, vagy mindenféle okmány nélkül járja a vidéki földutakat, olykor gázosra vagy dízelre átalakítva. Vadászok, fakitermelők, iparosok, gazdálkodók alkotják a tulaji kör nagy részét.
Platós vagy dobozos haszonjárműként (452), illetve ponyvás dzsipként (469) köztünk él tehát az UAZ, bár gyakori látvány az épített utakon.
Anno a mentősök, rendőrök és határőrök is használták,
sőt, a G-Mercik máig sem szorították ki teljesen a honvédség állományából. Sosem volt erőssége a komfort, viszont ragyogóan boldogul terepen, ráadásul egyszerűen fenntartható és újjáépíthető.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!