Akinek halálhírét keltik, sokáig él. Az autóipar veszélyeztetett fajainak listájára nem kerültek fel a kombik, pedig már az egyterűek terjedésekor is sokan kongatták felettük a vészharangot. Ma őrült ütemben terjednek az SUV-k, mégis fogynak a puttonyos személyautók, főleg cégesként. Sőt, kupés beütésű dizájnváltozatai is terjednek: lesz shooting brake a VW Arteonból, sőt, még a Kia Ceedből is.
Maga a műfaj az ötvenes évektől indult hódító útjára, és jó pár típus képes volt egyszerre lefedni a kisiparosok igényeit éppúgy, mint a nagycsaládosokét (hétüléses változatok).
Ezúttal nem a legpraktikusabbakra voltunk kíváncsiak,
hanem a legérdekesebbekre – ami sokszor együtt jár a sportos stílussal, de nem törvényszerűen. Szubjektív cikkünk elején a háromajtósokat, folytatásában az ötajtósokat vesszük nagyító alá, a végén pedig ön választhatja ki a győztest.
Elképesztő aranykorát érte az amerikai autóipar az ötvenes években, ami a műszaki fejlődés mellett a formákon is látszott: fecskefarkak, repülőgép-motívumok, hajlított üvegek és persze krómdíszek sora jelezte a szép új világot. Aztán a GM sztárdizájnere, Hearly Earl új útra tévedt a műanyag karosszériás Chevrolet Corvette-tel, amelyből kupé, roadster és kombi tanulmány is bemutatkozott 1953-ban.
Utóbbi, a Nomad érdekes a mi szempontunkból, a maga lélegzetelállító formáival. Sajnos a Corvette-alapú változat nem került gyártásba, két évvel később viszont műanyag helyett fém karosszériával, a bevált Bel Air limuzin alapjain
mégiscsak felvették a kínálatba
a háromajtós kombit. Lámpái és más szép részletei egyszerűsödtek, de az előredöntött hátfal és B-oszlop maradt. Ma keresett ritkaság.
Óriási modellválaszték volt a gömbölyű Wartburgból, de a kombik közül legtöbben egyet ismernek, a hátul nyitható vászontetős Campinget. Pedig készültek Halléban /9-esek is, három ajtóval – igaz, nem a sportosság, hanem a spórolás kedvéért. Hogy bonyolultabb legyen a képlet, ezekből is két szériát különböztetünk meg, a gyártás utolsó évére szögletesebb és magasabb farrészt kapott. Összesen 24 ezer készült, mára alig maradt fenn.
Sir Alec Issigonis zseniális ötleteként a Minik keresztben beépítve hordozták motorjukat és az első kereküket hajtották, így
zsebkendőnyi alapterületen meglepően nagy helyet kínáltak.
Ám ez sem volt mindenkinek elég, úgyhogy nyújtott tengelytávú kombi is készült az Austin és Morris modellekből, akár woody-stílusú faberakásokkal is. Szerencsére ezzel nem csorbult remek vezethetőségük, bár nem ezekből készültek a híres Cooper sportmodellek.
Nagy-Britanniában lenyűgöző shooting brake felhozatal volt (Reliant Scimitar, Lotus Elite II., Jensen GT), mégis egy svédet választottunk a listánkra. Prózai okból: ez a kombifarú kupék legismertebb képviselője, és annyira kilóg a gördülő trezorként emlegetett, racionális Volvók sorából, hogy öröm nézni. Holott létezésének fő oka az volt, hogy megspórolják vele az amerikai sportautó-különadót.
Az Angyal című sorozatból ismert kecses P1800 az átalakítás után egyenes tetővonallal, érdekes oldalablakkal és mélyre húzott, egyúttal
csomagtérajtóként is szolgáló hátsó szélvédővel hódított.
Európában nem álltak sorba az ES-ért, így a több mint 8000 legyártott példány zöme Amerikába került, német nyelvterületen pedig külön becenevet is kapott: Hófehérke koporsója.
Nehéz hová tenni ezt az autót: egy középkategóriás limuzin rövid, ráadásul háromajtós és kombis beütésű változata. Praktikuma miatt nem igazi családi modell, de nem is sportkocsi, hiszen arra ott a Prelude (időközben összkerék-kormányzással). Mégis izgalmas átmenet a kategóriák között, nagyszerű injektoros DOHC-motorokkal, és olyan formajegyekkel, mint a bukófényszóró vagy a tető hátsó részével együtt felnyíló csomagtérajtó.
Cikkünk folytatódik az ötajtós kombikkal, kérjük lapozzon!