Hatvanéves a Kádár-korszak hírhedt rendszáma

1978

Nagypapa Trabant kombija KE-64-39 táblával, fekete alapon fehér betűs Lada taxi, hátul kockatáblás Ikarus autóbusz, FU-kezdetű azonosítóval füstöt okádva vánszorgó IFA teherautó. Több generációt megannyi emlék köt a két betű, négy számos régi rendszámhoz, amely idén jubilál. Ahhoz, hogy megértsük létrejöttének körülményeit, vissza kell nyúlni a kezdetekhez, annak pedig, hogy kivezették a rendszerváltáskor, a politikai szándéknál banálisabb okai voltak.

Látszott, pesti vagy fiumei az autó

Míg a millenium idején világraszóló szenzáció volt egy-egy autómobil, hamar világossá volt, hogy az akkoriban egyeduralkodó lovas kocsikkal ellentétben valahogyan nyilván kell tartani a zajos, veszélyesen gyors szerkezeteket. 1901-ben tehát Magyarországon is bevezették a rendszámot és a műszaki vizsgát, kilenc évvel később pedig – még mindig a Monarchia keretein belül – járműkerületekre osztották az országot.

Ezzel megszületett a területi alapú rendszám (ilyet használnak manapság is Európa legtöbb országában), vagyis mindenki láthatta, honnan érkezett vendég, bár a zömében makadámutakon nagy kihívás volt egy-egy hosszú túra.

Összesen 15 országos kerületet különböztettek meg,

és már ekkor is az autók orrára és farára került egy-egy tábla. Ezek ma komoly gyűjtői kincsek.

Balos oldalkocsi 1934-ben, egy évvel az új rendszámok bevezetése után, héttel a jobboldali közlekedés bevezetése előtt Forrás: Fortepan

A trianoni béke után részben értelmét vesztette az addigi területi felosztás, de csak 1933-ban vezettek be új rendszert. Ekkor vége szakadt a regionális jelülésnek, bejött a két betű, három szám jelölés, elöl téglalap, hátul nagy, négyzet alakú rendszámmal, a korábbinál kevésé míves karakterekkel. Sok autó még jobbkormányos, sok motor pedig bal oldalkocsis volt e jelzésekkel, Magyarország kontinentális mintára csak 1941-ben tért át a „jobbra hajts” közlekedésre.

Míg 1933-ban csak 8472 személyautó volt Magyarországon, 1940-re a számuk meghaladta a 30 ezret. Az első rendszámokon először szerepeltek a betűk, utána a számok, a hátsókon viszont megcserélték a sorrendet Forrás: Fortepan

Legális házilag rendszámot festeni

Drámaian megtizedelődött a második világháborúban a járműállomány, utána pedig kaotikus állapotok köszöntöttek be, az önkényesen kisajátított gazdátlan autókkal, roncsokból épített lélekvesztőkkel – hiszen

valamivel járni kellett, és főleg romokat eltakarítani, építkezni.

1946-ban aztán a rendteremtéshez bevezették az egy betű, négy számos rendszert. Állami autóknál kevesebb karakter is lehetett, baljós jelként Gerő Ernőnek jutott az A-01 tábla.

Mindössze két évig, 1946 és 1948 között volt forgalomban a visszaélésekről elhíresült egy betű, négy számos rendszámtábla Forrás: Fortepan

Jellemzi az akkori állapotokat, hogy acéllemez vagy festék híján a tulajdonosok saját kezűleg is legálisan fabrikálhattak rendszámot, de a totális kommunista hatalomátvétel előestéjén már a napnál is világosabb volt, hogy az élelmes tulajok így is százával játszották ki a rendszert. Ezért újabb váltásra volt szükség, kötelező szemle után a járművek más rendszerű, de ismét két betű, négy számos azonosítót kaptak.

Hátul Kossuth-címer díszítette a második világháború utáni rendszámokat, de 1949-ben Rákosi Mátyás rendeletére mindet öt napon belül át kellett festeni fehérre Forrás: Fortepan

Hamar kiderült azonban, hogy a '48-as rendszámrendelet szigoránál is keményebb korlátozás sújtja a közlekedőket: benzint csak jegyre lehetett kapni, a kivételezettek szűk körének. Annak, aki úgysem tudta használni kocsiját,

fel kellett ajánlania megvételre az államnak.

A Rákosi-korszakban szinte csak állami (AA és BB), válallati (CC és DD), illetve vármegyei (MM) autók járták az országot, magántulajdonban alig maradt.

Úton az Ikarus 55 prototípusával. GN kezdőbetűs, három számos inverz táblát használt a Mávaut az ötvenes években Forrás: Fortepan

Gulyáskommunista recept: autót a népnek

Egy évtizeddel később jött csak el az újabb fordulat: 1958 májusától bárki vehetett használt autót – előtte csak engedéllyel lehetett ilyet tenni, és akkor sem ám bárkitől, hanem az államtól. Addig érdemeik alapján döntöttek a vevőjelöltek igényléseiről, főleg a szocializmus ügyét előrelendítő művészek, sportolók, köztisztviselők voltak esélyesek, illetve munkájukhoz olykor a körzeti orvosok is. Mindenki más gyalog, biciklin vagy tömegközlekedéssel járt.

Személyautóknál 60 forintot kellett fizetni a két rendszámért, és mindkettő téglalap alakú volt. Az első tábla kisebb volt a hátsónál, nem illeszkedtek a szabványméretekhez – igaz, Európában is annyiféle típus volt, ahány ország Forrás: Fortepan

Kádárék felismerték, hogy az autóínség felszámolása fontos közhangulat-javító intézkedés, ezért a gyűlölt benzinjegyet is eltörölték.

Megnyílt a szocialista éra első autószalonja a Népköztársaság útján,

a nagy nehezen elérhető családi autót a Moszkvics, a Skoda és a Wartburg jelentette 40-50 ezer forintos áron. Még szűk réteg autózott ugyan, de felkészültek a tömeges motorizációra: '57 tavaszán elkészültek az új, két betű, négy számos rendszám tervei.

Csepel teherautó és honvédségi Pobeda balszerencsés találkozása 1966-ban. Ki lehetett a hibás abban, hogy így megrongálódott az állam két gépkocsija? Forrás: Fortepan

„1958. szeptember elsején megkezdődött a rendszámok és a forgalmi engedélyek cseréje. Az új táblákat műszaki felülvizsgálattal egybekötve adták ki, és 1959 július 1-ig teljesen átrendszámozták a gépkocsiállományt...” – írja az ügymenetről Ocskay Zoltán az Autózás az ötvenes években című könyvében. Az első kombináció a CA-00-01 volt magánautóra, ami ugye évtizedekig csak személygépkocsit jelenthetett, mert a haszonjárművek, buszok mind államiak voltak.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!