Bátraké a szerencse - Mitsubishi Eclipse Cross 1.5 TC teszt

Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Vágólapra másolva!
A Mitsubishi körül olyan ritkán van felhajtás mostanában, hogy azt gondolhatnánk, már nem is gyártanak személyautót. Való igaz, az izgalom tényleg hiányzik a palettáról, de a családi SUV-ok piacán újra érdekes típussal rukkolnak elő, ami formájával és technikájával is új korszakot nyit a márkánál.
Vágólapra másolva!

Még a legfigyelmesebb ember is csak a saját szemén keresztül látja a világot, és az élet árnyjátékában mindenki mást vesz észre. Nekem például fel sem tűnt, hogy a „három gyémántos" márka még mindig a piacon van, sőt, itthon az eladásaik sem olyan rosszak. Ez elsősorban az ASX crossover és a (mára kifutott) Lancer versenyképes árazásának volt köszönhető, de persze a jó ár nem minden, néha kellenek új modellek is.

Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt
Mitsubishi Eclipse Cross (2018) teszt

Egy régi típusnév újratöltve

A Mitsubishi Motors, azaz a japán óriásvállalat autógyártó részlegének előző két évtizedre jellemző zsugorodását éppen az okozta, hogy sem profitból, sem külső befektetésből nem tudták a fejlesztést finanszírozni, így 2000 után már rendszeresek voltak a kivezetett típusokról, bezárt gyárakról szóló hírek.

A lecsúszás azonban, úgy tűnik, néhány éve véget ért,

ráadásul 2016 októberében a Nissan bejelentette, hogy 34%-os, vezető részvénycsomagot vásárolt a Mitsubishi Motorsban.

A tesztautó színe gyönyörű bronz metál, nagyot dob a kiállásán, ráadásul nem is kérnek sokat a metálfényért. Kivéve a „Red Diamond" gyémánt vörös árnyalatot, mert az drágább a többinél Forrás: Bolla György

Ezzel újabb márka csatlakozott a Renault-Nissan szövetséghez, a most már csak hatodik legnagyobb japán autógyártó pedig hozzáláthatott ismét a munkához. Ennek egyik legelső eredménye a 2017-es Eclipse Cross, melynek nevén kívül semmi köze sincs ugyan a 90-es évek népszerű sportkupéjához, cserébe vadonatúj, saját fejlesztésű motor került az orrába.

Kompakt crossover méretben ritka az ennyire sportosan döntött C-oszlop. Újkori japán módi szerint hagyományos automataváltó helyett CVT választható a benzinmotorhoz Forrás: Bolla György

Hogy miért pont az Eclipse nevet kellett felmelegíteni ehhez a modellhez, nem teljesen érthető, hiszen még csak nem is abban a már bezárt amerikai gyárban készül, ami a sportkupé-család otthona volt, hanem Japánban.

Engedjük el, így hívják és kész.

Az újdonság az Outlander orrát kapta kis módosítással, viszont arra a GS nevű, kompakt padlólemezre húzták fel, amire az ASX is készül, tehát szépen besimul a kínálatba.

Kompakt crossover, kupés beütéssel

A formavilága az orrától eltekintve teljesen egyedi, és ez igazából nem válik előnyére. A nózi még csak-csak, bár az én ízlésemnek túl sok a króm, viszont a fara, a megkettőzött hátsó szélvédővel, hát, nem lett szerencsés. A Pontiak Aztek próbált legutóbb ilyen megoldással lejtős (kupésnak szánt) hátat magas csomagtérrel egyesíteni. Az a Pontiak viccesen csúnya lett, itt nem ilyen rossz a helyzet, de az Eclipse Crossnak is ez a leggyengébb pontja.

Nem csak kívülről furcsa a hátsó ajtó üvegezése, a tükörben látható kép is megszokást igényel. A felső rész ablakmosót -törlőt is kap, az alsó csak fűtőszálakat Forrás: Bolla György

Első ránézésre nem igazán értettem, miért lett ilyen magas, bumfordi alakja, de aztán a tesztidőszak végére rájöttem.

A forma ugyanis okkal ilyen, a belecsomagolt tér kifejezetten nagy.

Rég fordult elő, hogy ennyire könnyen elfértem például a műszerfal fotózásakor, a beszállás pedig a küszöböt is fedő ajtókon át mindenhová könnyű.

Legtöbbször valószínűleg hátra tolt paddal használják majd a gazdik, ilyenkor 341 liter raktérrel gazdálkodhatunk, ami nem kiugró, de hétköznap elég Forrás: Bolla György

A raktér egyszerűen pakolható, a hátsó ülés ráadásul nemcsak ledönthető, de csúsztatható előre-hátra, hogy a hátul ülőket megtartva is bővíthessük a csomagteret, ráadásul a háttámlája is állítható néhány fokozatban, osztva persze. Sőt, a kalaptartónak is van helye a csomagtér padlójában, ha útban lenne. Nem várt variációs lehetőségek ezek egy közepes crossovertől, így a teret sokkal jobban ki lehet használni, mint sok ellenfélnél, már majdnem egyterűben érezhetjük magunkat.

Egyszerű, de jól használható

A hátsó pad nemcsak állítható, hanem tágas is: elférnek rajta hárman, ha úgy alakul, és itt még az sem gond, ha az elöl ülők magasak, mert a padot teljesen hátracsúsztatva tényleg nagy lábteret kapunk.

Elöl is tágas persze az utastér,

az egyszerű ülés viszonylag könnyen kényelmesre beállítható, de a minőségbe azért bele lehet kötni itt-ott.

Jó a helykínálat és a variálhatóság, de az ajtókivágás miatt a magasabbaknak vigyázniuk kell a fejre a beszállásnál Forrás: Bolla György

Semmi súlyos, csak néhány tökéleten illesztés, kicsit olcsó hatású kapcsolók, illetve a talán túl hátra szerelt könyöklő jelzi, hogy ez a kocsi barátságos árcédulát kap, nem prémiumot. A működésében viszont nem lehet kifogás, a japán hagyományok szerint a „semmi különös" cockpit valahogy mégis jól használható. A tesztre kapott Elegance az öt felszereltségi lépcsőből a középső, és ez nemcsak az üléskárpitot érinti, hanem a kialakítását is.

Klasszikus japán belső, mert a design nem mutat semmi újat, mégis alapvetően logikus, könnyen használható és ergonomikus az egész – kivéve az érintőpadot Forrás: Bolla György

Ebben például manuális a kézifék, amivel nincs semmi baj: jó helyre került, kellemes fogású a kar, ezt a témát azért

az elmúlt évszázadban már tökéletesre gyúrta az autóipar.

Csakhogy a fedélzeti infotainment rendszer tapipadja a kapcsolós rögzítőfékkel szerelt kocsikban máshová, kicsit előrébb kerül, így azokban valószínűleg nem esik meg, hogy a pohártartóba nyúlva véletlenül megnyomjuk az egyik gombot.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!