Már senki sem lepődik meg azon, hogy a karcsú sportkocsijairól ismert Porsche SUV-t kínál, immár két méretben, sőt, azt csiripelik a verebek, a Cayenne-ből terepkupé is bemutatkozhat, akár már idén ősszel. Pedig az első generáció 2002-es premierjénél még mindenki kapkodott levegő után: úristen, beállt a Porsche is a behemótok sorába? Ráadásul plebejus VW Touareg-alapokon?
Csakhogy az idő a németeket igazolta, egy évtized alatt megduplázták eladásaikat,
mára pedig minden kékvérű márkánál SUV készül,
beleértve még a Rolls-Royce-t és a Lamborghinit is. Az európai szokásokat ismerve újabb tabudöntésként bölcs döntés volt 2009-ben a Cayenne-ből elkészíteni az első dízel Porschét is, sikere láttán nem volt kérdés, lesz-e a második generációnál gázolajos folytatás.
Aztán jött 2017, drámai fejleményekkel: kiderült, hogy a VW-konszerntől örökölt dízelmotorban is csalószoftver működik, bevonták a modell típusengedélyét, visszahívást rendeltek el, majd kínos házkutatás miatt kellett magyarázkodni. A mostani, harmadik generációs Cayenne ezek után be sem mutatkozott dízelként – de milyen jól jött, hogy fejlesztettek közben házon belüli alternatívát!
Főleg az amerikai igényeket szem előtt tartva az elődből már kínáltak 2010-től sima hibridet, majd 2014-től külső áramforrásból tölthetőt is. Idénre pedig megérkezett a zöld rendszámos új Cayenne III. E-Hybrid, amely
pusztán a műszaki adatait elnézve is szintet lépett,
463 lóerő és 700 Nm a számított rendszerteljesítménye, mindössze öt másodperc alatt katapultál százra, és papíron alig fogyaszt.
A vitatott, nyugdíjazás előtt álló aktuális plug-in fogyasztási norma szerint nevetséges 3,2-3,4 litert eszik százon, amit persze alul is lehet múlni, ha valaki zömében villanyautóként, rövid városi távokon használja, és szorgosan töltögeti.
A valóságban kevésbé madárétkű,
342 kilométeres, főleg városon kívüli, feltöltött akkuval megkezdett tesztünk végén 10,2 literre jött ki az átlag. Ez sem rossz azért!
Nem úgy vezettünk, mint Gerhard Plattner, de nem is úgy, mint Sebastian Vettel: főleg kényelmesen csorogva, érdekesebb útszakaszokon viszont sűrűn kipróbálva a Cayenne képességeit. Amik bizony elég meggyőzőek: amint eléri a természetesen központi helyen trónoló fordulatszámmérő mutatója az 1-es értéket (1000/perc), a benzines és a villanymotor összesen 700 Nm nyomatékot mozgósít.
Sztrádatempónál is roppant tartalékai vannak, amit a tulajok el is várnak egy méregdrága SUV-től (főleg, ha Porsche), és
át tudja lépni a bűvös határnak számító 250 km/h-t.
Szerpentinre érve kissé fogy az ember bátorsága, eleinte nem meri egyik kanyarról a másikra fűzni. Ám kiderült, sokkal többre képes, amit egy ilyen harci elefántból kinéznénk, döbbenetes tempóval tud elfordulni.
Ha hibrid Porsche utazóautót kéne választanom, nyilván a szebb, még élénkebb és immár kombiként is kapható Panamerába ülnék inkább, csakhogy van köztük a Cayenne javára nem teljesen elhanyagolható húszezer eurós (bő hatmillió forintos) árkülönbség. Jó hír, tehát, hogy fürge a SUV is,
sőt, itt széria a Sport Chrono csomag,
előzésekhez 20 másodpercnyi „mindent bele” üzemmóddal.
Extraként a futóművet komoly gyári tuningnak lehet alávetni, kétféle fékrendszerrel (a drágábbik kerámia), légrugóval, 22 colos felnikkel, illetve a városi manőverezésben és országúti csapatásban egyaránt aranyat érő négykerékkormányzással. Egy jól konfigurált hibrid Cayenne sokat letagadhat a tömegéből, holott benzines testvéreinél három mázsával többet nyom – főleg a jókora akku miatt.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!