Nem új ötlet sportos utcai kocsikból olcsón versenyautót építeni. A rali és pályaversenyek belépő szintjei tele vannak hasonló gépekkel, hogy messzebb ne menjünk, mindjárt ott a továbbra is töretlenül népszerű Zsiguli. De természetesen már évtizedek óta él az a szokás is, hogy az „utánpótlás" géposztályokban, tehát ahol a fiatal pilóták csiszolják tudásukat,
lehetőleg egyforma gépekkel menjen mindenki, úgy tűnik ki legjobban az igazi tehetség.
A kettő egyesítéséből emlékezetes sikerek fakadtak itthon is, anno nagyon
népszerű volt az Opel Astra és a Renault Clio kupa.
Ezt a zászlót viszi tovább a Swift Cup Europe, és nemrég mi is kipróbálhattuk, miként lesz a pálya ördöge az utcán inkább játékos Suzuki Swift Sport.
A Swiftek versenyzése is régi történet, 12 éve már, hogy az 1,3 literes alap kocsikat először alakítottak át pályára. Aztán 2014-ben kijött a 136 lóerős 1.6 Sport, és még abban az évben elkészült a versenyváltozata. Ezekkel a kocsikkal találkoztunk most az Euroringen, és nem csak fotón, élőben ránézve is úgy tűnik, alig tér el az utcaitól.
De azért a változtatások listája hosszú! A motor nem csak hangosabb kipufogót, hanem új elektronikát is kapott, így 400 fordulattal feljebb került a leszabályozás. Ezzel 145 lóerős az egyéb tekintetben gyári motor, de
nem is a plusz erő a lényeg,
hanem, hogy a magasabb piros tartománnyal sokszor meg lehet spórolni egy felváltást a következő kanyar előtt.
A hatfokozatú kézi váltó gyári maradt, csak egyedi, önzáró differenciált, és persze
rövidebb áttételezést kapott, hogy még ütősebb legyen a gyorsulás.
A futómű elől Intrax verseny lengéscsillapítót és rugót kapott, illetve állítható toronycsapágyat. Hátra rugós tag került a külön rugó – külön csillapító helyére, és hogy ezt elbírja, a tornyot megerősítették. Természetesen versenyfék is van, fémhálós csövekkel, elöl négydugattyús nyereggel és sportbetétekkel, viszont a tárcsák és hátsó rendszer megmaradt.
Minden biztonsági elektronikát, így az ABS-t is kikötik a versenyautókból, és persze alaposan kipakolják a karosszériát – az összes zajcsillapítás, ülés és kárpit megy, csak a műszerfal és az ajtópanel marad. Hogy mégse blokkoljon féktávon a hátsó tengely,
van manuális fékerő szabályzó, mellyel a pilóta, vagy a mérnöke beállíthatja a hátsó fékerőt.
Akár az egész mehet a tömeg dandárját cipelő első kerekekre.
Ezen kívül minden kocsiban beépített telemetria van, melynek adatai nyilvánosak, így
időmérő után lehet a gyorsabbtól tanulni.
Yokohama semi slick a gumi, melyet a versenyszabályzat értelmében az időmérő előtt tesznek fel és egész hétvégén bírnia kell, nem lehet cserélni. Egyrészt mert így a pilótáknak meg kell tanulni spórolni a gumikkal, másrészt az egyenlő esélyt biztosítja ez is.
Mivel már
12 éves kortól volán mögé ülhetnek a jövő bajnokai,
a Swift versenyváltozatába a lehető legerősebb bukókeretet építették. Szerencsére ritkán kell igazán nagy csattban bizonyítania, de amikor mégis sor került erre (egy brnoi esetről meséltek nekünk, amikor 100 km/h feletti tempóval csapódott az egyik Swift egy Clioba), a kocsi fényesen bizonyított, sérülés nélkül megúszta a pilóta.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra, ha kíváncsi, amatőrként milyen vezetni egy Swift versenyautót!