A Renault 2015-ben mutatta be a Nissan Qashqai-ra épülő crossoverét, a spanyol gyártású Kadjart. Bár a hazai utakon viszonylag keveset látunk belőle,
világszerte azért eladtak belőle 450 ezret,
ami tekintélyes mennyiség. A vevők elsősorban a tágas utas- és csomagtér, valamint a jó ár-érték arány miatt vették, de az is mellette szólt, hogy sok vetélytárssal ellentétben (pl. Peugeot 3008) létezik belőle összkerekes változat is, igaz, csak a nagy dízelmotorhoz, amit nálunk nem forgalmaznak.
Három év után elérkezett a ráncfelvarrás ideje, de a bevált formán olyan keveset változtatott a Renault, hogy nagyítóval kell keresni a különbségeket. Átalakították a lökhárítókat, a hűtőmaszkot és a ködlámpafészkeket, a nappali fényt pedig C-alakúra változtatták, hogy illeszkedjen a Renault legújabb modelljeihez, van néhány új szín és felni, ennyi.
Semmi extra nem történt, de nem is volt rá szükség,
mivel a Kadjar jó arányaival, izgalmas domborításaival és a mértékletesen adagolt króm díszeivel már eddig is a csinosabb szabadidő-autók közé tartozott.
A szinte feleslegesen tágas belső térben is csak apró finomítások történtek, amelyek közül az áttervezett, akár 3D-s hatású Alcantara kárpitozással is kérhető, kétféle keménységű (lágyabb az ülőlap, keményebb az oldaltartás) habból megalkotott első ülések érdemelnek elsőként említést, mert nem csak kényelmesebbek lettek, de már kihúzható combtámaszuk is van.
Már a hátsó utasoknak is jár két USB port és két légbeömlő, az első könyöklőt csúsztathatóvá alakították át, az ajtózsebeket pedig akkorára növelték, hogy beleférjen a másfél literes palack. Lehet már vezeték nélkül is telefont tölteni, arról pedig, hogy kiszállásnál ne pocsolyába lépjünk, a tükörházba integrált lámpák gondoskodnak. Csupa hasznos apróság, amik megkönnyítik a mindennapi életet.
Az R-Link 2 multimédiás rendszer 7 colos kapacitív kijelzője mellől eltűntek a fizikai, közvetlen funkciógombok, amitől a középkonzol elegánsabbá vált. Kár, hogy a TomTom navigáció grafikája így sem a legfrissebb divatot tükrözi, viszont
vicces, hogy egy mini-Kadjar tekereg a térképen.
Megjelent még az Audi TT-ről lemásolt klímapanel, amelynek jellegzetessége, hogy a hőmérsékletet és a légbefúvás irányát mutató kis kijelzők a krómozott tekerőgombok közepére kerültek.
Ami maradt, az az alapáron adott, de nem igazán konfigurálható digitális műszerfal, és
a 90-es évek Renault-öröksége,
a lehetetlen helyre, a könyöklő mellé tette tempomat/sebességhatároló kapcsoló és a kormány mögötti hifivezérlő. Átlagos a minőségérzet, belső anyaghasználatban és dizájnban már a koreai márkák is a Renault előtt járnak, nem is beszélve a felszereltségről, hiszen a Kadjarhoz sem sávtartó automatika, sem keresztirányú forgalomfigyelő, sem radaros tempomat nem rendelhető, ami azért is meglepő, mert a Qashqai tesóhoz mindez elérhető.
A motorháztető alatt izgalmasabb változások történtek: már csak egyetlen, részecskeszűrős benzinmotor választható, a Mercedes A-osztályból, a Nissan Qashqai-ból és a Dacia Dusterből is ismert
1,3 literes turbó,
igaz, legalább kétféle változatban, 140 és 160 lóerővel. Húzóerőben nem sok különbséget érezni a kettő között, kézi váltóval fél másodperccel javul a gyorsulás és 7 km/órával a végsebesség, ami önmagában nem biztos, hogy indokolttá teszi a negyedmilliós felárat.
Ami meglepett, hogy a motor halkabbnak és simább járásúnak tűnt, mint amilyen a Mercedes A-osztályban volt, és az is, hogy
kis méretét meghazudtolóan rugalmas,
kevés váltással is vezethető, ugyanis 2000-es fordulat alatt is leadja a maximális nyomatékát, ami változattól függően 240 vagy 270 Nm. Persze alapjárat fölött, amíg nem épül fel a turbónyomás, reménytelenül gyenge, ezért ne 2-es fokozatban kanyarodjuk ki a forgalmas főútra egy mellékutcából.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra!