A Peugeot azon autógyártók közé tartozik, amelyek már normálisként kezelik az elektromos meghajtást: a franciák nem terveznek dedikált villanyautókat hangzatos névvel és egyedi megjelenéssel, hanem különösebb csinnadratta nélkül
a meglévő kis- és kompakt autóikat kínálják a benzines és dízel hajtás mellett ezzel a harmadik fajtával is.
Ha a zöld rendszámot nem nézzük, akkor nem is könnyű megkülönböztetni az elektromos 2008-ast a belső égésű motorral szerelt társaitól, hiszen mindössze az első sárvédőre tett e betű és a részben a karosszéria színére fújt, vízszintes helyett függőleges mintázatú hűtőmaszk árulja el a környezetkímélő hajtásláncot. No meg persze az, hogy
nincs kipufogó.
A második generációs Peugeot 2008 a piac legfrissebb és legmodernebb megjelenésű kis szabadidő-autói közé tartozik, a tapasztalatom szerint 10-ből 8 embernek bejön a formája. A szögletes, avantgárd dizájnt olyan apróságok dobják fel, mint az izgalmas élekkel és hajlításokkal préselt lemezek, a szitanyomott minták az ablaknak álcázott C-oszlopokon, a fekete tető, a LED-es vámpírfogak (nappali fények), vagy a még épp ízléses mennyiségben adagolt krómdíszek (nálam a krómozott kilincs lenne a túlbillenés).
Bár a szintén új 208-assal azonos technikára épül, a crossover 2008-as 25 centivel nagyobb a testvérénél: a hossza eléri a 4,3 métert, vagyis nagyobb parkolóhelyre van szüksége, mint az elvileg egy kategóriával nagyobb, alsó-középkategóriás 308-asnak. Nem csoda, hogy
akár családi autónak is beválik,
hiszen a 2,6 méteres tengelytáv hátul is megfelelő méretű utasteret eredményezett (ellentétben a szűk 208-assal), és a 405 literes csomagtere is nagyobb, mint egy átlagos alsó-középkategóriás kocsié.
Meglepő, de a szabadidő-autós jelleghez képest nagyon mély az első üléshelyzet, ami a magas, hátrafelé emelkedő övvonallal és a kicsi ablakokkal bunker jelleget kölcsönöz a kocsinak: ugyan biztonságban érezzük magunkat benne, de a lábunk nem lefelé, hanem inkább előre lóg, és
közel sem olyan jó a kilátás, mint egy Suzuki Vitarából.
Hátrafelé különösképp nem, ezért a tolatókamerát annak ellenére is érdemes megrendelni, hogy gyenge felbontású, torzított képet ad. És a madártávlatos nézete sem az igazi, mert csak hátul van egyetlen kamera, ezért tolatás közben rajzolódik ki a teljes környezetről a kép. Eleinte csak egy fekete foltban mászik a kocsi a képernyőn, ami nem túl hasznos.
Aki a külső dizájn okán kedvet kapott a beszálláshoz, beülve sem fog csalódni, ugyanis a futurisztikus i-Cockpit műszerfal még ma is különlegességnek számít, és az anyaghasználat is a prémiumszint felé kacsingat.
Már megszokhattuk a kistányér méretű, kétküllős kormánykereket,
mert 8 éve minden Peugeot-ban ilyen van, a fölösleges, de éjszaka mutatós, 3D-hatású digitális műszerfal viszont az új 2008-asban debütált, igaz, az alapverzióban hiába keressük.
A kék tesztautó viszont majdnem a legjobb, GT Line csomaggal érkezett hozzánk, így ebben benne volt, és az extralistáról a 10 colos (7 helyett) érintőképernyőt, a DAB rádiót, a 4 USB-csatlakozót (2 elöl, 2 hátul) és a gyári navigációt is megrendelték hozzá összesen 290 ezer forintért. Utóbbira amúgy nincs sok szükség, mert a telefontükrözés (Apple CarPlay és Android Auto) alapáron jár, de enélkül is jól használható a saját mobil, ugyanis egy praktikus, középkonzolból kihajtható tartón jól látható a kijelzője, és még kanyarban is a helyén marad.
Hiába látványos és sokat tudó az infotainment rendszer, azért közel sem hibátlan: a képernyő lassan reagál az érintésre, a menü felépítése nem túl logikus,
egyes funkciókat 1-2 helyett 3-4 nyomásra lehet csak elérni,
ráadásul a klímát is a képernyőn kell vezérelni, ami elvonja a figyelmet a vezetéstől. Legalább a belsőlevegő-keringetés és a szélvédő-párátlanító külön gombot kapott, amit az például az új Volkswagen Golf nem mondhat el magáról.
A cikk folytatódik a második oldalon. Kattintson a második oldalra, ha kíváncsi, milyen vezetni az e-2008-ast!