Ha már a Range Rover is snassz, akkor ez a következő lépés - Bentley Bentayga V8 teszt

Örültem, amikor elhoztam, de még jobban, amikor épségben visszavittem a Bentaygát. Elképesztő a tudása és a belső tere, de fél nap alatt sem értettem meg, hogy miért kerül kétszer annyiba, mint az azonos technikájú Audi SQ7.

Amikor a Bentley egyetlen magyarországi bemutatótermében aláírtam az átvételi papírokat, egy röpke pillanatra megremegtek az ujjaim. Ekkor tudatosult bennem, hogy mekkora felelősséget vettem a nyakamba, ugyanis

egy listaáron 97 millió forintba kerülő tesztautót készülök kivinni a zsúfolt fővárosi forgalomba egy pénteki napon.

Azzal nyugtattam magam, hogy vadonatúj, brit rendszámos Bentley-vel azért csak előzékenyek lesznek a pesti autósok, amit szerencsére igazolt is az élet.

A mellbevágó vételárhoz képest akár még kedvezőnek is mondható, hogy csak minimum 1,8 millió forintot (vagy 5 százalékot) kellett volna önrészként fizetnem, ha valamilyen sérüléssel hozom vissza a Bentaygát, de ettől nem lettem nyugodtabb, mint ahogy attól sem, hogy tudtam, ha ellopják, akkor sem a teljes értékét, csak egy új kompakt autó árát, 5,4 milliót kell kicsengetnem. Még szerencse, hogy nem kell a nadrágzsebet tapogatni azért, hogy megvan-e még a slusszkulcs, mivel a kézigránát méretű és súlyú távirányító jelenléte minden pillanatban egyértelmű.

Egyszer már vezettem egy csúcsmotoros Bentaygát, de csak körülbelül 5 percen át, a Hungaroring környéki forgalmas közutakon. A hatliteres W12-es turbómotor 635 lóereje és 900 Nm-e úgy mozgatta a 2,5 tonnás kocsit, mintha a fizika törvényei nem léteznek, a gyorsulásnál csak az Akrapovic kipufogókból magas fordulaton előtörő, semmihez sem hasonlító, fenyegető hang volt félelmetesebb. De arra is emlékszem, hogy mennyire illúzióromboló volt a Volkswagen Golfból származó fapados infotainment rendszer és a néhány Audi-kapcsoló, és az is beleégett a retinámba, hogy élőben sem volt szebb, mint a képeken.

Ellenszélben született

Pedig a Bentley sokat finomított a formán a Bentaygát beharangozó EXP 9 F tanulmányhoz képest, amely 2012-ben mutatkozott be a Genfi Autószalonon. Ott voltam, emlékszem, hogy a krómtól csillogó, 23 colos kerekeken terpesztő kék autószörny

egyszerre váltott ki értetlenséget és gúnyt a nem kis számban köré csődült újságírókból.

Mint utólag kiderült, a crewe-i dizájncsapatnak mindössze 8 hónapja volt arra, hogy egy olyan autót hozzanak létre a semmiből, amihez hasonlója még sosem volt a márkának. Kapkodva kellett dolgozni, ami meg is látszott a végeredményen. Genf után annyira rossz visszajelzéseket kapott a Bentley, hogy azonnal nekiálltak az alapos áttervezésnek.

Azért az nem volt kérdés, hogy gyártásba kerül-e, hiszen sejthető volt, hogy egy szabadidő-autóval akár 50 százalékkal is növelhető a patinás márka évi 8-10 ezeres eladása. Ráadásul a projekt szívügye volt a Bentley akkori elnök-vezérigazgatójának, Wolfgang Dürheimernek, aki a 90-es években a Porsche termékfejlesztési vezetőjeként kulcsszerepet vállalt a Cayenne létrehozásában is.

Végül a 2015-ben jött ki a szériaváltozat, és tényleg sokkal emészthetőbben nézett ki, mint a tanulmány, de klasszikus szépségek azért senki sem tartotta. Ez azonban nem érdekelte a sztárfocistákat, a közel-keleti olajsejkeket és a kínai újgazdagokat, akik úgy ráharaptak, hogy Bentley-szinten kimagaslóan sok,

20 ezer darab fogyott belőle öt év alatt.

Persze hozzájárult a sikerhez, hogy amikor megjelent, még nem volt igazi konkurense, hiszen az amúgy igen drága Range Rover és G Merci is jóval olcsóbb volt nála. Azóta azonban az ultraluxus kategória többi szereplője is felébredt, az utóbbi két évben megjelent a piacon a Rolls-Royce Cullinan, a Lamborghini Urus és az Aston Martin DBX is, így erre válaszul az életciklus felénél esedékes Bentayga-modellfrissítés jóval átfogóbb lett a szokásosnál.

1000 ponton változott, bár szemből alig látszik rajta

Nem szokás egy ráncfelvarráskor hatalmas beruházással, új présszerszámokkal új karosszériát készíteni egy kocsinak, a Bentaygával azonban – még ha nem is látszik elsőre – pontosan ez történt, ugyanis

a tetőn és az oldalajtókon kívül minden külső elemet lecseréltek,

nem csak a műanyag lökhárítókat. A kicsit egy homasitás tyúkrácsra emlékeztető hűtőmaszk nagyobb lett és meredekebben áll, mint korábban, agresszívebb lett a lökhárító, és kerek helyett már enyhén ovális a LED-mátrix dupla fényszóró. Utóbbiak megjelenését a kristályüvegek inspirálták; igen, a Skoda is ezt hirdeti a saját lámpáiról, de Bentley tényleg nem túloz, az övéi iparművészeti remekműnek is beillenek.

De így is csak a hátsó nézet az, amelynél egyértelműen kiderül, hogy ez már a frissített Bentayga: az új csomagtérfedél immár a karosszéria teljes szélességében nyílik, a rendszámot leköltöztették a lökhárítóba, és a téglalap alakú lámpákat szintén oválisokra cserélték. Bár Ezek rímelnek az alattuk lévő négy kipufogócsőre, és bár kétségkívül modernebbek a régieknél, szerintem nem nagyon illenek az 5,14 méter hosszú, 2,22 méter széles, és 1,73 méter magas óriásra, de ez persze szubjektív. A külső változásoknak az volt a célja, hogy a Bentayga jobban illeszkedjen az Bentley-formanyelvbe, ami sikerült, más kérdés, hogy

a Continental GT-ről átvett hátsó lámpa legalább annyira megosztó, mint a Bentayga egész formája és létezése.

Belül csak a Rolls-Royce-hoz mérhető

Amire még senki sem panaszkodott a Bentayga esetében – a már említett ósdi infotainment rendszert leszámítva – az a beltér, amely anyagválasztásával, kidolgozásával és megjelenésével

már eddig is megközelítette a Rolls-Royce Cullinan szintjét, így aztán a modellfrissítésnél csak finoman nyúltak hozzá.

Végre lecserélték az érintőképernyőt egy 10,9 colos, jobb felbontásúra (amely gyönyörűen olvad bele a környezetébe), és az analóg műszerfalat digitálisra, emellett megjelent az Apple Carplay és beépítettek egy SIM kártyát is az állandó internetkapcsolathoz. Bár a tipográfia mindenhol tipikus Bentley, és az anyagminőség is felette áll a német prémiumok szintjének, a kormány Audi gombjaiból, az Audi bajuszkapcsolókból és a menürendszer audis felépítéséből nem nehéz rájönni, hogy a Bentayga közeli rokonságban áll a Q7-essel (no meg a VW Touareggel, Lamborghini Urus-szal és a Porsche Cayenne-nel is).

Bár a régi ülésekkel sem volt semmi gond, új, jobb oldaltartású és még kényelmesebb foteleket kapott a Bentley SUV, a már ülésszellőztetésre is képes hátsó pad szerkezetét áttervezték, így a második sorban még az eddiginél is nagyobb lábtér áll rendelkezésre. Igaz, bár három méteres tengelytávval az lenne a fura, ha nem lenne tágas egy autó. Saját kategóriájában egyedülálló a Bentayga azzal, hogy

háromféle ülés-konfigurációban is kérhető: normál ötülésesként, négyülésesként és hétülésesként,

utóbbi esetben a csomagtartóba kerül be két felhajtható pótülés, így a viszonylag kicsi, 484 literes térfogata 215 literre csökken.

Jellemző a személyre szabhatóság szintjére, hogy még a bőrök varrását is négy minta közül lehet kiválasztani, és akkor még a húszféle bőrkárpitról, a háromféle szőnyegről (vastag gyapjú is van), kétféle szőnyeg dísz-szegélyről, a nyolcféle fabetétről, és a négyféle belső hangulatról nem is beszéltünk.

Külső színből 57, felniből pedig kilencféle áll rendelkezésre.

És persze ott van a végtelen extralista is a bőrözött gyereküléstől a hátsó pezsgőhűtőn és ujjlenyomattal nyitható széfen át a polírozott alumínium elemlámpáig. Ugyan a tesztautóból ezek hiányoztak, benne volt viszont a könnyfakasztóan tiszta és telt hangzású, 1780 wattos, 20 csatornás erősítős, 20 hangszórós high-end Naim hifi, és a középkonzol tetején trónoló, önmagában másfél millió forintba kerülő Breitling óra is.

A cikk folytatódik a második oldalon. Kattintson, ha kíváncsi, milyen vezetni a Bentaygát!