Elektromos hajtással kétszer annyiba kerül - Opel Mokka-e menetpróba

Magyarországon elsőként próbálhattuk ki az új Mokkát, ráadásul környezetbarát elektromos verzióban, és nem csalódtunk.

Talán még az Opel sem gondolta volna, hogy mekkora siker lesz a Mokka első nemzedéke, amely 2012-ben mutatkozott be a Chevrolet Trax testvérmodelljeként. Nem sokkal később a dél-koreai márkát (ex-Daewoo) kivonta az európai piacról a General Motors, de a Mokka maradt, és sikert sikerre halmozott, a Renault Captur és a Nissan Juke mellett évekig a legkeresettebb kis szabadidő-autónak számított.

Több mint egymillió fogyott belőle Európában,

amivel az Opel legvérmesebb reményeit is túlszárnyalta, de az utóbbi években számtalan szebb, korszerűbb és takarékosabb modell jelent meg a szegmensében, és mellettük már menthetetlenül elavulttá vált.

Sokat leadott, ezért kevesebbet eszik

Még abból a korszakból származott a régi Mokka, amikor egy kis SUV-nál is elvárás volt, hogy lehessen összkerékhajtást rendelni hozzá, és amikor az Opelek voltak a legnehezebbek a kategóriájukban, és ósdi motorokkal szerelték őket. Mindez együtt azt eredményezte, hogy az 1,4-es, 140 lóerős négyhengeres turbómotorral a régi Mokka szén-dioxid-kibocsátása 140-152 g/km, a fogyasztása 6-6,5 l/100 km között mozgott (NEDC mérési szabvány szerint), az utód viszont lágy hibrid rendszer nélkül is csak 102-104 g/km, illetve 4,5-4,9 l/100 km értéket produkál (szintén NEDC), ami hatalmas javulás.

Azért tud az új Mokka ennyivel tisztább lenni elődjénél, mert kisebb a légellenállása (az alaktényezőjét 0,35-ről 0,32-re csökkentették),

120 kilót lefaragtak a tömegéből, nincs hozzá összkerékhajtás,

és benzinmotorból már csak a PSA 1,2 literes, hatékony, turbós háromhengeresét lehet rendelni 100 vagy 130 lóerővel. Ezenkívül elérhető a franciák 1,5 literes, 110 lóerős dízele is, a nagy újdonság azonban a 136 lóerős elektromos változat, az általunk kipróbált Mokka-e.

Hogy néz ki?

Nemcsak technikai frissítésre volt szüksége a Mokkának, hanem esztétikaira is, előbbit az Opel új tulajdonosa, a PSA biztosította a CMP platformmal (erre épül az új Corsa, a Peugeot 208/2008, a DS 3 Crossback, és Citroën C4 is), utóbbit viszont rábízták a német formatervezőkre, akik remek munkát végeztek. Mostantól minden Opelen ott lesz a minimalista stílusú, először a 2018-as GTX tanulmányautón megjelent

Vizor-maszk,

amely nem igazi hűtőrács, csak egy zárt, csillogó fekete betét a fényszórók között.

Kevesen fognak vitatkozni velem, ha azt állítom, az új Mokka nagyságrendekkel jobban néz ki az elődjénél, merészségben simán felveszi a versenyt az új Nissan Juke-kal vagy a Ford Pumával is. Jól áll neki a letisztult formavilág és a bakancs sziluett, igaz, a képeken a legdrágább felszereltséggel látható, amelyhez jár a fekete tető, a krómkeretes Vizor-maszk, a krómozott ablakkontúrvonal, az ezüstszínű alsó védőlemez-imitáció és 18 colos könnyűfémfelni-garnitúra is.

Elődjénél 12,5 centivel rövidebb és alacsonyabb az új generáció (4,15, ill. 1,53 méter), a szélesség egy centivel, a tengelytáv 0,2 centivel nőtt meg. Hosszabb és kevésbé döntött a motorháztető, az A-oszlopok hátrébb kerültek, a túlnyúlások lerövidültek, amitől jobbak lettek az arányok,

már nem úgy néz ki, mint egy emelt egyterű,

hanem úgy, mint egy divatos, városi szabadidő-autó.

Milyen belül?

A csúcsfelszereltséghez járó igényes bőrkárpit, a karbonhatású betétek, az ajtókon lévő Alcantara, illetve a kényelmes Peugeot-ülések (a vezetőoldalon masszázsfunkcióval) már-már prémium hangulatot teremtenek, amit felerősít a Pure Panelnek nevezett 12 colos digitális műszerfal és a vele egy egységbe, íves keretbe foglalt 10 colos érintőképernyő. Utóbbit a vezető felé fordították, amitől finoman sportos lett az összhatás, de a műszerfal azért nem lett annyira egyedi és emlékezetes, mint a Peugeot-kban.

Azért van, amiben az Opel a jobb: a tág határok között (négy irányban) állítható, fűthető sportkormány például nem kicsi, hanem normál méretű, így a műszercsoportot nem fölötte, hanem rajta keresztül lehet nézni. Valahogy természetesebb a vezetői üléshelyzet is, nem kell mélyen, kinyújtott lábakkal ülni, mint egy sportautóban.

A magas műszerfal és a kis ablakok miatt a bunkerhangulat a Mokkában is jelen van,

de kevésbé, mint a franca testvérben.

Azért is használhatóbb a Mokka, mert a legfontosabb funkciókat (klíma, főmenü, beállítások, sávtartó, parkolóasszisztens, stb.) fizikai gombokkal lehet vezérelni, nem kell mindenért a menürendszer bugyraiba ereszkedni. Ez azért is előnyös, mert a képernyők viszonylag lassan reagálnak a parancsokra, akárcsak a Peugeot-ban. Az indítógombot is ugyanolyan hosszú ideig kell nyomni, és a menürendszerek felépítése is azonos.

Helykínálatban viszont alulmarad a Mokka a 2008-cal szemben,

ami nem csoda, hiszen 15 centivel rövidebb, és a tengelyei is 4 centivel közelebb vannak egymáshoz. Elöl ez még nem érezhető, de hátul már tényleg kisebb a tér, az ajtónyílás pedig annyira szűk, hogy valódi tornamutatványra van szükség, ha egy felnőtt szeretne kiszállni.

A cikk nem ért véget. Kattintson a következő oldalra, ha kíváncsi, milyen vezetni a Mokka-e-t!