Másodszor fordul elő, hogy olyan használt Fiestával találkozunk, ami korához képest meglepően keveset futott és még mindig rendkívül jó állapotnak örvend. A sokáig egygazdás, 1990-es Mk3-as után ezúttal egy hasonlóan jó sorsú ötödik generációs példányt próbáltunk ki, ami másfél évtized után is szinte szalonállapotú, és mindössze 75 ezer kilométert tett meg.
A korabeli VW Polóhoz vagy a nemrég használtautó-bemutónkban szereplő Opel Corsa C-hez hasonlóan ez a kisautók egyik legnépszerűbb típusa, méghozzá viszonylag nagy múlttal, hiszen 1976 óta megszakítás nélkül gyártják, jelenleg már a hetedik generációjánál tart. A cikkünk apropóját adó autó gazdája is egy második generációs Fiestát cserélt le a mostanira, ami jól megmutatja, hogy egy jól sikerült gyártmány évtizedes márkahűséget eredményezhet.
Ehhez jó konstrukció, jó konfiguráció és gondos fenntartás szükséges, ebben az esetben mindegyik adott: a Fiestának ez a szériája alapvetően megbízható autó hírében áll,
az 1,25 literes, szíjas vezérlésű és 16 szelepes Sigma-motor pedig hidegen és melegen is szépen jár,
várhatóan a kilométerek gyarapodásával sem ijesztgeti majd a tulajdonosát váratlan és költséges meghibásodásokkal.
Ennek a típusnak ez az egyik alapmotorja, olcsóbban csak az 1,3-as, 8 szelepes, vezérműláncos Zetec-Rocam kivitelt kínálták (60 vagy 70 lóerővel). Ennek megfelelően a szóban forgó példánynak is viszonylag szerény a felszereltsége, de manuális klíma, CD-rádió és elektromos ablakemelő azért jutott bele az extralistáról, ezektől eltekintve viszont egy sallangoktól mentes városi kisautó.
A menetdinamika az 1,1 tonnás tömeghez járó 75 lóerőből adódóan nem hozza lázba az embert, városi közlekedésre természetesen megfelelő, de nem igazán csábít arra, hogy a helyváltoztatáson kívül bármire is gondoljunk ezzel a motorral kapcsolatban - örömautózásra a 150 lóerős ST sportváltozat szolgált. A váltókar rövid úton jár, de a kapcsolási érzet nem az igazi, különösen a hátramenetnél akadozós.
Ilyen korban a kevés extra csökkenti a hibalehetőségek számát, ahogy a benzinmotorok választása is: ebből a Fiestából az 1,25 literes mellett 1,3-as, 1,4-es, 1,6-os és a már említett kétliteres (ST) benzinest is lehet találni. Közkedvelt az 1,4-es, 80 lóerős Sigma motorváltozat, ami már lendületesebben mozgatja a kisautót,
viszont egyiknek sem erénye a fogyasztás: a kipróbált 1,25-ös átlagban 7 liternyi benzint kér 100 kilométerre,
sőt, az autó elsődleges vadászterületén, városban ennél feljebb is kúszhat a mutató. A fogyasztás mellett kedvezőtlen a 40 literes üzemanyagtank is, a gyakorlatban teli tankkal 500 kilométer körüli hatótávval lehet számolni, vagyis egy Budapest-Adria utazás egy tankkal már határeset.
Annak idején a modellváltás pont a 2008-as gazdasági világválság előtt volt esedékes, ez egybeesett a hazai dízelmániával is, az alacsony fogyasztás ígérete sok Fiestára vágyó vevőt terelt az 1,4-es 8 szelepes, illetve az 1,6-os 16 szelepes TDCi-motorok felé, amelyek a PSA-val közösen készültek. Ezekkel már több gond volt és az autó alap koncepciójához sem illettek, hiszen a dízelek elsősorban hosszabb távra ajánlottak, az pedig a Fiestának nem igazi erőssége.
Az autóra ránézve rögtön átjön, hogy bár a „B-szegmens” tagja, inkább a Focus kistestvére, mintsem az akkori Ka bátyja-nővére, ami a méretekből és az akkori dizájnirányzatból is érződik. Jó hír, hogy négy átlagos testalkatú felnőtt elfér a Fiestában akár közepesen hosszú utakon is.
A vezetőülés párnázása a kategórián belül egészen rendben van, de Recaro-színvonalra azért nem szabad számítani: gyenge az oldaltartás, ami még éles kanyarok nélkül is, akár autópályázás esetén is fészkelődéshez vezet. Négy embernek elegendő csomag is nehezen fér el a 284 literes raktérben, ám a Fiesta a többi méretéhez hasonlóan e téren is többet nyújt például az Opel Corsánál. A viszonylagos tágasság a be- és kiszállásnál is érződik, még az ötajtósból is kényelmesebb ez a mozdulat a Corsához képest, ami a vásárlókör egy részének döntő szempont lehet.
A műszerfal a mai megoldásokat ismerve már ingerszegény, de egy 15 éves autóhoz képest rendkívül jó állapotú. A Corsa formái talán szebbek voltak újkorában, de a Fiesta még a korabeli Opelnél is tartósabb, nem vált le az ajtókárpit (mert alig van), nem foszlott el a váltószoknya (hiszen gumiból készült), bár az ajtók szigetelései és egyes műanyag elemek ragasztásai el szoktak engedni. Itt ezt még nem lehet tapasztalni, magasabb sebességnél viszont nagy a zaj, ez azonban nem meglepő egy ilyen árkategóriájú autó esetében.
A Fiestából a kortársaihoz és főleg az újabb autókhoz képest jól ki lehet látni,
a tükröknek van ugyan némi holtterük, de a Corsa-C belseje a szélvédő dőlésszöge és a vaskos A oszlop miatt sokkal inkább bunkerszerű, itt ezt nem tapasztalni. Biztonsági felszerelések terén az autó kora átlagát hozza, ötből négy csillagot kapott az Euro NCAP 2002-es töréstesztjén, a gyalogosvédelemre pedig kettőt.
Ilyen korú autók esetében nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a gyártási specifikáció mellett már állapotot is vásárol az új tulajdonos, nincs ez másként a Fiesta esetében sem. A használtautós hirdetési oldalakon általában 200 ezer kilométeres futásteljesítmény felettieket (vagy rosszabb esetben visszatekert órásokat) kínálnak, de a cikkben szereplő példány is mutatja, hogy lehet találni nagy ritkán és akkor is főleg csak boltba járásra befogott példányokat is.
A hibalehetőségek elkerülése érdekében ilyen korban már a benzinesek ajánlottak, a láncos motorokban a vezérlés tartós, a szíjasoknál pedig a csere nem óriási költség, csak el ne feledkezzünk róla. Általánosságban elmondható, hogy olcsón karbantartható a Fiesta, ha a korábbi tulajdonosa sem hanyagolta el.
Persze a rossz útviszonyokból és a típus jellegzetességéből adódóan a futóműalkatrészek cseréjére az átlagosnál gyakrabban lehet szükség, akad példa rugótörésre is, de a korabeli német DEKRA-felmérésekben is elismerték megbízhatóságát. Cikkünk alanya azonban egyszer már mentésre szorult az üzemanyagszint-jelző meghibásodása miatt, és 75 ezer kilométernél kuplungcserére volt szükség.
A rozsdásodás nem jellemző a facelift utáni változatokra, amennyiben ez mégis megjelenik, töréskárra lehet gyanakodni. Ugyanakkor a széria korai példányain megjelenhet itt-ott a korrózió (ajtók alja, sárvédők, fékcsövek), és ezeknél olykor rossz volt a fényszórók magasságállítása, máskor pedig a gyorsan kiégő izzókkal akadtak gondok.
Az utastérben sokszor rakoncátlankodott az ötajtósok hátsó gyerekzárja és előfordulhatott zaj a középkonzoltól (ez az általunk kipróbált autóban inkább hátulról származott), ugyanakkor a modellfrissítés után is érték panaszok a pontatlan illesztések és szeszélyes elektronikai felszereltségek miatt. Főleg a gyártási ciklus második felétől jellemző inkább a zörgő futómű, viszont egyébként a típus a főbb elemek, köztük a motor és a sebességváltó tekintetében igen megbízható.
Szervizköltségek terén a Fiesta ideális esetben nem riogatja a gazdáját, ezt a kissé magas fogyasztás és az autó használtpiaci ára ellensúlyozza. A Ford modellje kétéves csúszással jelent meg a Corsa-C-hez képest, egy kicsivel nagyobb és egy szerintünk kicsivel jobb is a villámos népautónál, ez tükröződik az árakban is, bár még így sem olyan drága, mint a népszerű Toyota Yaris vagy a tágas Honda Jazz.
Jobban felszerelt, 1,4-es és 1,6-os motorokkal szerelt modellfrissítés utáni Fiesták akár 1 millió forint fölötti árakról is indulhatnak, ami 15 éves autók esetében sokakat elriaszt, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a piac általános áremelkedését sem. Ha egy igazolt előéletű és jó állapotban lévő autót sikerül találni, az még ennyi idősen is sokáig megbízható útitárs lehet.
Külön a Ford-kínálat mellett szól, hogy Fusion típusnév alatt emelt hasmagasságú, kissé SUV-szerű (pontosabban MPV) karosszériaváltozatban is gyártották 2002 és 2012 között. Ez a középkorú és idősebb vásárlók számára hasznos lehet a könnyebb ki- és beszállás miatt, még akkor is, ha a testvérmodell formája már nem annyira harmonikus, mint a jó arányokkal büszkélkedő Fiesta.