Mona Lisa mosolya - KTM 1290 Super Adventure S teszt (2021)

Eddig sem a kispályások motorja volt a KTM legnagyobb túraendurója, az idei évben azonban teljesen elgurult a gyógyszer az osztrák márkánál. Eddig csak csipkedték a BMW bajszát, idén viszont erőből szaggatják és tiszta torokból üvöltik, hogy mi is tudunk olyan jó világjáró motort csinálni, mint ti. Tesztünkből kiderül, hogy ez valóban sikerült-e.

Leornado da Vinci leghíresebb festményét, a Mona Lisát talán senkinek sem kell bemutatnom. Nem csak a képzőművészet, hanem az egyetemes tudás egyik legismertebb alkotásáról van szó, mindenki halott már róla így vagy úgy. Mégis, kevésbé megosztó képzőművészeti alkotást aligha tudnék mondani. Nagyjából annyian rajonganak érte, ahányan vitatják a kép zsenialitását, valójában még abban sincs egyetértés, hogy ki szerepel a képen és az arcán egy titokzatos mosoly, vagy inkább egy grimasz látható. De miért pont Mona Lisával kezdek egy motortesztet?

Nem lehet szó nélkül elmenni mellette

Nos, azért, mert a KTM minden porcikájában megújult mega túraendurója a motoros világ Mona Lisája volt és lesz. Először is, szépnek semmiképpen sem nevezném, inkább érdekes fazonú a rovarfejet utánzó fejidom, aminek harmóniáját tovább rontja a világon elsőként alkalmazott adaptív tempomat hatalmas szenzora. Nekem mégis tetszik a SAS eleje, amely nem szépséges megjelenése miatt vonzza a tekintetet, hanem azért, mert mindig találni rajta valami apró részletet, formatervi játékot, amit korábban bármennyi ideig is néztük, nem fedeztünk fel.

Olyan, akár Mona Lisa: sosem látod kétszer ugyanazt a mosolyt a képen. Ugyanakkor maga a márka is megosztó, kevés olyan modellt ismerek, amit a tulajdonosai ilyen áhítattal imádnak, az ellentábor pedig ennyire gyűlöl. Először is szögezzük gyorsan le, hogy ellentábor alatt elsősorban a hallatlanul népszerű BMW R 1250 GS, illetve a Honda Africa Twin tulajdonosait értem,

elvégre az osztrák KTM-mel együtt ez a három márka teljesen más ligában játszik a kategóriában, mint a többiek.

A BMW-s tábor minden alkalommal azt hangoztatja, hogy a bajorok már akkor remek óriás túraendurókat gyártottak, amikor az osztrákok még csak keresgélték a megfelelő csavarokat az első Super Adventure-höz, a megbízhatóságáról jól ismert Honda rajongói pedig egyszerűen nem tekintik tényezőnek azt a márkát, aminek a magyar köztudatban ismert beceneve, hogy Kérem Toljon Meg (KTM, értik, ugye?). Az új 1290 Super Adventure S - továbbiakban SAS - azonban csattanós választ ad minden kétkedő számára, ugyanis a teljesen újragondolt modelljükön igen nehéz fogást találni.

Izmos V2-es motor és teljesen megújult váz

Először is, adva van egy döbbenetesen kiforrott 1301 köbcentis V2-es motor, amit egy abszolút csúcskategóriás, a WP-től érkező futómű egészít ki. Örök érvényű szabály, hogy a nagy erőt (esetünkben 160 lóerő) és nyomatékot (138 Nm) csak megfelelő minőségű futóművel lehet kiszolgálni, ezen nem érdemes spórolni. Éppen ezt felejtette el anno a Honda az NC modellcsaládnál, ahol egy bazári futóművet raktak a kiváló motor alá. Az eredmény? A korábban három tagú NC-család mára egytagúra apadt, mert nincs rá kereslet.

Eközben pedig a Honda X-ADV pedig, ami alatt egy parádés futómű van, viszont szépnek egyáltalán nem nevezném, úgy hasít, mint még soha. Nincsenek nagy csodák, csak jól kell használni az eszközöket, a KTM pedig észnél volt a SAS tervezésénél.

Az elődmodellből már jól ismert 1301 köbcentis blokkot nem nagyon kellett tovább reszelgetni,

mert már eddig is vitán felül kiválóan teljesített. Az új modellben csupán annyit finomítottak rajta, hogy egy fokkal még simábban jár és természetesen a legújabb környezetvédelmi normákat (Euro-5) is teljesíti.

A blokk kapott egy alaposan megújult vázat, a segédváz is teljesen új, a teljes csomag nagyobb torziós merevséggel szolgálja az egyenesfutást, a lengőkar hosszabb lett, valamint a motor tengelyenkénti terhelését is tovább optimalizálták. Ezzel egy sokkal potensebb, remekül terelgethető dög született, amit két számmal kisebbnek érezni, ráadásul az iparág legjobb gyorsváltójának birtokosa. Minden túlzás nélkül a KTM ebben minőségi szabványt állított fel, mert aki kipróbál egy KTM gyorsváltót, könnyezve fogja emlegetni bármely más motor nyergében ülve.

Több mint két mázsa, de sokat letagadhatna

Még csak gondolsz rá, de már eggyel feljebb kapcsoltál. Jön a kanyar, jó lenne némi motorfék, apró biccentés a bal lábaddal és ötösből máris hármasban vagy. Közben a gázt elfelejtetted elvenni? Semmi gond, a hiperokos menetvezérlő elektronika ezt is megoldja helyetted. Olyan a váltó, akár a teljes motor: bolondbiztos, itt nem tudsz hibázni, rosszul váltani, ügyetlenül fékezni, minden simán megy, mint az álom. Nagyjából öt perc alatt lehet hozzászokni ehhez a kényelemhez, de ha mégis hiányozna a hagyományos váltás, akkor a gyorsváltó kikapcsolható a menüből. Micsoda figyelmesség.

Agyondicsértem a gyorsváltót, most lássuk a kompozíció alapját jelentő vásznat, vagyis a futóművet. Itt biztosan elspórolták azt, amit az új modell elektronikai és kényelmi fejlesztésére elköltöttek. Nos, nem így történt. E téren mindig is kimagaslóak voltak a KTM motorjai,

és mi más kapná meg a legjobb futóművet, ha nem a cég legnagyobb és legdrágább modellje.

Tényleg zseniális a felfüggesztés, a motor 220 kilós tömegét nagyjából 130-nak érezzük, függetlenül a sebességtől, amihez nagyban hozzájárul, hogy a motorblokk és az üzemanyagtartály is lejjebb került az elődmodellhez képest.

Így a súlypont is alacsonyabban van, jobban dönthető a motor, fékezéskor sokkal kisebb a felállító nyomaték és kezesebben is viselkedik a paripa. Hosszútávú, több napos vagy hetes túra? A SAS tökéletesen kiszolgál, úgy ringatózik a csomagok és a súlyod alatt, mintha csak egy hajókiránduláson lennél. Nagysebességű autópályás haladás? Olyan magabiztossággal motorozol, hogy közben akár el is aludhatnál, annyira nem történik semmi. Kétszázig betonbiztos a SAS, akár egy atomerőmű blokkja.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!