Míg a legtöbb régi autógyártó most küszködik az elektromos átállással, a dél-koreai Hyundai-Kia konszern már rég túl van a nehezén, ugyanis évek óta kínál elektromos kocsikat a vásárlóknak, amelyek viszonylag nagy számban fogytak is, és nem csak a taxisok körében. A meglévő belső égésű motorral szerelt változatok átalakításából született e-Niro, e-Soul, Kona és Ioniq Electric modellek ugyan követelnek némi kompromisszumot a vásárlóktól, de kétségkívül megmutatták, hogy elfogadható áron is lehet teljes értékű, normálisan kinéző, 400 km fölötti hatótávú villanyautót gyártani.
Az átállás első fázisa lezajlott a dél-koreai konszernnél, így jöhetett a második, immár dedikált villanyautókkal, vagyis olyanokkal, amelyek eleve elektromosnak készültek, és nincs belső égésű motoros változatuk. Ehhez azonban szükség volt egy új elektromos "gördeszka" platformra, ez lett az E-GMP (Electric-Global Modular Platform), amelyre négy év alatt 23 új Hyundai/Kia modell fog épülni, elsőként a Kia EV6 és a Hyundai Ioniq 5.
Olyan, rugalmasan alakítható villanyautó-alap ez, amely sok tekintetben még a Tesláét is veri.
Például a mai legmodernebb, 800 voltos architektúrával rendelkezik, ami nemcsak a töltési időt csökkenti (240 kW-os villámtöltővel 10-80 százalékra 18 perc alatt), de a kábelek súlyát és melegedését is. Ilyen technológiát jelenleg a Kia EV6/Hyundai Ioniq 5 pároson kívül csak a Porsche Taycan/Audi E-Tron GT ikrek kínálnak, két-háromszor ennyiért.
A két koreai villanyautó másik trükkjére azonban még ők sem képesek: a töltésszabályozó egység a megszokott egyirányú energiaáramlással ellentétben két irányt enged meg. Így
az autó akkumulátorából akár ki is lehet venni energiát.
A hőszivattyúval együtt csomagban, 500 ezer forintért megkapható V2L technológia kimenő teljesítménye 3,5 kW, ami azt jelenti, hogy akár egy otthoni légkondicionáló, vagy egy 140 centis képátlójú televízió is működtethető vele egy napig, sőt, külső adapterrel egy lemerült villanyautóba is életet tud lehelni.
A Kia formatervezői láthatóan élvezték azt a szabadságot, amit a villanyautó-platform adott nekik. Nem lehet eldönteni, hogy a közel 4,7 méteres EV6 terepkupé, ötajtós ferdehátú vagy crossover-e; egy kicsit mindenből van benne, ami érdekes elegyet alkot. Az akkumulátor miatti függőleges irányban is nagy a kocsi, igaz, az 1,55 méterénél egy Sorento 15 centivel még magasabb.
Nemcsak az arányokkal, hanem az részletmegoldásokkal is sokat játszottak a formatervezők, a boltívszerű hátsó lámpacsík, a vezetőülésből látható első sárvédő-domborítások, a háromszög alakú (és sokat kitakaró) C-oszlopok izgalmas ötletek, és végre azt is megállták, hogy kiás "tigrisorr" maszkot tegyenek a fényszórók közé. Ehelyett egy kicsi és zárt fekete betét kerül ide, viszont a lökhárítón lejjebb tényleg van egy valódi nyílás, amely az akkumulátorhoz vezeti be a friss hűtőlevegőt.
Mivel nem kellett egy belső égésű motort és a hozzá kapcsolt váltót az EV6 orrában elhelyezni, extrém hosszú (2,9 méter) lehetett a tengelytáv, amitől akkora a kabin, hogy
a hátsó lábtér a hosszított luxusautókét idézi, és simán veri a konkurensekét
(Skoda Enyaq iV-t, Volkswagen ID.4-et, Ford Mustang Mach-e-t beleértve). Teljesen sík az utastér padlója, ezért a hátsó középső hely is használható, de a magas padló miatt a második sorban felhúzott lábakkal kell ülni, ami hosszú utakon kényelmetlen, és ezen az sem segít, hogy az ülőpadot jobban megdöntötték a szokásosnál.
Bár hatalmas, praktikumban nem veszi fel a versenyt az EV6 a még hosszabb tengelytávú, sínen csúsztatható hátsó ülésekkel rendelkező Ioniq 5-tel, és még a 490 literes csomagtartója is kisebb 37 literrel. Viszont a belső terének kialakítása, anyaghasználata egy fokkal igényesebb, ami a tehetős vevőkörnek vonzóbb szempont lehet. Az újrahasznosított műanyagból készült puha, gumírozott felületek tapintása kiváló, a szintén újrahasznosított kárpitú első ülések kényelmesek (az oldaltartásuk viszont gyenge), a kétküllős bőrkormány mutatós és jó fogású, az összeszerelés gondos, nincsenek zörgések.
Érdekes, hogy egy fekete érintőpanel a médialejátszó és a klímapanel funkcióját is ellátja, a két funkció között egy ikon megnyomásával lehet váltani. Elsőre lenyűgözőnek tűnik az ötlet és a megvalósítás is, de használat közben rendre azon kaptam magam, hogy
amikor a hangerőt akartam volna állítani, akkor a hőmérsékletet csavartam feljebb, és vica versa.
Ráadásul ha a könyöklővel támasztjuk meg az alkarunkat nyomogatás közben, akkor az ülésfűtés kapacitív gombjai is véletlenül megnyomódnak, emiatt gyakran meglepődve konstatáltam, hogy kezd melegem lenni.
Azonos hajtásláncokat használ az EV6 és az Ioniq 5: a hátsó villanymotor, az erőátvitel és az inverter egy egységet alkot, ráadásul a kerékcsapágyak a féltengelyek részét képezik (integrált hajtás), ami egyszerűsíti a gyártást és merevebbé teszi a hajtótengelyt. Alapesetben hátsókerék-meghajtásúak az E-GMP platformra épülő kocsik, de egy első villanymotor beépítésével máris összkerékhajtásúvá válhatnak. Igaz, ha nincs szükség nagy tapadásra és teljesítményre, akkor ezekben is lekapcsolódik az elsőt hajtás, ami 8 százalékkal csökkenti a fogyasztást.
Nem egyszerű pillanatok alatt áttekinteni az EV6-kínálatot, mert háromféle felszereltség,
kétféle akkumulátorkapacitás (58 és 77,4 kWh), kétféle hátsókerekes és háromféle összkerekes hajtáslánc létezik hozzá.
Alapvetően elég annyit tudni, hogy az azonos méretű akkuval szerelt verziók közül a hátsókerekeseknek nagyobb a hatótávja, az összkerekesek viszont erősebbek és jobban gyorsulnak. A végsebesség minden verziónál 185 km/h, ami több, mint a villanyautók átlaga, sőt, az év második felében érkező 585 lóerős GT akár 260 km/h-val is száguldhat majd a német autópályákon.
A cikk folytatódik a második oldalon. Kattintson tovább!