Egy csepp benzint sem sajnálunk tőle - BMW M240i xDrive Coupe teszt (2022)

Ahogy a többi gyártó, a BMW is elektromos vagy plug-in hibrid modellekkel készül a szép új világra, de nem feledkezik meg az átmeneti időszak benzingőzös örömeiről sem. Hátsókerekes alapokra épít például egy feltűnő kompakt kupét, amelynek hosszú orrába (ha úgy kívánja a vevő) sorhatos turbómotor kerül, 375 lóerővel. Ettől a mérettől és felépítéstől nagyon dobban az E46-ért vagy elődeiért rajongók szíve, ám nem csak a gyorsításoknál, hanem a konfigurálásnál is ajánlott jól megkapaszkodni.

Sosem felejtem el a 15 évvel ezelőtti pillanatot, amikor Svédországban élő rokonom kezembe nyomta a slusszkulcsot, és behuppant az anyósülésre: „próbáld ki". Közel fél óráig apaszthattam a benzint a tankból, Roland pedig padlógázra biztatott és előre szólt a svéd utakat lépten-nyomon felügyelő traffipaxoknál. Szépen sütött be a nap a tolótetőn, a Kiscápa, egész pontosan a gyönyörű állapotban megőrzött 323i pedig dalolva falta a kilométereket, néha megnyikkantva hátsó gumijait. Kompakt kasztni, sorhatos motorral: számomra azóta egyértelműen ez a recept a BMW-s élmény lényege.

Hosszmotoros alapokon, ahogyan illik

Naná, hogy az olcsó Mitsubishi és családi Dacia, illetve a korszellemhez illően zöld rendszámos kocsik között piros betűs ünnepként jelöltük a tesztautó-naptárban az M240i érkezését. Méretét tekintve ez a régi 3-asok igazi utódja, még ha 4,52 méteres hosszával túl is nőtt a Kiscápán (E21) vagy az E30-on, így épp a pénztárcabarát, de sportos gépet keresők körében oly népszerű Derrick (E46) alapterületét foglalja el az irodánk alatti mélygarázsban. Indítás után pár másodpercig emelet alapjárati fordulaton zeng a nyersbeton falak között a háromezres turbómotor – megvan mind a hat henger, mi baj lehet?

Előhozzuk a parkoló mesterséges fényeiből a 8. kerület napsütötte, üres utcájára a 2-es Coupét, máris másként csillog a kizárólag ehhez a BMW-hez kikevert padlizsánlila-metál fényezés, a nagyobb térben pedig pár lépést eltávolodva jobban szemügyre lehet venni az első sajtófotók megjelenése óta sokat vitatott dizájnt. Alighanem minden benzinvérű egyetért abban, hogy

az arányai tökéletesek, hosszú (erőt sejtető púppal ékesített) gépháztetővel, hátratolt és tömör kabinnal, rövid farral.

Ez egy igazi, hátsókerék-hajtású autó sziluettje, és nincs is ámítás, valóban a hosszmotoros elrendezéshez kifejlesztett CLAR-platformra épül.

Faramuci helyzet állt tehát elő: ez a kompakt sportgép csak típusjelzésében és a BMW-hierarchiában elfoglalt helyében közös a fronthajtású, Mini-rokon 2-es sorozat többi tagjával (az Active Tourer nevű egyterűvel és a négyajtós Gran Coupéval), valójában a nagyobb modellek génjeit hordozza, tehát egy zsugorított 4-esnek tekinthető. Utóbbival ellentétben azonban nem kapott hódfogakat, itt széltében elnyújtott vesék alkotják a hűtőmaszkot, mögöttük aktív zsalukkal. Ez a megoldás szerintem előnyére vált, a többi BMW lámpájánál jóval keskenyebb, szúrós LED-szempárt is könnyen meg lehet szokni.

Ki mondta, hogy száműzni kéne a gombokat?

Három részletével nem tudok megbarátkozni: a háromszög alakú alsó M-légbeömlőkkel, a hátsó lámpák formájával és a süllyesztett, macerásan használható külső kilinccsel. Utóbbira mentség, hogy egy komplett, burkolt kocsihasat és légfüggönyöket is tartalmazó aero-csomag része, amivel az előd 0,29-éről sikerült 0,26-ra lefaragni a Cw-értéket. A mérleg másik serpenyőjében olyan stílusjegyek állnak, mint a kacsafarokban végződő csomagtérfedél, a négy izmos sárvédő-szélesítés vagy C-oszlop klasszikus hokiütő motívuma, a megnyerő összhatást pedig tovább szépíti a műszaki jóság ígérete.

Ha feltárjuk az ajtót, a keret nélküli oldalüveg mellett a belső borítás is rögtön feltűnhet az M-színű (sötétben világító) díszítőpöttyökkel, ennyi menőzés sokaknak meg fog érni 67 ezer forintot.

Más szempontból ugyanis nélkülözi a beltér az extravaganciát, az alubetétes fekete műszerfal a 4-esből lehet ismerős,

mégis azt kell mondanom, kellemesen üdítő a mai minimalista, szélesvásznú egyenpultok között. Itt ugyanis menükbe rejtett főfunkciók és bosszantó érintős kormánykapcsolók helyett szép számban használnak fizikai gombokat, beleértve a klímapanelt is, ami igazi áldás menet közben.

Annyira azért nem konzervatívok a bajor mérnökök, hogy analóg műszeregységet építenének be, a digitális (itt 10,25 colos átmérőjű) kijelzőn ráadásul még klasszikus óranézetet sem lehet beállítani, holott a félkörívet formázó digitális kilométeróra, illetve fordulatszámmérő nem mindenki kedvence. Szerencsére menet közben a remek head-upról könnyen leolvasható a rémisztő tempó és sok egyéb adat, a középső képernyős multimédia pedig nem csak felbontása és menüje miatt kiváló, hanem azért is, mert váltókar mögötti i-Drive tárcsáról tapogatás és ujjnyomok nélkül kezelhető.

Se nem bő, se nem szűk: méretre szabott

Tesztautónkban pluszpénzért négycsatornás erősítős, 16 hangszórós Harman Kardon hifi alapozta meg a nyári fesztiválhangulatot, és némi meglepetésre alapáras kellék a háromzónás klíma. Mielőtt azonban a hátsó utasok külön panelről indíthatnák a hűtést, be kell hajtogatniuk magukat a szűk nyíláson, amit az Easy Entry funkció csigalassú ülésmozgatása tesz türelemjátékká. Amúgy okkal aposztrofálják a Coupét 2+2 helyett négyülésesnek, mert 1,75-ös magasságig úgy-ahogy felnőttek is elférnek hátul, de csakis akkor, ha az elöl ülők sem égimeszelők, vagy kompromisszumkészek.

Ha egy hasonlóan motorizált Toyota Suprához vagy más vérbeli sportkupéhoz viszonyítjuk, meggyőző az M240i praktikuma, ami a 390 literes, szükség esetén bővíthető csomagtérre is igaz,

ugyanakkor a szűk nyílás miatt ne ezzel akarjunk költöztetni vagy új mosogatógépet hazavinni.

Ha a racionalitásnál járunk, megemlítjük a legfontosabbakra korlátozódó, felárért hasznos tételekkel (stop&go adaptív tempomat, keresztiforgalom-figyelő, tolatókamera stb.) bővíthető, de nem hiperaktív asszisztenseket, illetve a négycsillagos törésteszt-eredményt – ez kocsi még az aktív vezetésről szól.

Elsőre kicsit kiábrándítónak tűnhet, de a BMW piaci trendeket követ azzal, hogy kézi helyett kizárólag automataváltóval gyártja a 2-es Coupét, ugyanakkor kerülte a villamosítást, a széles motorkínálatot hagyományos belső égésűek alkotják. Kétliteres, négyhengeres benzinesekkel (218i, 220i, 230i), 156-254 lóerős teljesítménnyel állnak a szalonokban a megfizethetőbb kivitelek, mellettük a mai gázolajos boszorkányüldözést látva meglepő, de a sztrádán sok kilométert begyűjtők igényeit ismerve mégis csak logikus módon egy dízelt (220d, 190 lóerő) is kínálnak – utóbbi amúgy az egyedüli lágy hibrid.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!