Több is veszett Mohácsnál - Suzuki Swift Sport teszt (2023)

Bizonyos kategóriák sohasem látott módon kezdenek eltűnni az autóipar olajsáros süllyesztőjében, közéjük tartoznak a kicsi, olcsó, de tömegükhöz képest erős, a vezetés élvezetére tervezett GTI-szerűségek. Ennek fő oka a károsanyag-kibocsátási normák szigorodása, de bizony a célcsoport is olvadóban van. A Swift Sport e kihalófélben lévő állatfaj egyik utolsó képviselője, és a frissítése óta 129 lóerőre visszafojtott lágy hibrid kivitelben is tud még vidámságot okozni – ám sajnos eléggé drágán.

Ugye emlékeznek még, mennyi kompakt Ford Escort XR4i és VW Golf GTI, illetve kiskategóriás Peugeot 205 GTI, Opel Corsa GSI vagy Fiat Uno Turbo rohangált régen a hazai utakon, felejthetetlen élményeket okozva a zömében huszonéves fiatal tulajdonosaiknak. Manapság ugyanez a korosztály inkább elektromos rollerrel, vonattal, esetleg autómegosztóval közlekedik, egyre kevesebben érdeklődnek a nyomatékgörbék, a chiptuning és a kagylóülések iránt. Persze az is igaz, hogy egyre elérhetetlenebb egy új vagy fiatal hot hatch a fiatalok számára, sokszor nincs mit tenni, mint elkérni a szülők kocsiját.

Csak erős idegzetűeknek való az ár

Nyugaton sem igazán mások ám a trendek, akinek pedig mégis futja vásárlásra/lízingre, sokszor már divatos SUV-ot vagy villamosított alternatívát keres. Így aztán, miként a tömegmárkás kupék és kabriók, a sportos méregzsákok is kihalóban vannak, a kategóriában igazából a Hyundai i20N és a Ford Fiesta ST tartja a frontot, és elméletileg a bestiális, de méregdrága Toyota GR Yaris. Na meg szerényebb kiszerelésben a Swift Sport, amelynek első újkori generációja (a „vasaló") 2006-ban érkezett meg az esztergomi szerelőszalagokról, pörgős szívómotorral és igazán szórakoztató futóművel.

Maga a Swift amúgy Magyarországon szinte mindenkinek jelent: aki nem birtokolták, talán ezen tanultak vezetni, vagy ilyen volt a nagynéninek, esetleg a jóbarát öccsének. Sokan lenézik, de olyanok is vannak, akik kifejezetten vonzalmat éreznek iránta. Én egyik táborba sem tartozom,

elismerem a Swift érdemeit, de a napjainkban a kis árkülönbség praktikusabbnak látok egy Vitarát vagy S-Crosst.

Hasonlóan vélekedik a piac is, az immár Japánban és Indiában gyártott Swift ritkaság lett az újabb autók forgatagában, a Sport kivitel pedig szinte eltűnt a radarról, részben a korábban leírt okok miatt.

Na meg ott vannak a piszkos anyagiak: öt évvel ezelőtt, amikor a facelift előtti verziót teszteltük, borsosnak neveztük az 5,5 milliós listaárat. Ha az borsos volt, akkor ez itt már Pepper X , keverve egy tubus Erős Pistával, a jelenlegi akciós ár ugyanis 9,9 millió forint. Nyilván nem csak a Suzukit érinti az általános drágulás, mégis elrontja az alaphangulatot és magasabbra teszi az elvárásokat ez a szám, a Hyundai kedvezményesen mindössze félmillió forinttal drágábban adja az i20N-t, tekintélyes plusz 74 lóerővel. Bár nem dedikált sportmodell, egy Corsa GS is lehet olcsóbb 130 lovas benzinmotorral.

Ki gondolta, hogy ilyen vagány lehet egy Swift!

Le kell szögezni, hogy a szívómotoros első és második generációhoz képest a mostani Swift Sport egészen más karakter: sportos, de a mindennapokban kompromisszumos játékszer helyett ez egy minden élethelyzetben megfelelő kisautó, amivel szükség esetén szolidan meg lehet őrülni. Mintha pont annyit változott volna, mint amennyit én a húszas éveim elejéről a harmincas éveim végére: már nem akarok minden kanyarban Verstappenként száguldani és tudom értékelni (főleg sztrádán) a csendet is, néha mégis jól esik egy-egy lendületesebb forduló, vagy éppen durrogós kigyorsítás.

Amúgy az aktuális Swift kasztnija egész formás, arányos és kellemesen normális méretű: 10 centivel marad 4 méter alatt a hossza, így a mai nagyra hizlalt kisautók között rövidnek számít, miközben a lebegő hatású tetődizájn miatt laposnak tűnik.

Ügyes látványelem a C-oszlopra felfutó fényezett hullám, világos színben nagyon jól kiadja, a hátsó kilincs pedig rejtett.

Szerény 70 ezer forintos felárért lehet kérni kéttónusú fényezést is, de szerintem ez az egységes "napsárga" remekül illik az autóhoz, mert jól kiemeli a tömegből, ugyanakkor még véletlenül sem lehet pesti taxinak nézni ezt az árnyalatot.

Vagányra öltözteti a kisautót a Sport egyedi hűtőrácsa, első-hátsó lökhárítója, dupla kipufogója, enyhe ültetése és gyönyörű, 17 colos felnigarnitúrája; természetesen a belteret sem hagyták érintetlenül. Feltűnőek az integrált fejtámlás sportülések, plusz van rengeteg piros díszbetét a műszerfalon és némi vörös cérna a kormányon. Kötelező kellék a fém pedálsor is, de összességében azért nem vitték túlzásba a dolgot, és így nem ragad el a szenvedély, amikor behuppanok. Persze azt a legkevésbé sem bántam, hogy a beltér kezelőszervei még egyértelműen a régi iskolát követik.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!