Talán a még Toyota vezérkara sem hitte igazán, hogy az első Prius 1997-es bemutatása valódi mérföldkőnek számít majd az autóipar történelmében. Az első nagy sorozatban gyártott, tömegeknek szánt full hibrid autót kezdetben sokan megmosolyogták, és úgy gondolták, csúfos bukás lesz a vége. Ám az emészthetőbb formájú második generáció már komoly eladási sikereket és Év autója címet is hozott, így a modellsorozat, és vele a takarékos hibrid hajtás elindult világhódító útjára. Innentől nem volt megállás, a harmadik szériából már hétüléses egyterűt és plug-in kivitelt is piacra dobtak.
Ám olykor a sikertörténetekbe is becsúszhat baki, a Prius a negyedik generációnál például elgurult a formatervezők gyógyszere, és a műszakilag egyébként kiváló autó nehezen emészthető dizájnt kapott, ami meg is látszott a szerényebb eladási adatokon. Utóbbiaknak azonban volt egy másik oka is:
az öntöltő (full) hibrid hajtást a Toyota mára gyakorlatilag a teljes személyautó-kínálatában bevezette,
és úgy tűnt, a Prius számára elérkezett a vég. Most azonban megérkezett az ötödik generáció, és egyértelművé vált, hogy ilyesmiről szó sincs, megmarad az áramvonalas modell a SUV-ok tengerében.
Olyannyira megmarad, hogy ismét fontos szerepet osztottak a Priusnak, mivel ez az első típus, amely a Toyota legújabb, jövőbeli formavilágának jegyeit viseli magán. Ez jól tetten érhető az új C-HR modellen is, melynek premierjét egy nappal a Prius tesztvezetése előtt tartották, mi pedig külön galériában mutattuk be. Néhány stílusjegye más modellekről, például az elektromos bZ4X-ről lehet ismerős, de az összhatás egyedi, és a külső gyakorlatilag az előd negyedik széria szöges ellentéte. Így végre meggyőző látvány fogadott minket, amikor a hamburgi menetpróbán a parkolóba sétáltunk.
Erre rájátszottak a toyotások azzal is, hogy a menetpróbára kizárólag sárga színű autókat hoztak, amivel (még ha más is az árnyalat) sokakat a hazai taxikra emlékeztetett a flotta. Villanyautókat megszégyenítően lapos és tömzsi az új Prius orra, szinte csoda, hogy befért az összetett plug-in hibid hajtás. A motorháztető folytatásaként fut a szélvédő, ami aztán a korábbinál sokkal laposabb (5 centit csökkent a magasság), sportosabb tetőívben folytatódik. Mindezekkel az egész formavilág sokkal letisztultabb lett, mégsem unalmas, és nem úgy fest, mint valami idegen bolygóról idetévedt tárgy.
Újfajta, nagyon lapos (akár mátrix LED-es) fényszórók díszítik az orrát látványos menetfénnyel, ezek minden bizonnyal a jövőbeli Toyoták arculatának meghatározó részei lesznek. A rövidebb, jóval alacsonyabb karosszéria és
a hosszabb tengelytáv miatt alapjaiban változott meg a Prius kiállása, szinte ötajtós kupénak is nevezhetjük,
igaz, itt mások az arányok, mint a nagyobb, hidrogénhajtású Mirai esetében. Természetesen a légellenállás csökkentése most is kiemelt szerepet kapott, a cseppformájú Priusról elöl eltűnt a klasszikus hűtőrács, helyette a lökhárítóban nyílásán jut levegőhöz a gépészet.
Hátul is nagyon laposan fut a szélvédő, sajnos az aerodinamikának az ablaktörlő és -mosó is áldozatul esett, de legalább nem kettéosztott ablakunk van. Látványos a teljes szélességű lámpacsík, távolabbról követve is könnyen felismerhető róla az autó. Szerencsére ál-kipufogóvégnek és diffúzornak nyomát se találjuk, egyik sem passzolna igazán a Priusok szellemiségéhez, bár most először akár adhatnának is rá okot a menetteljesítmények – erre majd később visszatérünk. Szépek a kipróbált kivitelek nem aero kivitelű felnijei, a kocsi tetejére pedig napelemek kerülhetnek, melyek az akkumulátort táplálják.
Belül is rendet raktak a tervezők, ennek első lépéseként a korábbi középre rendezett megoldás helyett végre a sofőr elé került a műszeregység. Rengeteg információt közöl az alapáron is digitális kijelző, amit a Peugeot i-Cockpit stílusában egészen magasra, a vezető látóterébe helyeztek. Emiatt nincsen már head-up, középen viszont egy nagy multimédiás érintőképernyőn élvezhetjük a bZ4X-nél debütált vadonatúj szoftvert. Teljes online kapcsolat, vezeték nélküli okostelefon csatlakozás, távoli elérés applikációból teszi valóban naprakésszé a rendszert, és szerencsére kellően logikus a menü.
Kicsit szokatlanok ugyan a kormányon függőlegesen elhelyezett gombok, de legalább vannak, és fizikaiak: sok mai autó káoszával ellentétbe itt a középső képernyőn kívül sehol sincsenek érintős felületek.
További kellemes meglepetés az új trendek között a középkonzolra telepített, teljesen önálló klímapanel.
Itt mindent egy helyen, rendes gombokkal kapcsolhatunk, saját kijelzője van, az ülés- és kormányfűtés, valamint ülésszellőztetés is innen vezérelhető. A két ülés között sok tárolóhelyet, vezeték nélküli töltőt és pohártartót találunk, na meg az irányváltó kart, plusz a menetdinamikai programválasztót.
Utóbbiakkal teljesen elektromos, automata, hibrid és akkutöltő módban is használhatjuk a Priust, illetve Eco vagy Sport üzemet is aktiválhatunk. Bár a beltérben szinte minden egyféle árnyalatú szürke, egészen barátiak az anyagok, az összeszerelés pedig hibátlannak tűnt, pedig előszériás autókat vezettünk. Kényelmesek a tesztelt csúcskivitel vegán bőrrel kárpitozott ülései, amelyek elöl hűthetők-fűthetők és motoros állításúak; alapvetően a helykínálattal is elégedettek voltunk, de a karosszéria formája miatt hátul korlátozott a fejtér, és a konstrukció miatt átlag alatti méretű a csomagtartó.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!