A mindennapokban annyiszor látni bizonytalankodást, erőszakoskodást és szabálytalanságot is, hogy indokoltnak látták elővenni a témát.
A friss jogosítvánnyal rendelkezők egyik rettegett manővere a sávváltoztatás. Bizony, nem veszélytelen dologról van szó, úgyhogy érdemes nem csak gyakorolni, hanem az összes ide vonatkozó szabállyal is tisztában lenni. Ez pedig nem is olyan egyszerű, mert ha a KRESZ-t felütjük, a sávváltásra vonatkozó külön fejezetet hiába keresünk. A szabályokat a sorok közül kell kiolvasni, de nem lehetetlen.
Irányváltoztatás
Ilyen címszóval már van KRESZ paragrafus (mégpedig a 29.) Eszerint aki irányváltoztatást hajt végre, az köteles az azonos irányban vagy szemben haladó, irányt nem változtató járműveknek elsőbbséget adni. Mit jelent ez a gyakorlatban? Az, hogy sávváltáskor az ott haladóknak elsőbbsége van, azt jelenti, hogy nem kényszeríthetjük őket haladási irányuknak vagy sebességüknek hirtelen megváltoztatására. Ha ezekből bármelyik megvalósul, akkor máris szabálytalanok vagyunk.
Ha a sávváltási szándék megszületett, akkor első dolgunk, hogy ezt a közlekedés többi résztvevője számára is jelezzük, ennek módja pedig az irányjelző működtetése, vagyis az indexelés. Ezt követően összetett műveletsor következik. Nem csak arra kell figyelnünk, hogy megfelelő-e a szituáció a sávváltáshoz, hanem a nagy vizsgálódás közben az előttünk lévő forgalmat is szemmel kell tartani, hogy meg tudjunk állni, ha esetleg megáll a sor, amíg mi a tükröt és holtteret kémleljük.
Ha már a holtteret említettük: sok sávváltás közben történő ütközés vezethető vissza arra, hogy bár oldalra tekintve és a tükörben látottak alapján is szabad volt az elfoglalni kívánt sáv, a holttérben megbújt egy jármű (akár egy nyomon közlekedő motorkerékpár, vagy bicikli), amit nem vettünk észre. Ennek elkerülése érdekében, még a manőver megkezdése előtt muszáj hátra fordulással ellenőriznünk a vakfoltot is.
A sávváltás akkor egyszerűbb, ha a két sávban jellemző sebesség nagyjából azonos. Egy feltorlódott sávba, álló járművek közé nagyon nehéz lesz besorolnunk, tulajdonképpen csak a többiek jóindulatára számíthatunk. Fontos az is, hogy tisztában legyünk a körülményekkel, ehhez a sávváltást megelőző másodpercekben már elkezdhetjük felmérni a körülményeket.
Nagyon veszélyes tud lenni, ha egy három-, vagy annál is többsávos úton olyan sávba próbálunk átmenni, amelybe a másik oldalról is át lehet menni. Ilyen esetekben a kettővel odébb lévő sávban haladók szándékát is érdemes ellenőrizni, mert előfordulhat, hogy egyszerre akarunk ugyanabba a résbe bemenni.
Nem ér minket semmilyen hátrány, ha valakit magunk elé engedünk egy másik sávból, cserébe neki jelentősen megkönnyíthetjük a dolgát, és például nem megy rá a záróvonalra, ami előtt, ha megáll az feltartja a forgalmat, ha tovább megy, akkor pedig szabálytalanul közlekedik.
Nem utolsó sorban pedig a határozottságot kell említenünk. Fel is kell ismerni, ha „beengednek" minket, mert ha ilyenkor hezitálunk, tulajdonképpen mindkét sáv forgalmát lassítjuk.