Dél-Korea autóiparáról a legtöbbeknek az üstökösként száguldó Hyundai-Kia konszern ugrik be elsőre, vagy esetleg a kilencvenes-kétezres évekből az árakkal hódító Daewoo. Pedig létezik egy gyártó, amely külön utakon járt, és alapvetően 4x4-specialistaként definiálta magát a piacon, mostanában azonban a pénzügyi problémáktól volt hangos. A sokak számára még mindig helyesen leírhatatlan nevű Ssangyong több tulajdonost megélt már (volt indiai kézen is), a legutóbbi időkben már a csőd veszélye is felmerült velük kapcsolatban. Végül úgy tűnik, megtalálták a kiutat a nehéz helyzetből.
Tavaly ugyanis a szintén dél-koreai KG Mobility vette szárnyai alá a céget, és komoly megújulást ígért, aminek részeként a bizonyos piacokon még a márkanevet is lecserélik, ez azonban egyelőre Magyarországot nem érinti, ide továbbra is Ssangyong néven érkeznek az autók.
Az offenzíva első lépéseként bemutatták az igazi offroadernek látszó Torres szabadidőautót,
melynek jövőre már a teljesen elektromos változatát is árulni fogják (itthon egyelőre nincs tervben a forgalmazása). Meg kell hagyni, ez a modell hirtelen és látványosan bukkant fel a semmiből, és segíthet folytatni az eladások intenzív növekedését.
Esetében szó sincs mini-SUV-ról, a Torres tekintélyes, 4,7 méteres hosszához közel 1,9 méteres szélesség és nagyjából 1,8 méteres magasság tartozik. Ezzel pont illeszkedik a nála kisebb, nálunk igen népszerű Korando és a nagyobb Rexton közé. Utóbbival ellentétben nem alvázas, klasszikus építésű terepjáró, hanem a mai divatnak megfelelően önhordó felépítésű SUV. Már a méretével is könnyen észrevehető tehát az utca forgatagában, a formaterv pedig ennél is jobban felvonja a szemöldököket, ám szerencsére ezúttal nincs szó a régmúlt bizarr és rémisztő Ssangyong-formáinak visszatéréséről.
Épp ellenkezőleg: olyannyira ügyesen sikerült a dizájn, hogy a Torres maszkulin, kemény terepjárókra (részleteiben Jeepre, Land Roverre és Toyota Land Cruiserre is) emlékeztető külseje engem azonnal megfogott, és ezzel nem voltam egyedül. Karakteres és látványos, még a nem túl izgalmas ezüstmetál színben is, sokan megnézték a parkolóban és forgalomban is. Szemből az elnyújtott menetfény által közrefogott apró fényszórópár és a Wranglerre hajazó hűtőrács-imitáció viszi a prímet, illetve a sokféle fekete és ezüstös betéteken túl a pirosra fújt vonószemtakaró-fedélen is hamar megakad a szemünk.
Érdekes, hogy az autó orrán sem felirat vagy jelvény sem utal a márkára, ellenben a Torres típusnevet feltüntették, ami sokaknak megnehezíti a beazonosítást. Magas, hosszú és szögletes orr után ez a SUV
oldalról egy kigyúrt testépítőre emlékeztet, hangsúlyosak a kerékjárati ívek, az ajtók alján vagány domborítás figyel.
Csinosak a 20 colos felnik, nem is tűnnek olyan hatalmasnak, viszont a visszapillantó tükrök viszont teherautóra is jók lennének. Szerencsére jól lehet látni bennük, vagyis teljesítik funkciójukat, ellentétben motorháztetőn lévő, feltehetően dísznek szánt kapaszkodókkal.
Hatalmasak az első és hátsó ajtók, a tetővonal pedig nem hogy lejt, hanem hátsó tetőtartóig enyhén emelkedik. Apropó C-oszlop, jókora ezüst betétet tettek rá, ami a Discovery-t, illetve az új Defendert idézi, és persze itt is jól mutat. Hátul a pótkeréktartónak tűnő domborítás és a jobb oldalra helyezett kilincs zárja a sort - utóbbinál tényleg itt van a nyitógomb, de a fedél hagyományosan felfelé nyílik, elektromosan. Feltétlenül jár egy piros pont azért, hogy a kamu kipufogóvégtől eltekintettek a koreai tervezők, a lökhárító aljának diffúzorszerű kialakítását tekintsük inkább terepre szánt védelemnek.
Miután feltárjuk az ajtókat, hangárnyi utastérben foglalhatunk helyet, pedig tesztautónkban nem javította panorámatető a térérzetet. Az egyhangúságot ezüstös betétek oldják, az ajtókban nem csak a kilincseket integrálták ebbe, hanem a hangulatfényt is. Még tágasabbnak tűnik a beltér a lapos műszerfal miatt, a sofőr elé tett digitális műszeregység inkább széles, mintsem magas, ráadásul erősen süllyesztett kialakítású. Ez a megoldás tehát a dizájn helyett a funkcionalitást szolgálja, a szélein jókora számokkal látjuk a sebességet és a fordulatot, ám különösebb testreszabási lehetősége nincsen.
Érdekes, hogy a menürendszer működése és kezelése egészen hasonló a Hyundai-Kia modellekben látottakhoz, és feltűnő a színvonalas, precíz összeszerelés, jó minőségű anyagokkal. Sok a puha, varrott (hatású) felület még az ajtóborításokon is, kellemes a tesztautó bőrkárpitja,
a műszerfalra karbonhatású dekoráció jutott, csak a külön érintőképernyős klímavezérlést kell szokni.
Zörgések, nyikorgások sehonnan sem hallatszanak; a széles és kényelmes első ülések elektromosan állíthatók, szabályozható az ülőlapjuk dőlése (az utasé is), továbbá fűtés és szellőztetés funkció növeli a komfortot.
Inkább terpeszkedős utazásra valók a fotelek, hiszen az oldaltartásuk szerény, de ez egy ilyen autónál nem meglepő. Ami a tárolókat illeti, a váltókar előtt van egy gumírozott dupla telefontartó polc (egyik felében vezeték nélküli töltővel), mögötte pohártartók, majd egy nagyobb fiók, és a könyöklő alatt is jut hely sok kacatnak. Sajnos az ajtózsebek nem túl nagyok, a kesztyűtartó is átlagos. Kevés gombot talál a vezető maga körül, csak a nagy és alul-felül enyhén lecsapott kormányon burjánzanak, ezek szerencsére fizikai billentyűk és jól elkülönülnek egymástól, így a félrenyomás esélye szinte nulla.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!