A legendás olasz márka megmentője lehet – Alfa Romeo Tonale 1.5 Multiair e-Hybrid menetpróba

Hat év után a Tonale az első új modell az autógyártó háza táján, amely az egyik legnépszerűbb európai szegmensben, a kompakt szabadidő-autók között próbál szerencsét, mégpedig érdekes extrákkal és esetünkben lágy hibrid hajtással.

Már sokszor volt ilyen helyzetben az Alfa Romeo, amikor az eladások zuhanásának megállítását, vagyis többé-kevésbé a márka megmentését egy kulcsfontosságú új modelltől várta a cégvezetés. Ez azonban utoljára az 1998-as Év autójának is megválasztott 156-osnak sikerült az ezredforduló környékén, amikor az eladások utoljára lépték át az évi 200 ezres határt, azóta viszont a 2004-ben érkezett 159-esnek, a 2008-as MiTónak, a 2010-es Giuliettának, a 2015-ös Giuliának sem sikerült jelentős piaci sikert elérnie. Utóbbi különösen fájhatott a cégnek, hiszen az elképesztő összegeket felemésztő, hátsókerekes Giorgio platform, és a szaksajtó dicshimnuszokat idéző tesztjei sem bizonyultak elegendőnek az áttöréshez. Kiderült ugyanis, hogy a vevők magasról tesztnek arra, hogy mennyire jó vezetési élményt nyújt a kocsi, ha a belső terének minősége, valamint a biztonsági és infotainment rendszerei évekkel vannak lemaradva a konkurenciától.

Pedig egy évvel később már a piaci trendekbe illeszkedő szabadidő-autó, Giulia-alapokra épített Stelvio is piacon volt, de ez sem tudott elegendő számú vevőt elcsábítani a konkurenciától.

2021-ben már ott tartott az Alfa, hogy kevesebb mint 26 ezer autót adott el Európában, ami negatív rekord volt.

Erre az évre volt időzítve az új Tonale bemutatója, amitől a 2019-es tanulmány sikere alapján joggal várhatott kedvező fogadtatást a márka. Végre egy olyan autó ígéretét hordozta a koncepció, amely a vevői igényeket helyezi előtérbe, és pragmatikusabb megközelítéssel készült, mint bármely másik Alfa az elmúlt 30 évben. Egy magas építésű, tágas és praktikus, szinte kizárólag hibrid hajtásláncokkal kapható kompakt SUV-ról van szó, ami elméletben a tökéletes válasz a kor autós igényeire, már csak az volt a kérdés, hogy az ígéretekből mennyit tud megvalósítania szériatermék.

Azonban a 2021-ben az Alfa is beolvadt a Stellantis-konszernbe, és ezzel új vezérigazgató is érkezett Milánóba, Jean-Philippe Imparato, aki az első intézkedései között visszaküldte a tervezőasztalra az akkor már szinte kész újdonságot, mert elégedetlen volt a minőséggel és a hibrid hajtásláncok teljesítményével. Igaz, a Nápoly melletti, alaposan felújított, és a Tonale miatt új, hipermodern gyártósorokkal felszerelt üzemben valószínűleg enélkül sem tudott volna időben elindulni a gyártás az általános chiphiány miatt. Végül a tervezettnél egy évvel később, 2022 februárjában tartották meg a világpremiert, az értékesítés pedig nyáron kezdődött. Ennek máris meglátszott a hatása az Alfa Romeo eladásain, amelyek 22 százalékkal nőttek 2021-hez képest, de valójában csak a 2023-as teljes év hozza majd meg a választ arra, hogy valójában mekkora potenciál lakozik a Tonaléban.

Hogy néz ki?

A Tonale talán legszebb részlete a háromszög alakú Alfa-pajzs hűtőmaszk, a Scudetto, amelynek formája sokkal jobban kijön a tesztautón látható ezüstben, mint a magasabb felszereltségekhez járó fényes feketében. Egy ilyen elegáns, filigrán maszk láttán elgondolkodik az ember, hogy a többi márka miért gondolja azt, hogy három-négyszer ekkora rácsok kellenek az autóikra. Egyébként

a 4,53 méter hosszú karosszéria formája hű maradt a tanulmányéhoz,

mindössze a fényszórók lettek nagyobbak, és a rejtett kilincseket, valamint a kamerás visszapillantókat cserélték hagyományosakra.

Alfa Romeo Tonale Fotó: Gulyás Péter (Origo)

Nem lehet letagadni, hogy az Alfa Romeo tervezői sikeresen ültették át a márkára jellemző formajegyeket (lágy vonalak, vállas kialakítás, telefontárcsa-felnik, hármas tagolású lámpatestek) a kompakt szabadidő-autó karosszériára. A tekintélyes, 1,6 méteres magasságot a küszöbmagasságban feltett fekete betétek segítenek optikailag csökkenteni, a 19 colos felnik és a rájuk húzott 235/45-ös gumik érzékeltetik, hogy ez a kocsi nem terepezésre született.

Milyen belül?

Amikor még csak képeken láthattam a Tonalét, azt hittem, hogy belső minőségérzetben felveszi a versenyt a többi prémium SUV-val, de pechjére pont a menetpróba napján sikerült vezetnem egy közvetlen vetélytársnak számító BMW X1-est is, amely ráébresztett, hogy ezen a téren még mindig nagy az Alfa Romeo lemaradása. Sem az anyag-, sem az összeszerelési minőség, sem a dizájn nem éri el a német autó prémiumautó színvonalát, de még egy Mazda, Volvo vagy Peugeot is jóval összeszedettebb, igényesebb kabinnal kényezteti utasait.

Túl sok a különböző anyag és textúra, egyes burkolatok mintha a 18 évvel ezelőtti Fiat Grande Puntóból származnának, a klíma fizikai gombjai csálén állnak a középkonzolon, a kályhaezüst, recés mintás díszbetét kissé bazári, a duplakuplungos váltót nem a manapság divatos apró, elektronikus billenőkapcsolóval, hanem egy hagyományos előválasztó karral kell kezelni.

Csak a csúcs Veloce felszereltséghez járnak a Giuliából ismert fém váltófülek a kormány mögé,

a többiben csak az előválasztó kar előre-hátra pöckölésével lehet manuálisan sebességet váltani. Igaz, legalább a kapcsolási rend olyan, ahogy a sportos sofőrök szeretik: a kart magunk felé húzva fel, elfelé tolva pedig vissza lehet váltani, a gyorsulás és lassulás közben fellépő tehetetlenségi erőknek megfelelően.

Sok részlete azért szerethető ennek a beltérnek, a csőműszeres árnyékoló alatt lakó, régies számstílusú digitális műszerfaltól a tökéletes méretű és fogású kormánykeréken át a kényelmes ülésekig, és az is tetszett, hogy

az olasz származásra a középkonzolon lévő zászló és a fordulatszámmérő Giri felirata is emlékeztet.

Az elektromos Fiat 500-ból ismert Uconnect fedélzeti menürendszer jó felbontású, 10,25 colos képátlójú érintőképernyőjével, logikus menüfelépítésével, 4G-s internetkapcsolatával, wifi routerével, Apple CarPlay/Android Auto kompatibilitásával, vezeték nélküli frissíthetőségével és beépített Amazon Alexa hangvezérlésével a kor színvonalán áll, ami nagy előrelépés a Giulia/Stelvio pároshoz képest.

Az átlagosnál erősebb oldaltartású, viszonylag magasra tett első ülésekből jó kilátás nyílik a forgalomra, két 185 centiméteres felnőtt viszonylag kényelmesen elfér egymás mögött, vagyis

a hátsó lábtér egyáltalán nem szűkös,

és a fejtérre sem lehet panasz, hiába sugallja másként az oldalablakok trükkösen lejtő felső éle. Tekintélyes az 500 literes csomagtartó is, a fedelet villanymotor mozgatja a Ti felszereltségtől fölfelé, ami jó, de az már kevésbé, hogy néha csak a gomb második megnyomására reagál az elektronika.

A cikk folytatódik a második oldalon. Kattintson tovább, ha kiváncsi, milyen vezetni a Tonalét!