Akik nagyon drukkolnak az Alfa Romeónak

Vágólapra másolva!

A hét végén zajlott az Alfa City elnevezésű nagyszabású autós találkozó a dunaújvárosi Szalki-szigeten, amire közel ezer márkatárs érkezett, hogy megcsodálják egymás járgányait, no meg régebbi és az újabb típusokat is.

Autó-Motor

Vágólapra másolva!

Alfa Romeo AlfaCity veterán autós olvasnivaló találkozó

Fizessen elő az Autó-Motor magazinra!

Előfizetek a magazinraMagazin Előfizetek a digitális lapraDigitális lap Archívum

A rendezvény főszervezőjét, Halápi Zsolt István kérdeztük többek között arról, hogy mi volt az indíttatás?
– Ez azért nem most kezdődött, hanem 2001-ben, amikor megvettem az első Alfa Romeómat. Még nem volt Facebook, Instagram, az index.hu-nak volt egy Alfa Romeo fóruma, ahol a tulajdonosok tapasztalatot cseréltek, és néha találkozgattak. Az új autómmal én is elmentem ezekre a találkozókra. Elindultunk Esztergomba, hogy kicsit autózzunk. Aztán évről évre egyre többen lettünk, én pedig valamiért belecsöppentem ebbe a közösségépítői szerepbe. Aztán azon vettük észre magunkat, hogy pár évvel később már 400-500 autó érkezik a rendezvényre és külföldről is elkezdenek jönni. Az első Alfa City még 2007-ben volt, Esztergomban. Akkor már 700-800 autónál jártunk. Ki is nőttük az esztergomi bazilika parkolóját, ahol ez kezdődött. Elvittük a monostori erődbe, ott is voltunk pár évig, aztán elköltöztünk a Balatonra. Ott csináltunk egy rekordot 2019-ben, akkor több, mint 1500 Alfa Romeo gyűlt össze. A Covid után érkeztünk a Szalki-szigetre, itt ez most már a negyedik találkozó.

Ez a helyszín hogy jött?
– A korábbi helyszínt a Balatonon már nem lehetett ilyen rendezvényekre használni és elkezdtünk keresgélni, de a Balatonnál nem találtunk megfelelőt, ahol folytatni lehetett volna. Elkezdtünk körülnézni az országban és egy Alfás ajánlotta, hogy nézzük meg a Szalki-szigetet, szerinte itt el fogunk férni. Ekkor már bőven ezer autó fölötti létszámot kellett elhelyeznünk, és így nagyon kevés olyan rendezvényhelyszín maradt, ahol ez meg tud valósulni. Nyilván egy csomó szempont volt, aminek meg kell felelni, hogy például az Alfával érkező vendégek, akik nem kiállítói autóval érkeznek, azok is közel lehessenek a központi területhez. Itt összeállt, aminek meg kellett felelni. Van kemping is, jól működött minden, belevágtunk. A Covid utáni első évben – annak ellenére, hogy védettségi igazolványos rendezvény volt – több mint nyolcszáz Alfa jött el a rendezvényre. Utána ezt az ezer körüli szintet hoztuk, de volt már ezer fölött jóval, viszont a korábbi rekordot nem sikerült azóta sem megdönteni. De nem is ez a cél, hanem ezt egy minél igényesebb rendezvénnyel kiszolgálni. Rengeteg érdekes programmal, izgalmas autókkal, olyan alfákkal, amiket még az ős alfások sem feltétlenül láttak még. Mint ami most lement a színpadról, ez a Giulia GTAm, ami egy 500 darabos limitációs versenyautó, ami közúton is használható. Óriási tömeg volt. Az Alfa City 17 éves történetében nem egyszer fordult már elő az, hogy egy-egy új modellnek is itt tartották a hivatalos premierjét. Most is volt egy ilyen, az Alfa Romeo Junior, ami már tisztán elektromos.

Idén hogy állunk? Ezer körüli autószám megint?
– Pont mögöttünk van a számláló, és 900 fölött jár (szombaton délben). Van egy beléptető kapunk, amin egy led falon folyamatosan számoljuk, hány alfa érkezett már Alfa Citybe. Azért az időjárás rendesen megborítja a dolgokat, tényleg az látszik, hogy az se jó, hogyha rossz idő van, de az se jó, hogyha nagyon durván jó idő van. Ez a kánikula, amit az elmúlt két napban beütött, jó pár autóst lehet, hogy a hideg szobában marasztalt, vagy inkább úgy döntöttek, hogy mennek a Balatonra. Jó, hogy itt a strand, azt is láttuk, hogy megérkeznek és azonnal mennek le a Szalki-sziget strandjára, ami most szerintem bizonyított. Két napja nyílt meg az árvíz után, gyakorlatilag a mi rendezvényünkre. Szóval, ez így tök jól összeállt, és ennek nagyon örülök.

Arról van adat, hogy nagyjából honnan érkeznek?
– Mindenhonnan. Szerte a világból azért nem, de Európa különböző pontjairól igen. Idén a csehek szerintem legalább 20 autóval itt vannak, tavaly az olaszok voltak ilyen nagyságrendben. Nagyon sok környező országbeli magyar érkezik, Romániából, Szerbiából, Szlovákiából. Főleg ezekből az országokból jöttek, de most egyébként Ausztriából jöttek veterán autóval, meg ez a 70 éves Giulietta Sprint közvetve Amerikából.

Mitől lesz valaki alfás? Mitől lesz ennyire megszállott?
– Ez egy nagyon jó kérdés, erre mi is mindig keressük a választ. Egyrészt a kommersz, kissé elcsépelt mondat a válasz: az olaszos életérzés. Ezt könnyű így kimondani, de nem feltétlenül itt van szerintem a titok. Nyilván, aki szereti az autókat, az előbb-utóbb el tud veszni az olasz autózás történetében. Azért tényleg olyan dolgokat tettek le az olaszok az asztalra – nem csak az Alfával, hanem a többi márkájukkal is –, ami az autózás történetének fontos momentuma. Azért ha bármelyik Alfát megvásárolod, az valahogy köthető a múlthoz. Vagy a hátuljának egy apró részletével, vagy a motor elődjével. Egy csomó olyan részletet tudsz találni, ami kötődik valami versenysport-sikerhez. Ott kezdődik szerintem, hogy szereted ezt az autós életérzést. Inkább ezt próbálnám megfogni. A másik meg az, hogy ez egy nagyon nyitott társaság. Nagyon befogadó, nagyon közösségi szellemű itt mindenki, azonnal elkezdenek beszélgetni egymással. Egy kicsit olyan, mint a foci, hogy leülsz, valakinek szurkolsz, és tudsz róla beszélgetni. Mi itt az Alfának szurkolunk nagyon. Ezt most átvitt értelemben is mondhatom, hiszen az új modell, az valahol az Alfa túlélése miatt is fontos, hiszen ez már elektromos.

Mi az, ami leginkább vonzza az Alfásokat? Milyen különlegességek azok, amik megmozdítják őket?
– Azon minden évben sokat dolgozunk – de leginkább nekem a heppem –, hogy minél több izgalmas oldtimert hozzunk el. Mert ezek ritkaságok. Ilyet sokszor tényleg csak Alfa Cityben láthatsz. Nyilván, ha elmész 1200 kilométerre Olaszországba a múzeumba, akkor láthatod, de hogy Magyarországon itt vannak, ez tényleg ritkaság. De nem vagyok benne biztos, hogy csak emiatt jönnek el, ez összetett dolog. Van egy kicsit fesztiválos hangulatunk, este bulikkal. Biztos láttad a fúvószenekart, akik körbejárnak, táncosok is vannak, meg ugye három napig itt kempingezhetnek a vendégeink. Elvittük egy kicsit A fesztiváljelleg felé, de nyilván a fókuszt nem akarjuk az Alfákról elvenni.

Sok olyan ember van, mint M. Tóth Gyula, akinek hatvan Alfája van?
– Szerintem olyan nincs sok, de azért az jellemző, hogy két, három van. Sok őrült van, aki nem állnak meg egy Alfánál. Nekem jelen pillanatban két Alfám van, meg a konszernen belül van egy Abarthom, meg egy Vespám, de van még otthon egy dzsipünk, egy Fiat Doblónk, és tervezek még mást is.

Ez fertőző? Elkaphatom?
– Lehet, hogy elkapod, igen. Ha itt elmerülsz a részletekben, elképzelhető. Ez a birtoklási vágy nálunk elég erős. Én mondjuk az a típus vagyok, aki elengedni nem tud dolgokat. Ha valami egyszer már megvan, akkor azt soha többé nem engedem el, főleg egy autónál. De olyan is van, aki szereti cserélgetni. Van olyan barátom, aki kétévente lecseréli az autóját, róla meg azt a rekordot lehet elmondani, hogy 15 év alatt volt 9 Alfája. Mindenféle szempontból őrültek.

A korosztályt be lehet lőni?
– Nem, mert húsztól a hetvenig vannak. Jelen vannak azok, akik megvették életük első izgalmasabb autóját, mondjuk egy négyszázezer forintos 147-est és itt vannak azok is, akik az életük derekán járnak és megengedhetnek maguknak egy 20-30-40 milliós Alfa Romeót, vagy egy veteránt. Az a legjobb benne – nekem az tetszik Alfa Cityben a legjobban –, hogy nem csak több különböző korosztály, hanem a sok különböző társadalmi réteg is együtt tud létezni itt, és simán beszélget a csóró autótulajdonos a nagyon gazdag emberre.

Marad ez a helyszín továbbra is? Most már beleszerettek?
– Beleszerettünk, bár én azt gondolom, hogy akkor jó egy ilyen fesztivál, ha néha meg tud újulni, és ahhoz néha helyszínt kell cserélni. Az se titok, hogy mindig folyamatosan nézzük, hogy hova lehetne majd menni. Szerintem a jövő évben még itt leszünk, de semmit nem tudok biztosra mondani. Ez talán a legnehezebb, egy olyan helyszínt találni, ami ezeket a feltételeket teljesíti. De az is látszik, hogy amikor megújulunk, akkor a kíváncsiság mindig győz, hogy itt még nem voltunk, ezt még nem ismerjük. Programokban már nagyon nehéz megújulni, azt hiszem, ezt már kimaxoltuk. Voltak nálunk humoristák, stand-uposok, zenekarok, igazából már nem tudunk kit hívni. Nyilván tudnánk valami nagyon drága zenekart, de annak nincs értelme, mert ez nem arról szól. Ez a legnehezebb, amikor elkezdjük a következő évit szervezni, hogy akkor mi legyen? Ilyenkor mindig megkérdezzük a vendégeinket is, hogy adjanak ötletet, és egyébként szokott jönni egy csomó, amiből tudunk építkezni.