60 éve kezdték gyártani a GAZ-66 teherautót, a keleti blokk hadseregeinek gerincét

Európában, Ázsiában és Afrikában számos ország hadserege, köztük a Magyar Honvédség is rendszeresítette az összkerékhajtású modellt, amely a maga korában nagyon fejlett volt. Ám négy évtizedes pályafutása végére jócskán elavult a mezőgazdaságban és más területeken is bevetett GAZ-66 teherautó.

Egységesítés céljából indították el a Gorkij Autógyárban a 2 tonnás terhelhetőségű (+2 tonnát vontathat), összkerékhajtású GAZ-66 teherautó fejlesztését 1958-ban, amellyel a Szovjetunió és szövetségeseinek hadseregeinek felszerelése volt a cél. Ez a típus váltotta GAZ-51 Molotov alapjaira épülő, igen régimódi 63-as típust, teljesen eltérő koncepcióval és erősebb motorral. A konstruktőrök minden akkor csak elérhető megoldást megvalósítottak – igaz, a prototípusokban alkalmazott központi keréknyomás-szabályozás csak 1966-ban, a második sorozatban került bele a GAZ-66-osba, nagyban megkönnyíteve a terepes használatot.

Kiváló terepes volt, és szervokormány, illetve rásegítős fék segítette a sofőr munkáját - de a váltókart kényelmetlenül hátranyúlva lehetett kezelni    Fotó: GAZ

Nagy újítás volt a GAZ-66 teherautó buldogfülkéje

Azonos járműhossz mellett növelte a plató méretét, hogy a motor fölé helyezték a fülkét (ellentétben az addig alkalmazott "csőrös" kialakítással), ráadásul a kabin korabeli katonai teherautóktól eltérően teljes egészében fémből készült, 

és a szerelés megkönnyítése érdekében előrebillenthetően rögzítették az alvázhoz.

A fejlesztés 1963-ban fejeződött be, és a gyár is készen állt már 1963. novemberében a sorozatgyártásra, azonban a ZMZ motorgyárban csúszott a kifejezetten ide fejlesztett V8-as benzinmotor sorozatgyártása, így csak 1964 júliusában indult a GAZ-66 sorozatgyártása.

A vezetőfülke alatt kapott helyet a 4,25 literes, V8-as benzinmotor   Fotó: GAZ

A kéttengelyes jármű összkerékhajtással, terepfokozattal, zárható központi és önzáró első-hátsó differenciálművel jött - olyannyira az úttalan utakra optimalizálták, hogy közúton sokak szerint kínszenvedés volt vele a haladás. Teljes terheléssel akár 81%-os emelkedőn is felkapaszkodott, gázlómélysége 1 méter. Opciósan mechanikus meghajtású csörlő, elektromágneses impulzus fegyverek hatásai ellen szigetelt elektromos rendszer is elérhető volt. A platós alapváltozaton kívül számos különleges változatban gyártották, az orvosi rendelőtől kezdve a mezőgazdasági gépek mobil szervizkocsijáig terjedt a gyári felépítmények sora, de létezett mobil fertőtlenítő állomásként is (ezzel nem a járványokra, sokkal inkább a biológiai-vegyi hadviselésre készültek).

Masszív létravázra épült, hátul is szimpla kerekekkel    Fotó: GAZ

Az első széria 1964-1966 között készült, majd jött az 1966-1985 közötti második széria – ebből készült a legtöbb -, 1999-ben ért véget a harmadik széria sorozatgyártása. Alapvetően a ZMZ 4254 köbcentis, 115 lóerős, karburátoros V8-as motorjával szereltek, ennek alacsony, 6,7:1-es sűrítése gyenge minőségű üzemanyag használatát is megengedte. 

A fogyasztás nem érdekelte a megrendelőt, így a konstruktőröket sem,

már a hatvanas években is magasnak számított a bevallottan 24, a valóságban bő 30 l/100 km-es átlag, és a helyzet nem javult az évek során. Amikor a 90-es években összeomlott a piac, megpróbálkoztak dízelmotorral is. A Deutz 85 lóerős szívódízele gyenge volt, a megoldást aztán a 116 lóerős turbódízel jelentette, azonban mire az orosz mérnökök elkészültek ezzel a GAZ-66-ossal, a Deutz leállította az erőforrás sorozatgyártását.

Fotó: GAZ

Az utolsó GAZ-66 1999. július 1-én gördült le a gyártósorról, a szűk 4 évtized alatt 965 941 példányt gyártottak belőle, az igazsághoz hozzátartozik, hogy az alkatrész-utánpótlás biztosítása miatt az összes alkatrészt még gyártották a 2005-ig, épp csak nem szereltek össze teherautókat belőlük. Magyarországon két speciális területen is bevetették: hazai gyártású bányamentő felépítménnyel (például Tatabányán és Oroszlányban), illetve tűzoltóautóként. Utóbbi volt a TÜ2 nevű könnyű gépjárműfecskendő, mely 1975-től volt állományban számos parancsnokságon. Bővebben itt olvashat a szocializmus 3,5-7,5 tonnás teherautóiról:

 

Főleg reklámfotókon volt látható a GAZ-66 teherautó zöld helyett színes fényezéssel.   Fotó: GAZ