Európa vége

Pár óra kérdése, és elérjük a kontinens határát, átkelünk a Boszporuszon, hogy megkezdjük utunk ázsiai szakaszát. Közel 1500 kolométert tettünk meg a Balkánon, Szerbián és Bulgárián keresztül, míg elértük Isztambult. Nem is vagyunk túl távol Budapesttől, mégis már most érdekes, vagy éppen meglepő dolgokkal találkoztunk az út mellett.

A hazai hátizsákos utazók azt mondták, ha hárman indulunk, jobb lesz, ha inkább két csapatra válunk, úgy stoppolunk, különben nem nagyon jutunk előre. Ezek szerint megdőlt a szabály, mivel - Szerbia középső részétől eltekintve - az eddigi távot hármasban tettük meg, igaz három nap volt elérni Törökországot. Ezt az utat busszal megtéve nagyjából egy napot kell utaznunk, repülővel pedig másfél-két óra. Ha nagyon nem akart összejönni, hogy felvegyenek, belekezdtünk kis játékainkba. Mikor kamion jött, megdudáltattuk, az autósoknak integettünk, és tettettük felháborodásunk, amiért nem visznek el, mikor pedig végképp nem tudtunk magunkkal mit kezdeni, futóversenyeztünk az autókkal a leállósávban. A lány, aki átvitt minket Szerbiába, majd Topolyánál kirakott, még visszajött a településről, hogy pár tachográf korongot adjon, mondván, így könnyebben felvesznek minket a kamionosok. Jó trükk! :D

Mielőtt elindultunk, megkaptuk a kiképzést az otthoniaktól, melyik országban mire számíthatunk majd. Ezek szerint csak Afganisztánig tart majd az utunk, de addig is vár majd ránk némi megpróbáltatás. Szerbiával kapcsolatban felhívták a figyelmünket, hogy nem kedvelik arrafelé a magyarokat, emiatt kezdetben nehezen lehetett belőlünk kiszedni, honnan jöttünk. Aztán az első tapasztalatok után rájöttünk, az átlagemberek szintjén a kedvesség és az érdeklődés dominál, bár Belgrádban egy biztonsági őrnek nem tetszett, hogy sátrazunk, szóval reggel majdnem ránk bontotta a szállásunk. Szerbia rulez! A szerbek szemében inkább szálka mostanában, hogy bulgárok előbb lettek tagjai az Uniónak, mint ők, illetve, hogy az életszínvonal jelentősen visszaesett az elmúlt tíz évben - tudtuk meg a szófiai magyar konzultól. Mindig volt egy lenézés a szerbekben szomszédaik iránt. Szerintük Bulgáriában még pár generációnak el kell múlnia, míg végre megérnek az igazi európai életre.

Szeged előtt jártunk, mikor feltűnt, hogy rengeteg nyugat-európai autó van az utakon. Az autópálya melletti benzinkúton igyekeztünk felvetetni magunkat. Ilyenkor kérdezgetni szoktuk a vezetőket, merre mennek, van-e hely az autóban, szívesen felvesznek-e stb. Először nem értettük, mi folyik körülöttünk, ugyanis az összes autó tele volt tömve utasokkal és csomagokkal, ráadásul a legtöbb járgányból török arcok néztek ki, de hely sehol nem volt. Magyarországot messze elhagytuk, mikor egy bulgár vezetőtől magyarázatot kaptunk.

Most mennek haza a török vendégmunkások Nyugat-Európából - mondta. Ilyenkor pár hétig éjjel-nappal nagy forgalom van a Budapest-Belgrád-Szófia-Isztambul útvonalon. Elmondta, a török munkások egész évben dolgoznak, és ilyenkor egyszerre veszik ki a szabadságukat, hogy családjukkal együtt hazatérhessenek. Segítőnknek is vannak török alkalmazottai, és nagyon kedveli őket, mert jónak tartja a munkamoráljukat, hálásak, amiért állást kapnak és hűségesek. Ez a vélemény alátámasztja, miért járnak a hazájuktól némiképp elszakadt munkások drága autókkal, miért élnek jobban, mint mondjuk bulgár szomszédaik. A legtöbb bulgár azonban nem így van ezzel.

Úgy tűnik, a balkáni utálkozás továbbra is jellemző. A szerbek most Bulgáriára fújnak a korábban említett okok miatt, a bulgárok pedig az 500 éves török elnyomásra hivatkozva nem kedvelik a határaiktól keletre élőket, különösen most, hogy megnövekedett a tranzitforgalom. Való igaz, a török határon alig lehetett hazai rendszámú autót találni. Az egyik bulgár autós határozott véleménye az volt, hogy a törökök cigányéletet élnek. "Nézd meg a családjukat! Rengeteg gyerekük van, de pénzük nincs, hogy ruházzák és taníttassák őket. Neveletlenek. Nincs otthonuk, mert mindig máshol dolgoznak" - magyarázta. Másrészről viszont az a hír járja, a németek már a telefonjukat sem tudják felvenni a törökök nélkül...

Szófiában találkoztunk Gárdos Béla konzul úrral, aki kis bulgár körképet adott az immár uniós ország napi életéről. A közvéleményt jelenleg két kérdés tartja lázban. Az első, és talán számunkra is fontosabb információ, hogy a korrupció miatt Brüsszel befagyasztotta az Európai Uniós támogatások folyósítását Bulgáriának, ami súlyos problémát jelent, hiszen például a pályázati pénzeket bankok hitelezték meg a nyertes pályázóknak, amit most senki nem fizet ki nekik. A bulgár bankok a kiút megtalálása érdekében tanácskoznak a héten. A másik kérdés a listás szavazás eltörlése. A kelet-balkáni ország egy év múlva tartja a választásokat, és sokan azt szeretnék, ha a jelenlegi választási rendszer addig megváltozna, és mindenki jelöltekre szavazhatna.

Szófia egyébként a '90-es évek eleji Zuglóra emlékeztetett, zsebtolvajokkal, gesztenye- és hársfával övezett utcáival és kisvárosi életritmusával. Az NDK téren este volt egy kis csetepaté, de alapvetően rendben van a közbiztonság. A bűnözés és a korrupció magasabb szinteken, maffia körökben zajlik, ami közvetlenül nem érinti az átlag emberek életét. Az egyes érdekcsoportok közötti nézeteltérések néha gyilkosságba torkollnak, aminek célpontjai nagy, fekete autókkal járó fejesek. Az ország turistaforgalma évről-évre növekszik, egyre több magyar látogat ismét a Fekete-tenger partjára, de sok a cseh, lengyel és román vakációzó is.

Információink szerint nem olcsóbb arra nyaralni, mint a szomszédos országok népszerű tengerpartjain, de a bulgárok is ráfeküdtek a minőségi szolgáltatásokra, így egyre jobb körülmények között pihenhet az odalátogató. A turistaforgalom nagyobb részét mégis az átutazók teszik ki, az igazi cél Török- illetve Görögország.

Lassan átkelünk Ázsiába. A török vendégmunkásárral mi is megérkeztünk Törökországba. A turistaszezon már javában tombol, az idő remek, Isztambul szállodái tele vannak. Rövid pihenő után nekivágunk Kis-Ázsiának, majd Iránba érkezünk.