Mire föl a felhajtás?

A Valentin-nap a szerelmesek ünnepe, hivatalosan is. Ez nagyjából azt jelenti, hogy már egy hónappal a nevezett esemény előtt futballpályányi területeket fednek le a bevásárlóközpontokban az ünnepet, vagy az ünneppel kapcsolatos termékeket hirdető plakátokkal.  Munkaszüneti nappá egyelőre nem nyilvánították (egyelőre: ambiciózus politikus-jelölt olvasók szíves figyelmébe!) de február 14-ről ma már a nyugati kultúra szennyétől sokáig védett hazánkban is mindenkinek azonnal a szerelem jut eszébe.

A titkos és nemtitkos hódolók napja ez, a szerelmes levelek, szerelmes versek, vidám képeslapok és apró ajándékok napja.

A Valentin-nap eredetéről kering jó néhány legenda, de annyi bizonyos, hogy a történet a középkorig nyúlik vissza. Valentin, aki a rómaiak börtönében végül nem csak képletesen veszítette el a fejét, kivégzése előtt szerelembe esett börtönőre lányával. A lány a történet szerint ráadásul még vak is volt, de a szerelem gyógyító ereje, és Valentin kitartó hite csodálatos módon visszaadta a látását. Valentint a csodálatos gyógyulás ellenére persze kivégezték, halála előtt egy szerelmeslevélben búcsúzott el kedvesétől. A legendás levelet ezzel a sorral zárta le: "From your Valentine" azaz "a Te Valentined". A kifejezés a mai napig fennmaradt, sőt angol nyelvterületen elengedhetetlen kelléke minden valamirevaló Valentin napi képeslapnak a felirat: "Be my Valentine" ami magyarul úgy hangzik: "Légy az én Valentinem" (ez egyben talán magyarázat is arra, hogy magyarra fordított változata itthon miért nem terjedt el)

Február közepén ebben az időben rendszerint egy pogány ünnepet ültek a Római Birodalomban. A rituálé része volt az is -arra tippelek legnépszerűbb része-, hogy a férfiak egy-egy fiatal lány nevét húzták ki egy dobozból, aztán a kisorsolt lány az év további részében az ágyasuk lett. A katolikus egyház közbelépése nyomán ez a szokás végül lassan megszűnt, ez a nap a később szentté avatott Valentin napja, és a római férfiak számára - kevéssé direkt módon bár, de - azért továbbra is női vonzalmak felkutatásának napja lett. Ekkor váltak hagyománnyá a Valentin nevét is tartalmazó kézzel írt szerelmes üzenetek.

Az első igazinak nevezhető Valentin-napi üdvözlőlapot csak a 15. században írta meg feleségének egy francia herceg, Charles - amúgy ő is börtönből, ám ez a börtön már a londoni Tower. Mostanra pedig már gyakorlatilag csak a karácsony az a nap, amikor több üdvözlőlapot küldözgetnek az emberek világszerte, mint február 14-én.

Egy Valentin napi kártyán a hagyomány szerint eredetileg saját költésű vers, de legalábbis rímekbe szedett szerelmes üzenet volt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a huszadik század titkos és nemtitkos hódolói már meglehetősen ritkán adják a fejüket rímfaragásra. Ami nem meglepő, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy az ünnep közeledtével az áruházak polcainak végeláthatatlan sora telik meg előregyártott képeslapokkal, rajtuk pedig a legkülönfélébb stílusban íródott szívhezszóló üzenetekkel. És akkor az utóbbi néhány évben oly népszerűvé vált elektronikus képeslapokat még meg sem említettük.

Pedig igenis említésre méltó, gyors, és egyszerű mosolyfakasztók ezek, a tapasztalat legalábbis mindenképp ezt mutatja. Fel hát, képeslapra és tovább! Ennyit legalább megér.