Krákogó alattvalók kísérnek a hasiskirályságba

Krákogás és dülöngélés. Segítőkész ügymenet-bonyolítók. A hasiskirályság ura jóságos tekintettel mosolyog az irodaházak faláról.Ez már a szállodából készült

"Khrr, khrr... Plöcss! Khrr, khrr... Plöcss! Khrr, khrr... Plöcss!" - hallatszott a vécében, miközben dülöngélve, fél kézzel a falnak támaszkodva próbáltam könnyíteni magamon. Nagyon megfázhatott a torka ennek az embernek, ha ennyiszer krákog - futott át az agyamon, amint bizonytalan léptekkel kiléptem a fülkéből. De nem egy ember volt. Egymást váltották a mosdónál a kreol, dülöngélő, köpködő alakok. Valaki a sarokban guggolva cigizett. Inogva mostam a kezeimet, aztán kiléptem az ajtón.

Beszélgetések zaja csapott meg: a Budapest-Bamako mezőnyének bő harmada tárgyalta az elmúlt napok eseményeit szürke műbőr fotelekben. Ki hol aludt, ki mikor robbant le, vagy látott valakit lerobbanni, ki mikor ki mellett ment el, ki merre megy tovább. Az állók mind dülöngéltek, az ülők közül volt, aki falfehéren hajolt combjára. Az Afrika felé ringatózó kompon ültünk.

Az egyik padnál a motorosok gyülekeztek, köztük a velorexesek, akik végül elérték Almeriát. A két fekete motorosruhás fiú morgott, hogy otthon össze-vissza írnak róluk. Valójában Udinében várták meg az elromlott benzinszivattyú pótlását, és "egy fenékkel" jöttek le egészen a kikötőig.A kompút jó három órán át tartott. A végén szinte észrevétlenül úsztak be a jobb oldali ablakokba Afrika első sárgásfehér sziklái. Nadorba érkeztünk.

Afrika tavaszias szellővel csókolt homlokon, ahogy kizötyögtünk Szüfivel a komp kapuján. Pálmákat lobogtatott. Aztán udvarias vámtisztek tereltek egy hatalmas mór díszítésű betoncsarnokba, ahol csendes, simulékony fiatalemberek igyekeztek megkönnyíteni, vagyis inkább megbonyolítani az eljárást némi apró ellenében. A falról VI. Mohamed király bekeretezett jóságos tekintete kísérte a szokatlanul csendes nyüzsgést a hűvös teremben.

Kiérve a kikötőből, poros utcák, mérsékelt, de így is kaotikus forgalom, és fél kilométerenként posztoló rendőrök. Most a szállodában gépelek, az ablakon a tenger felől érkező hideg lehelet szivárog be. Szemközt egy félig kész ház betonvázára látunk rá, az üres ablakkereteket itt-ott pokrócok takarják el: valakik már beköltöztek.

Este a városba megyünk.