Cím nélkül...

 

Kedves Tanár Úr.

Utolsó levelére bizony elég soká nem válaszoltam. Nagyon elfoglalt egyebek közt az a bécsi hangverseny, amelyről múltkor írtam. Sajnos, a román táncsorozat [mai zenei illusztrációnk - a szerk.] nem kerülhetett a programmba, mert különben túl hosszú lett volna. Így Magyarország katonadalait csupán magyar és tót dalok reprezentálták. A király nem jött el, csupán a királyné - képzelheti micsoda Gotterhalte-áradat, dísz, pompa és zenéhez nem is konyító közönség volt jelen. De ez nem baj; jó hogy végre egyszer "valódi" magyar népdalokat is hallhatott az a nehány bécsi zenész, aki véletlenül belécsöppent a pénz- és egyéb arisztokraták társaságába. Székelyhidy tenoristánk szépen énekelte a magyar dalokat (én kísértem zongorán); a tót dalokat (férfikarra) nagyszerűen adta elő a bécsi "Männergesangverein" (persze németre fordított szöveggel).

Persze a rendező generálisok sok furcsaságot produkáltak pl.: "elhervaszt Ferenc Jóska..." ehelyett "elhervadok a bánatba (!!)" kellett énekelni; aztán: csupán német és magyar nyelv volt engedélyezve (dualizmus): ezért kellett tót dalokat német fordításban énekelni, ami t. k. számunkra közjogi sérelem ugy-e, mert a tótok Magyarországon laknak, nem Ausztriában, tehát - ha már fordításban - akkor magyar fordításban kellett volna dalaikat előadni. Továbbá: a programmon csakis "oesterreichische" meg "ungarische" Lieder elnevezés volt engedélyezve. Így aztán a tót dalok (ha román lett volna, a román is) mint "ungarische" Lieder szerepeltek, csupán a közölt szöveg végén volt olvasható: "deutsche Übersetzung aus dem Slovakischen". Szóval tombolt a bürokrácia és a magasabb katonai ész. No de ez is mindegy!Viszont Bécsben kiadják a műsor legnagyobb részét, továbbá 100 magyar katonadalt (kíséret nélkül); később még többet.
A román táncokat azért nem hangszereltem meg hiába: előadásra kerülnek Pesten febr. - azt hiszem 9.-én. Kár hogy nem lehet jelen, bizonyára örömmel hallaná pesti koncertteremben ezeket a román dallamokat. Eredetileg zongorára 2 kézre írtam át ezeket a táncokat (nagyon könnyen, mintegy iskolai használatra), ilyen formájában épen most kerül Bécsben nyomdába: az Universal-Edition adja ki. Meglepetésül szántam ugyan, de ilyet még sem lehet, nem szabad megtenni megkérdezése nélkül: Tanár Úrnak ajánlottam ezt a füzet román zenét ilyen módon: "Domnului Prof. Joan Busitia". Nincs kifogása ellene? (és: jól van így? Azt hiszem ez elég egyszerű, hiba nélkül megfogalmazhattam). A kiadás 3-nyelvű lesz: német, magyar, román.
[...]
Üdvözli kész híve
Bartók Béla

(Busitia Jánosnak, Belényesre; Rákoskeresztúr, 1918. jan. 28.)

Levél Octavian Beunak, Bukarestbe

[...] 5. lap. 5. "compositorul romin." Felfogásom a következő: Magyar zeneszerzőnek tartom magamat. Azon eredeti műveim alapján, amelyekben román népzenén alapuló vagy attól ihletett saját dallamaimat használom fel, éppoly kevéssé tekinthetnek engem román zeneszerzőnek, mint ahogyan Brahms, Schubert és Debussy sem nevezhetők magyar, ill. spanyol zeneszerzőknek a magyaros, ill. spanyolos tematikát felhasználó eredeti szerzeményeik alapján. Ön vagy más tudósok - nézetem szerint - helyesebben tennék, ha lemondanának erről a megjelölésről és annak a megállapítására szorítkoznának, hogy "itt meg itt, ebben és ebben a műben román ihletettségű tematika van". - Ha az Ön felfogása helytálló lenne, ugyanilyen joggal "szlovák zeneszerző"-nek is nevezhetnének, tehát háromnemzetiségű zeneszerző lennék!

[...] Az én zeneszerzői munkásságom, épp mert e háromféle (magyar, román és szlovák) forrásból fakad, voltaképpen annak az integritás-gondolatnak megtestesüléseként fogható fel, melyet ma Magyarországon annyira hangoztatnak. Természetesen ezt nem azért írom Önnek, hogy ennek hangot adjon, és Ön bizonyára óvakodni fog ettől, hiszen ilyesmi nem való a román sajtóba. Csak úgy említem meg, mint lehetséges szempontot, amelyet kb. 10 éve ismertem fel, amikor a mai sovinisztáink a leghevesebben támadtak engem állítólagos zenei Scotus Viator-ságom miatt.

Az én igazi vezéreszmém azonban, amelynek, mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré-válásának eszméje, a testvérré-válásé minden háborúság és minden viszály ellenére.

Ezt az eszmét igyekszem - amennyire erőmtől telik - szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás! Az én - mondjuk földrajzi helyzetem következtében a magyar forrás van hozzám legközelebb, ezért műveimben a magyar hatás a legerősebb. Hogy mármost a stílusom - különböző forrásoktól függetlenül - vajon magyar jellegű-e vagy sem (és minden ezen múlik), azt másoknak kell megítélniök, nem nekem. Én mindenesetre úgy érzem, hogy ez megvan benne. [...]

(Berlin és Budapest közt, 1931. január 10-én. Német nyelvű levél)

Forrás: Bartók breviárium. Zeneműkiadó, 1974. Összeállította Ujfalussy József, szerkesztette Lampert Vera

<< Előző Következő>>