Cím nélkül...

 

[...] A "Zene húros- és ütőhangszerekre" [mai zenei illusztrációnk - a szerk.] annak köszönheti létrejöttét, hogy Paul Sacher, a Basler Kammerorchester vezetője "ünnepi" művet kért Bartóktól a zenekar fennállásának tizedik évfordulója alkalmára. A kompozíció a zeneköltő egyik leggrandiózusabb műve lett, négy tételében a vonós-zenekar aránylag szűk körű hangzáslehetőségeinek végső kiaknázásával s ezen túlmenően olyan új hangzáslehetőségek feltárásával, melyek a maguk korában teljesen egyedülállnak; mindezen felül a zenei tartalom oly hatalmas skálájával, mely a kezdő fúgától, a szilaj táncfantázián és egy éjszakai monológon át a himnikus dithirambusig ível, egymagában példázva a kor Infernó-ját és útját a Paradisó-ig. S ez a himnikus felemelkedés ezentúl jóformán Bartók egyetlen művéből sem hiányzik. [...]

(Szabolcsi Bence: Bartók Béla élete, 1955)

A bázeli bemutató hangversenyről

Az est eseménye kétségtelenül a Zene húros hangszerekre - Bartók Béla műve - volt, amely a kiváló magyar zeneszerző munkásságában igen érdekes pillanatot jelez: láthatóan jelentős visszahatás azokra a szélsőségekre, amelyeket mintegy tizenöt év óta a zene túlzói megengednek maguknak.
Senkit sem fog meglepni, ha azt mondom, hogy csodálatosan, lenyűgöző arányérzékkel és tervszerűséggel szerkesztett mű. Másfelől azonban igen fontos, hogy tele van a leggazdagabb gondolatokkal, a legtartalmasabb eszmékkel. Ezek aztán pazar bőségben bontakoznak ki, valósággal elsodró elevenséggel élnek és érdekességük egy pillanatra sem hanyatlik; lépten-nyomon olyan muzsikus képzelőerejéről tanúskodnak, akinek valóban van mit mondania, s akinek nagy érdeme, hogy csak azt mondja el, ami megéri, hogy elmondják.
Mindenesetre a Zene húros hangszerekre elveiben és kidolgozásában egyaránt a legelöl haladó irányzatokhoz tartozik. Nem tagadja meg korunk művészetének egyetlen eredményét sem és egészen azt a merészséget mutatja, amelyet szerzőjétől elvárhatunk.
Ezenfelül - s éppen ezzel vonja magára figyelmünket - melodikájában olyan műgond mutatkozik, amely a modern szerzőknél egyáltalán nem szokásos. Időnkint a magyar folklór témáira és ritmusaira vonatkozó futó utalások élénkítik, erősen kiemelt ellentéteken át követjük nyomon folyamatos és változatos leleményét, amely az első hangtól az utolsóig feszültségben tartja a hallgatót, elragadja váratlan fordulataival, szép gondolataival, elevenségével és kifejező voltával. [...]

(Bázel, 1937. február 2.)
(R.-Aloys Mooser: Regards sur la musique contemporaine, 1921-1946)

Forrás: Bartók breviárium. Zeneműkiadó, 1974. Összeállította Ujfalussy József, szerkesztette Lampert Vera

<< Előző Következő >>