Cím nélkül...

 

[...] S ami Amerikában vár rá, éppenséggel nem könnyű: életének legkeményebb próbatétele. Hangversenyei nem járnak a várt sikerrel, tudományos munkáját a Columbia-egyetemen állandó bizonytalanság érzésével végzi, s bár az egyetem ünnepélyes külsőségek között avatja doktorává (1940 novemberében), sem tudományos, sem művészi elhelyezkedése nem méltó szellemi rangjához... Ez az elkeserítő és megalázó helyzet, ez a bizonytalanság nagyjában így marad 1943-ig.

(Szabolcsi Bence: Bartók Béla élete, 1955)

Bartók levele fiainak Budapestre

[...] Játszottunk egy párszor New Yorkban [Képgaléria 23. fotó]; dec. 1.-én 8 napra Clevelandba és vidékére indultam; ott valahol megösmerkedtem Jászi Oszkárral. A clevelandi magyarok nagy estét adtak; cigányzenével, palotással (!!). Itt is magyarok, ott is magyarok, mindenütt magyarok; de nagyon nem örvendezhetünk ennek, mert bizony a 2. generáció már csak üggyel-bajjal töri a nyelvet.
[...] Nov. 25.-én doktorosítottak meg. Az volt ám aztán a ceremónia. Bevezetője az volt, hogy rőf-, láb-, öl-mértéket kellett vennem, lemérnem a fej-, váll-, stb. bőségemet, az adatokat beküldenem. Az egyetemen tógába, palástba öltöztettek mindnyájunkat, aztán párba állva ünnepélyesen bevonultunk, diszkrét orgonamuzsika zengése közben. Pontos utasítás volt: mikor nevemet mondják, fel kell állnom, mikor az elnök szózatát hozzám megkezdi, le kell vennem a tógát, mikor végére ér mondókájának, feléje kell indulnom, hogy az oklevelet átadja, közben hátamra akasztják a muzsika-rend rózsaszín bársonyszalagjait: aztán mehet vissza leülni. Így is történt. Szerencsére nekünk, a kitüntetetteknek, beszélnünk nem kellett. Egy dékánféle előbeszédében rámutatott arra, milyen szép, hogy ebben a zavaros világban a Columbia Egyetem most íme a magyar puszták szülöttjének, Franciaország egyik fiának, Anglia egy tudósának, na és az Egyesült Államok egy tanárának megadhatja ezt a címet.

(Forest Hills, Long Island, USA, 1940. december 24.)

Forrás: Bartók breviárium. Zeneműkiadó, 1974. Összeállította Ujfalussy József, szerkesztette Lampert Vera

A belga rádiónak Brüsszelbe

[...] Négy esztendeje élek az Egyesült Államokban önkéntes menekültként.
[...] E nehéz korszakban folytatott zeneszerzői tevékenységemről nincs sok mondanivalóm. Az első években a Columbia Egyetemen szívvel-lélekkel merültem bele a szerb-horvát parasztzene tanulmányozásába. Kutatásaim eredményei a Columbia University Pressnél tanulmány formájában kerülnek kiadásra. Elszántságomnak és szakadatlan munkámnak másik, kevésbé szerencsés eredménye a kimerültség okozta betegségem volt. A súlyos megpróbáltatás többé-kevésbé véget ért, és végül is folytathattam zeneszerzői tevékenységemet. Ilyenformán, körülbelül egy évvel ezelőtt öt tételből álló nagyzenekari "Concerto"-t [a mai és márc. 28-ai zenei illusztráció - a szerk.] írtam a Koussevitzky Alapítvány részére. Az idén egy szólószonátát írtam hegedűre Yehudi Menuhinnak, aki a darabot a New York-i Carnegie Hallban a most novemberben tartandó hangversenyén mutatja be. Menuhin műsorára tűzte hegedűversenyemet [a márc. 25-ei zenei illusztráció - a szerk.] és első hegedű-zongora szonátámat is; ezeket az Egyesült Államokban és Angliában tartott hangversenyein játszotta.

New York, 1944. okt. 24. (francia nyelvű levél)

Forrás: 99 Bartók-levél. Kriterion, 1974. A szövegeket válogatta László Ferenc

<< Előző Következő >>